Hat napra elzártak a világtól, hogy megnézhessek két kosárlabdameccset

Az Origo sportújságírója hat napot töltött teljes izoláltságban egy soproni szállodában azért, hogy megtekinthesse a női kosárlabda Euroliga negyeddöntőit. A (sport)eredmények ismertek: a Sopron Basket kiütötte a Lyont, és sorozatban a harmadik Final Fourjára készülhet. Ahhoz azonban, hogy ezt megtehesse, rendkívüli körülményeket kellett biztosítani. Riport hat olyan napról, amely mentálisan mindenkit megterhelt, de ha ez a lehetőség sem lenne, a sportvilág sem tudna működni.

A sporttörténelem-könyvekben egyszer majd benne lesz 2021. március 20.

Ezen a napon jelentette be a tokiói olimpia szervező bizottsága, hogy külföldi nézők, szurkolók nem lehetnek ott az olimpián.

Ez a döntés sporttörténelmi jelentőségű, mert eddig azokon az olimpiákon, amelyeken szurkolók is ott voltak (az annalesek 1936 óta jegyeznek fel erről hitelt érdemlő beszámolókat), mindig részt vettek külföldiek is. Még a bojkottal terhelt 1980-as és 1984-es játékokon is természetesen.

Ilyen fotók nem fognak elkészülni a 2021-es tokiói olimpián Forrás: AFP/Mark Ralston

A koronavírus-járvány terjedése most ezt a lépést kényszerítette ki a japánokból.

Azt most még nem tudjuk, hogy japán nézők felülhetnek-e majd a lelátókra, vagy a teljes olimpiát zárt kapuk mögött egy olyan rendszerben rendezik meg, amelyre még szintén soha nem volt példa.

Saját véleményem az, hogy ez az olimpia inkább tart abba az irányba, hogy hermetikusan elzárt, szinte laboratóriumi körülmények között rendezik majd meg – nézők nélkül. Már a külföldi szurkolók kizárása is akkora sokkot okozott, amelyet nehezen kezelnek, éppen ezért nem döntöttek most arról, mi legyen a japán szurkolókkal. Ne legyen kétségünk: dönteni fognak.

Az, hogy a nemzetközi (és a hazai) sportélet a pandémia alatt is működik, kisebbfajta csoda,

miközben a főszereplők, azaz a sportolók olyan helyzetben vannak, mint korábban sosem.

Sokat hallottunk és olvashattunk a hermetikusan lezárt hotelekben az idejüket tengető világsztárokról – hiszen így tudott lemenni az NBA, vagy az NHL 2020-21-es szezonjának befejezése, vagy a labdarúgó Bajnokok Ligája nyolc résztvevős minitornája Portugáliában. De arra is emlékezhetünk, hogyan szenvedtek a világ legjobb teniszezői az Australian Open előtti karanténidőszakban, amikor nem hagyhatták el a hotelszobájukat.

Az FFP2-es maszk. Hű társam volt hat napon keresztül Sopronban Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Bernd Thissen

De így zajlik most szinte minden versenysorozat.

Az edzés, a felkészülés szerves része lett a PCR- és gyorsteszt, az FFP2-es maszk

és egy csomó olyan tárgy, amely korábban elképzelhetetlen lett volna a sportpályák környékén. Hogy mit élnek át a sportolók, miközben napokra, hetekre bezárják őket csak azért, hogy utána egy üres csarnokban, stadionban megmérkőzzenek, erről legfeljebb csak sejtéseink lehettek. Nekem azonban most már tapasztalataim is vannak, ezt mesélem most el az alábbiakban.

A Sopron Basket női kosárlabdacsapatának klubvezetése tette lehetővé, hogy a soproni rendezésű Euroliga-negyeddöntőkre újságírók is beköltözhessenek abba a hotelbe, ahol a csapatok, a FIBA-vezetők és a bírók laktak.

Számomra ez kísérlet volt, mert ezt megelőzően hónapokig semmilyen sporteseményen nem jártam, de ami ennél fontosabb, hogy 2020. február 18. óta összesen 10 olyan éjszaka volt, amikor nem a saját ágyamban aludtam.

Egy sokat utazó sportújságírónak ez már önmagában nóvum, de az biztos, hogy nekem, aki 1990 óta dolgozom ebben a szakmában, ez volt az első olyan alkalom, hogy több mint egy évet szinte megszakítás nélkül otthon tölthessek.

A soproni beköltözés feltétele az volt, hogy legyen a kezemben egy 72 óránál nem régebbi PCR-teszt, amely igazolja, hogy negatív vagyok, azaz nem fertőződtem meg. Ezt március 12-én, pénteken csináltattam meg, mert március 15-én, hétfőn volt a beköltözés. A negatív eredmény még aznap, azaz március 12-én este megérkezett.

Innentől kezdve arra kellett vigyázni, hogy sehova se menjek –

ebben mondjuk volt rutinom, nem kevés. Március 15-én reggel autóval indultam el Sopronba – arról szó sem lehetett, hogy tömegközlekedéssel menjek, hiszen ebben az esetben simán elkaphattam volna a koronavírust.

PCR-teszt, mintavétel. Volt benne részem bőven Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Sven Hoppe

Már a hotelbe belépve azonnal elkülönítettek bennünket. Az a három újságíró, aki Budapestről érkezett, rögtön kapott egy FFP2-es maszkot, innentől kezdve csak ezt lehetett viselni, azaz saját maszkot nem vehettünk fel. Én egyszer megpróbáltam az első negyeddöntő előtt, kint a csarnokban, mert ez az FFP2-es egyrészt szorított, másrészt húzta a fülem.

Két percig élvezhettem a saját maszk áldását, majd jött egy őr és rám szólt, hogy vegyem vissza a másikat.

Szóval, ebben az FFP2-esben vártuk, hogy a hotelben, március 15-én, hétfőn újabb PCR- és gyorsteszt következzen. A gyorsteszt azt mutatta, hogy negatív vagyok, de ez nem teljesen megbízható, a PCR már igen, de ennek az eredményére várni kell. A tesztek elvégzése után kaptuk meg a szobakulcsokat, de mivel senki sem tudta biztosan, hogy nem vagyunk vírushordozók, elkülönítettek bennünket. Ez azt jelentette, hogy a szobát csak az étkezés céljából hagyhattuk el, ami ennél fontosabb volt, hogy nem vegyülhettünk a szálloda többi vendégével, azaz a sportolókkal. Ez az izoláltság addig tartott, amíg kedden este meg nem érkezett a PCR-teszt eredménye, hogy negatív vagyok. Ekkor már odamehettünk az edzőkhöz, a játékosokhoz, de csakis maszkban.

Soproni városnézésről ezúttal szó sem lehetett Forrás: robertharding via AFP/Michael Runkel/Michael Runkel

Az étkezések esetében szigorú idősávokat alakítottak ki. Ez azt a célt szolgálta, hogy minél kevesebb ember legyen abban a helyiségben, ahol az újságírók és a meccseken dolgozó sportszakmai személyzet evett. A négy csapat kosárlabdázói máshol étkeztek – itt is vigyáztak arra, hogy ne keveredjenek össze a sportolók, pedig őket tényleg szinte naponta tesztelik. A hétfői megérkezés és az első, szerda esti meccs közötti 48 órában nem sok minden történt. Az edzések a Novomatic Arénában zajlottak, de oda bennünket nem engedett a FIBA. Akik ezt elolvassák, s azt mondják, hogy ez már szinte olyan, mint egy börtön, nem állnak messze az igazságtól.

Csakhogy ebből a börtönből ki lehetett menni. Egyszer. Aki ugyanis elhagyta volna a védett és zárt szálloda területét, az már nem jöhetett volna vissza.

A sétát a hotel kertjében lehetett elvégezni, de a szálloda konditerme zárva volt, annak ellenére, hogy odabent elvileg mindenki negatív tesztekkel rendelkezett.

Munkában a soproni Novomatic Arénában Forrás: Lantos Gábor

A meccsekre a klub által biztosított és többször átfertőtlenített kisbuszokkal mentünk a Novomatic Arénába. A szálloda előtt beszálltunk, a csarnok előtt ki, majd a kijelölt úton és kapukon át léptünk be a csarnokba, ahol azonnali lázmérés következett. Ha a testhőmérsékletünk megfelelő volt, akkor azonnal a helyünkre vezettek bennünket, ezt a helyet a későbbiekben sem hagyhattuk el. Vagy itt ültünk, vagy sehol. Tehát arra sem volt lehetőség, hogy átsétáljunk a csarnok másik felébe, de arra sem, hogy a meccsek után az interjúzónába lemenjünk. Ennek a lehetőségét az utolsó pillanatban tiltotta meg a FIBA, amolyan jobb a békesség elve alapján. Így aztán a mérkőzések vége után a munkánkat segítő sajtófőnök mehetett le az interjúzónába, s ott beszélhetett egy játékossal és az edzővel. Többel nem.

Viszont, amikor a szállodába visszaértünk, akkor már szabadon beszélhettünk a sportolókkal.

A meccsekre „külsős" újságíró nem érkezhetett, azaz arra nem volt lehetőség, hogy egy-egy kolléga csak a mérkőzés idejére ült volna be a Novomatic Arénába. Nekik nem maradt más, mint az, hogy a tévéközvetítésen keresztül figyeljék az eseményeket.

A soproni Gabby Williams öröme a Lyon kiütése után Forrás: FIBA

A hatnapos soproni tartózkodás alatt az egy PCR-teszt mellett összesen három antigén gyorstesztet is elvégeztek rajtunk. Valamennyi eredménye negatív lett, azaz március 20-án, szombaton úgy hagyhattuk el a hotelt, hogy nem vagyunk fertőzöttek.

Fontos momentum, hogy az esemény ideje alatt a szálloda személyzete, tehát a pincérek, a takarítók és a recepciósok sem mehettek haza, azaz őket is karanténba zárták.

Ez a megoldás logikus, hiszen kintről bárki behozhatta volna a fertőzést. A minden részletre kiterjedően profi szervezés azonban ezt is megakadályozta. A pénteki napon volt az első olyan, amikor már ténylegesen rátelepedett az emberre ez a bezártság. Mentálisan ez mindenkire – a sportolókra különösen – nagy nyomást helyezett, helyez. Amikor arról olvasunk, hogy a járvány kirobbanása óta a mérkőzések színvonala visszaesett, gondoljuk végig, mit kell a világ sportolóinak átélniük. Nagyjából azt, amit itt leírtam, csak sokkal szigorúbb körülmények közepette.

Ennek fényében tényleg nagyszerű tény, hogy a Sopron Basket kiütötte a Lyont, és sorozatban harmadszor is ott lehet a Final Fourban.

Az sem véletlen, hogy a FIBA 2020 decembere után másodszor is Sopronnak adta a rendezés jogát. A nemzetközi szervezet tudta, hogy a magyar rendezésben nem lesz hiba, ezt a klub már bizonyította. Hiszen 2020 decemberében úgy ért véget az akkori minitorna, hogy senki sem kapta el a kórt.

A Final Four rendezéséről még nincsenek hírek, de kevés az esélye annak, hogy ezt az eseményt is Sopron rendezze meg.

Pedig itt tényleg tökéletesen meg lehetne oldani.

Ám a FIBA nem ennek alapján fog dönteni. A Sopronnak – és a négyes döntő másik két csapatának – utaznia kell majd, repülőre kell ülni, amely önmagában is elég kockázatos ezekben az időkben. De hát nem lehet mindent Sopronban megrendezni – ezt akkor is be kell látni, ha tudat alatt mindenki tudja, hogy itt tényleg nem hibáznak.

A továbbjutásnak örül a Sopron Basket kosárlabdacsapata Forrás: FIBA

A soproni napok alatt a sportolókkal folytatott beszélgetésekben gyakran előjöttek a körülmények. Úgy tűnt, hogy a játékosok már megszokták ezt, csak azoknak volt az egész furcsa, akik most először vettek részt ilyen körülmények között egy eseményen.

A közeli jövőben ebben biztosan nem lesz változás.

Csak egy példa: a májusi budapesti úszó Európa-bajnokságon csak azok az újságírók mehetnek be a Duna Aréna sajtóközpontjába, csak azok lehetnek ott az interjúzónában, akik beköltöznek egy budapesti szállodába. Azok az újságírók, akik nem élnek ezzel a lehetőséggel, kimehetnek ugyan a versenyekre, de csak a médialelátó egyik elszeparált részében ülhetnek, s a futamok megtekintése után azonnal haza kell menniük.

Vita nincs, ez a regula.

Ma még nem tudjuk, hogy a nyári olimpián (és a részben hazai rendezésű labdarúgó Európa-bajnokságon) milyen szabályok vonatkoznak majd a média munkatársaira. A helyzet azonban cseppet sem szívderítő.

Az olimpia esetében szinte biztos, hogy a NOB és a japán szervezők megtiltják a közvetlen érintkezést a sportolókkal.

Azaz valamennyi interjú, sajtótájékoztató online formátumban zajlik majd. Erről azonban egyelőre nincsenek hivatalos információk. Az olimpián megjelenő csaknem 10 ezer médiamunkás, riporter, újságíró ugyanis akkora tömeg, amelynek izolálása, kezelése szinte megoldhatatlan. A japánok eddig egy útmutatót adtak ki a nemzetközi médiának, ebben 33 oldalon keresztül sorolják, hogy mit nem szabad majd a nyári olimpián megtennünk. A részletek finomítása most következik, de az már most sejthető, hogy nemcsak a sportolóknak, hanem nekünk, az olimpiára akkreditált médiamunkásoknak is egészen abszurd lesz a helyzetünk.

A Hotel Sopron épülete. Itt izoláltak el bennünket majdnem egy hétre Forrás: Hotel Sopron

A soproni hat napot, a teljes izoláltságban eltöltött időszakot nyugodtan nevezhettük egy olyan kísérletnek, amely bevált, és amely működtetni tudja a sport világát az emberiséget példátlan módon sújtó járvány időszakában is. Ha egyszer ennek vége lesz, biztosan sok tanulmány megjelenik majd az eseményekről. Csak abban nem lehetünk biztosak, hogy a pandémia levonulása után visszatérhet-e a sport világa abba a helyzetbe, amelyben 2020. január előtt volt.

Sopron, 2021. március 15-21.