Az elitcsapatok messze vannak, de a párizsi olimpiáig a közelükbe juthatunk
A magyar női kézilabda-válogatott a 10. helyen zárta a világbajnokságot, ami 2013 óta a legjobb vb-helyezése a nemzeti csapatnak. Ez így egyszerre nagyon szép és szomorú eredmény, azonban mint oly sokszor, az igazság ezúttal is valahol félúton van a kettő között. Miközben fiatal együttesünk számára a kelleténél egy héttel korábban véget ért minden idők első 32 csapatos női vb-je, két korszakos válogatott tovább írta történetét az igencsak felhígult mezőnyben.
Pechesen, de reális eredményekkel kezdődő új éra
Amikor Golovin Vlagyimirt a tokiói olimpia után kinevezték a magyar női kézilabda-válogatott szövetségi kapitányának, a közvélemény többsége úgy látta, hogy a távozó Elek Gábor után jó kezekbe kerül az irányítás. Az odesszai születésű, az 1990-es évek óta Magyarországon élő szakemberről mindenki nagy bizalommal beszélt, a korábbi kapitány Németh András egyenesen „tiszteletbeli magyarnak" nevezte őt, amikor megkérdeztük a szakemberről.
Mocsai Lajos, mint egykori tanára kiváló hallgatóként jellemezte őt, aki nagy edzői fantáziával bírt és kiemelkedő rendszerelméleti gondolkodás volt megfigyelhető nála már a szakedzői képzés során is. A szurkolók szintén nagy bizalommal és szimpátiával fordultak a juniorválogatottat 2018-ban világbajnoki, 2019-ben Európa-bajnoki címre vezető edző felé.
Golovin Vlagyimir a várakozásoknak megfelelően irányította a magyar válogatottat Spanyolországban.
Mielőtt kinevezték volna, azt mondta, hogy valahol a 8-10. hely körül van a helyünk jelenleg a világban. Ez a szövetség célkitűzését (legjobb nyolcba jutás) és a végül elért 10. pozíciót egyaránt lefedte.
Sok apró összetevőn múlt, hogy nem jött össze az MKSZ által meghatározott negyeddöntőbe jutás. Tomori Zsuzsanna a torna előtt lemondta a válogatottságot, amivel az egyik legfontosabb vezérét veszítette el a csapat. Az ősszel a Győri Audi ETO-ba visszatérő és ott világklasszis formában játszó Schatzl Nadine koronavírusos fertőzése miatt egyáltalán nem, Szöllősi-Zácsik Szandra a Fradi-Győr rangadón elszenvedett orrtörése miatt pedig csak időközben csatlakozva állhatott a kapitány rendelkezésére.
Nem beszélve annak a Klujber Katrinnak a kiválásáról, akit ennyire motiváltnak és összeszedettnek talán még soha nem láthattunk, mint amit a Németország elleni csoportdöntő első perceiben elszenvedett sérüléséig mutatott. Csehország ellen 11 gólt dobott, a németek elleni valóban sorsdöntő vereség – a 21 technikai hiba mellett – leginkább a kapitány beszűkülő lehetőségeinek volt köszönhető, amit a jobbátlövő sérülése magával hozott.
Két nappal később Granollersben a középdöntőben Dánia ellen a jó kezdés után hatalmas visszaesés és egy 30-19-es vereség következett. A végül bronzéremmel záró északiak ellen a hit és az akarat is hiányzott a mieinkből, ami azt eredményezte, hogy nem fogunk tudni bejutni az egyenes kieséses szakaszba.
A Kongó és Dél-Korea elleni meccsekre sikerült összeszedni magukat a lányoknak, akik így két magabiztos sikerrel tudtak búcsúzni Spanyolországtól.
A magyar válogatott négy győzelemmel és két vereséggel zárta a világbajnokságot.
Pozitívum, hogy a kötelezőket egyaránt sikerült hozni – korábban ez sem mindig jött össze -, negatívum, hogy az olyan bravúr, mint amit a férfiválogatott Egyiptomban pont a németek ellen bemutatott, a lányoknak nem sikerült.
Klujber sérüléséig a mieink alapcsapata így nézett ki a tornán:
Bíró Blanka – Márton Gréta, Háfra Noémi, Vámos Petra, Bordás Réka, Klujber Katrin (védekezésben Planéta Szimonetta), Lukács Viktória
Menet közben egyre több lehetőséget kapott Kácsor Gréta, aki a végére a csapat egyik legaktívabb játékosává nőtte ki magát.
Golovin többször elmondta torna előtt és közben is, hogy a védekezésre szeretné építeni a következő évek magyar játékát. Ebben az olimpia után második világversenyén pályára lépő Bordás Réka, illetve a kétéves sérülést maga mögött tudó Planéta Szimonetta lehetnek a legmeghatározóbb játékosai a mieinknek. Bordás kemény és határozott védekezése a dánokon kívül az összes ellenfél dolgát nagyon megnehezítette.
Márton Gréta az ősszel a Fradiban már első számú balszélső volt, most Schatzl kiválása miatt ugyanez a szerep hárult rá. A mindig mosolygós, életvidám 22 éves játékos abszolút fel is nőtt a feladathoz, 24 lövéséből 20-at gólra váltott, bátran vitte be a labdát és talált be rosszabb helyzetekből is.
A kapuban Bíró Blanka a németek ellen nyújtotta a legjobb teljesítményét, amikor a Fradi kapusának 14 nagyobbnál nagyobb védése is kevés volt a sikerhez. Háfra Noéminek egyértelműen az volt a legrosszabb meccse a tornán, nyolc technikai hibája sajnos számos könnyű gólhoz juttatta ez ellenfelet.
Ugyanakkor a nyáron Győrbe igazoló balátlövő mégis Vámos Petrával holtversenyben a válogatott legeredményesebb játékosa tudott lenni. 24 gólt dobott, Dél-Korea ellen fantasztikus teljesítménnyel, a védjegyének számító remek indulócselekkel szedte teljesen szét a jó lábmunkával bíró ázsiaiak védekezését. Amikor annyira jól játszik, és a szintén elképesztő ritmusváltásokra képes Vámossal annyira érzik egymást, mint az utolsó meccsünkön, akkor a jövőben Klujberrel kiegészülve nagyon megnehezíthetik az ellenfelek dolgát.
Mert a potenciál továbbra is ott van a magyar válogatottban, hogy a most 20-24 éves átlagéletkorú mag – Bíróval, Schatzl-lel, Zácsikkal és Lukáccsal kiegészülve – közelebb kerüljön a világelithez.
Ha pedig pár fiatal képes lesz belenőni a vezérszerepbe, amibe a 21 éves Vámos már egészen szépen belenőtt ezen a tornán, akkor Golovinnak már tényleg csak a védekezést kell összeraknia, támadásban kb. minden jön majd magától.
A következő világeseményt 2022 novemberében rendezik, az az Európa-bajnokság már a 2024-es párizsi ötkarikás játékok szempontjából is kulcsfontosságú lesz.
Szlovénia, Montenegró és Észak-Macedónia egy olyan kontinenstornának ad otthont közösen, amelyik már a következő ötkarikás játékokra kvalifikál. Egy évvel több rutinnal és a nemzetközi kupákban való folyamatos játéklehetőséggel járó extra tapasztalattal összejöhet az előrelépés.
Két korszakos csapat és néhány feltörekvő
Reméljük, hogy majd pár év múlva visszatekintve valóban azt mondhatjuk, hogy 2021 végén a magyar válogatott valóban az utóbbi kategóriába tartozott. Viszont akik még inkább ide számítanak, azok a dánok és a svédek.
Jesper Jensen csapata egy évvel ezelőtt a számukra hazai Európa-bajnokságon szintén bejutott az elődöntőbe, de akkor még érem nélkül zárt. Most egy érem is összejött nekik. Hasszan Musztafa szerint ezüstérmet akasztottak a nyakukba, de mi inkább a valóságnál maradunk és harmadik helyezettként könyveljük el őket.
A dánoknak az ezredforduló óta nem volt ennyire ígéretes csapatuk, mint ami a 44 éves szakember kezei alatt kibontakozni látszik.
A két kapus, Sandra Toft és Althea Reinhardt parádés teljesítményt mutatott be, előbbi 43 %-kal, utóbbi 50 %-kal zárta a tornát végig kimagasló teljesítményt nyújtva.
Előttük a védekezést Line Haugsted és Kathrine Heindahl irányította igencsak hatékonyan. Haugsted nyolc labdaszerzése mellett 19 alkalommal blokkolt hátul.
Támadásban két balátlövőre, a Győr csapatkapitányára, Anne Mette Hansenre és a 23 éves Kristina Jörgensenre hárultak a legfontosabb feladatok. Valamint arra a Mie Höjlundra, aki az első meccsükön súlyos sérülés miatt kieső Mia Rej helyét vette át irányító poszton. A szélsők közül Laerke Nolsöe nyújtott kiemelkedőt, de a dánok sikerei – az elképesztő kapusokon túl – inkább a csapatmunkának voltak köszönhetőek, mint annak, hogy sztárokkal lenne tele a keret.
Miután a korszakos zseninek számító Isabelle Gulldén egy évvel ezelőtt lemondta a válogatottságot, Svédország szintén új utakon jár. A címvédő holland és az Európa-bajnok norvég válogatottak mellől továbbjutó skandináv együttesben a győri beálló Linn Blohm nyújtotta az egyik legjobb teljesítményt. A csapat támadójátékára a 30 gólja mellett 45 asszisztot kiosztó, tíz labdaszerzéssel záró Jamina Roberts volt a legnagyobb hatással. Ő és Carin Strömberg valamelyest feledtetni tudták Gulldén búcsúját.
Ha a spanyolok ágán lettek volna, akkor szinte biztos, hogy a három dobogón záró együttes mellett ők lettek volna ott a legjobb négy között az egyenes kieséses szakaszig eljutó válogatottak közül. Így viszont Spanyolország – még Nerea Pena nélkül is - maximálisan élt az Argentína, Kína, Ausztria, Japán, Horvátország, Brazília és Németország jelentette könnyebb sorsolás adta lehetőséggel.
A nagy világeseményre a 2009-es vb után visszatérő Ausztriát a koronavírus-járvány is nagyban sújtotta, és összességében nem is nyújtottak kiemelkedőt.
Kivéve a magyar származású, Mosonmagyaróváron kézilabdázó irányítót, Kovács Patríciát, aki 89 pontjával megnyerte a kanadai táblázatot (43 gól, 46 gólpassz).
A nehezebb ágra visszatérve a címvédő Hollandia egészen félelmetes támadójátékot mutatott be a tornán annak ellenére, hogy végül a svédek és a norvégok mögött zárva kiestek a középdöntőben. Előbb Üzbegisztán ellen 58 góllal megdöntötték a magyar válogatott által 2005 óta tartott gólrekordot majd Kazahsztán ellen 61 gólt dobva meg is javították azt.
Nem pont emiatt, hanem a két skandináv riválissal szemben mutatott játék következtében kijelenthető, hogy nem a két évvel ezelőtt megnyert világbajnoki cím volt az utolsó trófea, amit a torna előtt kinevezett Monique Tijsterman csapata megnyert története során. A kezdő soruk tökéletes mixe a fiatal és a rutinos játékosoknak.
Tess Wester (28 éves) – Bo Van Wetering (22), Lois Abbingh (29), Larissa Nüsser (21), Danick Snelder (31), Dione Housheer (22), Angela Malestein (28)
– hozzájuk csatlakozik a védekező specialista Kelly Dulfer (27) és a sérülés után egyelőre még nem százszázalékos Estevana Polman (29). A dánok és a svédek is szépen fejlődnek, de mégis Hollandia lehet az, amelyik a Párizsig tartó olimpiai ciklus végére felzárkózhat ahhoz a két korszakos csapathoz, amelyik a döntőt játszotta.
A francia válogatott meccseit általában nagyon nehéz szépnek nevezni. Mégis annál hatékonyabb az, ahogyan képesek szétszedni ellenfelük taktikáját és ráerőltetni saját akaratukat bármilyen riválisukra.
Ez az, ami Olivier Krumbholz együttesének nagyjából 25 percen keresztül még Norvégia ellen is sikerült a fináléban.
Odáig Laura Glauser fantasztikusan védett, előttük a Grace Zaadi és Beatrice Edwige vezette védelem elképesztő lábmunkával tette a dolgát, amivel számos hibára kényszerítette a világsztár norvég támadókat. Meglepő módon egy kettős emberelőny volt az, ami teljesen kizökkentette őket a komfortzónájukból, így a szünet előtt hatgólos előnyből visszazárkóztak mínusz négyre.
Ezt a maradék előnyt pedig a második félidő első két(!) percében már el is veszítették.
A vb-döntő tökéletes példája volt annak, hogy nem magyar betegség az, hogy egy csapat hatalmas előnyöket képes elherdálni fontos meccseken is.
Egyszerűen ilyen a kézilabda. És az sem utolsó szempont, hogy az ellenfél mennyire képes magára találni meccs közben. Norvégia képes volt erre többször is ezen a tornán.
Gyakorlatilag ugyanaz történt, mint a Hollandia elleni, továbbjutásról döntő középdöntős meccsükön. Ott is Katrine Lunde kezdett a kapuban, ott sem volt a pályán Henny Reistad az elején. A címvédővel szemben a 15. percben volt 11-5-ös hátrány, az olimpiai bajnok pedig a 29. percben voltak 16-10-es lemaradásban.
A fordulatot mindkét alkalommal Silje Solberg és Reistad becserélése jelentette
– az, hogy Hergeirsson két ilyen világklasszist tud menet közben beküldeni, hihetetlen nyugalomhoz juttatja a csapat többi tagját még a legnehezebb helyzetekben is. Rajtuk kívül a torna legértékesebb játékosának megválasztott Kari Brattset és - a gólkirálynői címről ezúttal a tornán kétszer is 19 gólig jutó svéd Nathalie Hagman miatt lemaradó - Nora Mörk szintén tarthatatlanok voltak a teljes három hét során.
Norvégia a 16-10-es hátrányból csinált 29-22-es győzelmet egyetlen félidő alatt, amivel 1999, 2011 és 2015 után negyedik alkalommal lett ismét világbajnok.
A norvég és a francia válogatott a 2016-os riói olimpia óta kimagaslik a női kézilabdás mezőnyből. Az elmúlt öt és fél évben az ötkarikás játékokkal együtt lejátszott nyolc világeseményből csupán egy-egy alkalommal nem jutottak be a legjobb négy közé. Így, hogy az oroszok nem számíthattak a pályafutásukat szüneteltető Anna Vjahirjevára és Daria Dmitrievára, nem volt kérdés, hogy ők ketten mennek majd az aranyéremért.
A női kézilabdázás mezőnye most valahogy úgy néz ki, hogy Norvégia és Franciaország kiemelkedik, mögöttük pedig Hollandia, Dánia, Svédország és az orosz csapat található. Egy olyan európai országból, ahol nagy múltja van a kézilabdázásnak, nem fest annyira jó képet azoknak az országoknak a teljesítménye, amelyek helyenként 30-40 gólos vereségeket szenvedtek.
Hasszan Musztafának, a Nemzetközi Kézilabda-szövetség elnökének az az álláspontja, hogy így olyan országokba juthat el a sportág híre, ahol eddig még nem hallottak róla. Viszont arról, hogy a Kamerunhoz, Iránhoz vagy Puerto Ricóhoz hasonló helyeken mennyire segíti a sportág népszerűvé válását, hogy a nagyok boxzsáknak használják őket, már el kellene menni oda és közvéleménykutatást végezni.
A magyar válogatottnak Párizsig az lehet a reális célja, hogy stabilan feljöjjön a 7. helyre, és néha el-el kapja a két korszakos válogatott mögötti négy együttest. Ehhez az anyagi és a szakmai háttér is tökéletesen adott, bízzunk benne, hogy az egyre tapasztaltabbá váló fiataljaink élni is tudnak majd a lehetőséggel.
origo.hu
Megszólalt a saját edzőjét bohócnak nevező magyar hokis a szenzációs feljutás után
ripost.hu
Ez roppant kínos: megint lebukott Meghan, hogy hazudott
borsonline.hu
Földi pokol: közel jár az összeomláshoz a rákbeteg Katalin hercegné
hirtv.hu
Áll a bál a Nike olimpiára szánt női sportdresszeinek túlszexualizáltsága miatt + videó
ripost.hu
Vége: Elbúcsúzott Jákob Zoli, ennyi volt
mandiner.hu
Mindenki kívánjon egyet vasárnap hajnalban: 2046-ig nem lesz ilyen csillaghullás
magyarnemzet.hu
Miattuk nincs béke Ukrajnában + videó
nemzetisport.hu
A Girona ismét 4–2-re megverte a Barcát – egyúttal bajnokká koronázta a Real Madridot
origo.hu
Nagyon beteg a Dancing with the Stars táncosa
origo.hu
Megrázó felvétel az ukrán-orosz háborús pokolról - videó
origo.hu
Olaszország válaszolt Macron őrült, világháborús tervére
origo.hu
