A sportág, ahol több mint húsz éve nem lehet magyar a szövetségi kapitány
Szapporói csoda. Valószínűleg nincs magyar sportrajongó, aki nem ismerné ezt a kifejezést. Pedig már ennek a tettnek is 15 éve. Az idő múlásával pedig az ezt megelőző „csodaközeli" esetek egyre inkább feledésbe merülnek. Pl. a 2002-es hazai rendezésű vb, ahol először került válogatottunk a modernkorban egy találkozóra a feljutástól. Már akkor is külföldi szakember vezette a gárdát, és azóta sem volt kinevezve (csak „beugróként" irányított) magyar edző nemzeti csapatunk élén.
Egyetlen fecske
Nyilván sokan emlékeznek rá, hogy 2019-ben a jégkorong világbajnokság második vonalának küzdelmei során Kazahsztánban az egykori „szapporói hős", Majoross Gergely irányította a válogatottunkat, de ő Jarmo Tolvanen szövetségi kapitányt helyettesítette, aki a vb előtt megbetegedett. Persze aki tudja, hogyan működik egy hokicsapat (különösen a válogatott!) az tisztában van vele, milyen
szimbiózisban dolgozik a mindenkori szövetségi kapitány a segítőivel.
Ám a teljes felelősség mindig az előbbié. Ezért is furcsa, hogy legutóbb 2001-ben volt magyar szakember kinevezve erre a posztra. Ennek már 22 éve. Azóta mindig külföldi a válogatott szövetségi kapitánya.
Nyilván nem is sejthető, hogy ha magyarok lettek volna ezen a poszton, akkor kevesebb, vagy több alkalommal szerepelt volna nemzeti csapatunk a világbajnokságon a legjobb 16 között, mint a külföldiekkel. Azt tudjuk, hogy a nem a magyar hokin szocializálódottakkal
háromszor voltunk ott az elitben, 2009-ben, 2016-ban és idén.
Vajon egy átlagos magyar sportrajongó meg tudja mondani, hogy 2015-ben és 2022-ben ki volt az a szövetségi kapitány, akinek a vezetésével a legjobbak közé került a válogatott?
Természetesen erre a kérdésre lesz válasz lejjebb, de előtte rögzítsük:
az utolsó magyar (kinevezett) kapitány Kercsó Árpád volt.
Akinek nagyban köszönhető a honi hoki felemelkedése, hiszen a „szapporói hősök" közül sokat nemcsak korongozni, de még korcsolyázni is ő tanított meg. A régi Budapest Sportcsarnokban 1998-ban fantasztikus hangulatú mérkőzések után ő volt az, aki 12 harmadosztályban töltött év után a második vonalba vitte a válogatottat. Vagyis a világ legjobb 24 csapata közé.
Első magyarországi (dunaújvárosi) tanítványai akkor huszonéves koruk elején jártak,
vagyis volt idejük fejlődni. És mivel Fehérvár után 1997 őszétől már Dunaújváros is rendelkezett fedett jégcsarnokkal egyre jobbak voltak a lehetőségek is a fejlődésre. Ám ki beszélt még akkor a 16 csapatos „A csoportról"?
Amikor 2001-ben Kercsó Árpád vezetésével a csapat a másodosztályú világbajnokságon Grenoble-ben legyőzte Franciaországot először hangzott el hivatalosan is az, hogy akár az elit-vb-re is eljuthat Magyarország. Kercsó Árpád ezt mondta a világbajnokság után:
Természetesen sok összetevője van egy ilyen sikernek, fantasztikus egyéni teljesítmények, csodás csapategység, de talán ami a legfontosabb: úgy érzem, most lettek igazán felnőttek a játékosok. Az A-csoport továbbra is nagy álom számunkra, ám most fájlalom igazán, hogy nem a ljubljanai ágra kerültünk, ahonnan ilyen játékkal akár az elitosztályba is bekerülhettünk volna."
Akkor a 16 csapatos mezőny mögött két (hivatalosan azonos értékű) hatosban játszottak a válogatottak, és a két csoport első helyezettje jutott fel. Kercsó arra utalt, hogy
a másik csoportban könnyebb lett volna Nagy-Britannia, Kazahsztán és Szlovénia elé kerülni,
mint Franciaországban a házigazda, Dánia és Lengyelország (továbbá „természetesen" Litvánia és Hollandia) előtt csoportot nyerni. A franciák elleni szép siker mellett a csapat (egyébként biztató teljesítményt nyújtva) kikapott Dániától és Lengyelországtól, és ekkor azt is mondta a kapitány, hogy arra már jók vagyunk, hogy egy ilyen szintű csapat ellen győzzünk, de arra még nem, hogy egy hét alatt öt ilyet verjünk meg.
Nem tudni, hogy mit hozott volna a jövő, ha marad Kercsó, vagy utóda magyar szakember, de a 2001-es részsikereket hozó másodikvonalbeli vb után
a mai napig folyamatosan külföldi edző vezeti szövetségi kapitányként nemzeti csapatunkat.
Felnőtt csapat élére már nem elég a magyar edző?
A jégkorongunk közben valóban felnőtt, és ez abban is megnyilvánult, hogy már komoly hokinagyhatalmaktól is érkeztek hazánkba edzők. Így váltotta Kercsót a Nyitrán született,
játékosként kilencszeres csehszlovák válogatott, Jan Jasko.
Az ő múltja akkoriban óriási tiszteletet váltott ki hazánkban, és a fehérvári csapat mellett a válogatottal is sikeres tudott lenni. 2002-ben már az első négy meccsünket megnyertük (Kína, Románia, Nagy-Britannia és Norvégia ellen) a másodosztályban, és az ötödiken a feljutásért játszottunk Dániával. Ma is emlékszem arra a tavaszi fehérvári délutánra, amikor
nemhogy kimondani nem merte senki a feljutás szót, de gondolni sem nagyon mert rá.
Nem sikerült, Dánia magabiztosan győzött, és azóta is megszakítás nélkül a legjobb 16 között van. A mérkőzés után több játékossal tudtam még a jégen beszélni, közülük Szuper Levente volt egyedül vigasztalhatatlanul szomorú, a többiek érezték, hogy nem érett még meg a helyzet a feljebb lépésre.
Jan Jasko ezt mondta a meccs után:
Nagyon jól játszottak a dánok, megleptek bennünket. Sajnos egy kicsit fáradtak is voltunk, és hamar eldőlt, ezúttal nem sikerülhet a bravúr. Remélem, lesz még okunk ilyen sikereket ünnepelni."
Hiába remélte, és hiába rendezhette a következő évben is Magyarország a másodosztály egyik csoportját, esélye sem volt a feljutásra.
A vb után Jasko segítője és honfitársa,
Dusan Kapusta vette át a válogatottat,
de érződött, hogy a szlovák irány a fejlődéshez jó (naná, északi szomszédunk 2002-ben világbajnok lett!), de a legjobb 16 közé jutáshoz számunkra nem elég.
Ekkor tértünk át a tengerentúli vonalra, kis európai beütéssel.
Jött Pat Cortina, aki beírta magát a sportág hazai történelemkönyvébe.
Pedig az első vb-je nem volt sikeres. A debreceni eseményen 2005-ben válogatottunk csak két győzelmet aratott, döntetlent játszott (akkor még volt ilyen) Lengyelországgal és Norvégiával, kikapott Nagy-Britanniától. Norvégia jutott a legjobbak közé, és azóta is folyamatosan ott van. Dánia után Norvégia is elmondhatja, hogy jó ómen Magyarországon kiharcolni a feljutást. Mi pedig a 2002-es eufória, a 2003-as csendes reménykedés után lassan beletörődtünk, hogy mindig lesz egy válogatott, amely jobb nálunk, és mi örök másodosztályúak leszünk.
Ezt fogalmazta meg Cortina is a debreceni vb után:
Nagyon eluralkodott Magyarországon az A-csoport-mánia. Persze, csodálatos siker lenne, ez a megfelelő távlati cél, de ez még nem realitás.
A vébének nem is úgy vágtunk neki, hogy na most fel kell jutnunk a legjobbak közé. Egy hét alatt öt nehéz ellenfél - ez egyelőre túl kemény dió. Ez a realitás, ki kell mondani: még nem érett meg a magyar csapat a feljutásra, viszont a legjobb úton halad, hogy előtt- utóbb elérje."
Mindig volt egy csapat, amelynek a legyőzése megoldhatatlannak tűnt.
Pat Cortina, a kanadai sikerkovács
2008-ban Ukrajna tűnt ennek, de ekkor még ott volt a házigazda Japán is, vagyis ekkor végképp nem gondolt senki a sikerre.
Ráadásul a csapat magját alkotó „Kercsó-gyerekek" és az Ocskay-Palkovics „ikerpár" már túljutott a 30. életévén.
Nem volt olyan „most vagy soha hangulat", és lehet, hogy ez okozta a sikert a világ másik felén.
Mivel Cortina nem Magyarországon dolgozott klubedzőként óriási szerepük volt az itthon lévő trénereknek, akik élére Énekes Lajos kívánkozik. Ám a történelmi tett Pat Cortina nevéhez fűződik.
A távoli Szapporóban csodát tettek hokisaink, ennek köszönhetően 2009-ben Svájcban a modernkorban először mutathatták meg magukat a világ legjobbjai között.
Ekkor vélekedtek úgy a sportágban ténykedők, hogy
nincs tartósan helyünk a legjobb 16 között, de a közeli cél az lenne, hogy „liftező" válogatott lehessünk: egyszer fent, egyszer lent.
Mint Szlovénia, Ausztria, Olaszország vagy Kazahsztán. A svájci tapasztalatokra építve valóban eljött az idő, amikor Nagy-Britanniát, Lengyelországot, Dél-Koreát, Hollandiát, Ukrajnát az esetek többségében már le tudjuk győzni.
Míg nőtt azon társaságok száma, melyek megverése már „csuklógyakorlattá" vált.
Igazából az utóbbi két kategóriához kellettek az új impulzusok, az új stílusok megismerése, hogy az egyre javuló feltételeket, és az egyre mélyebb merítési lehetőséget kihasználhassuk. Mert amennyiben ez elmaradt volna, akkor megrekedünk Hollandia, Ukrajna, Japán szintjén, de a sportág elhivatott hazai vezetőinek, szereplőinek hála stabilizáltuk a helyünket kb. a világ 16-ik és 20-ik válogatottja között.
Az észak-amerikai vonal sok hasznot hajtott a magyar hoknak
Ehhez kellettek a külföldi szövetségi kapitányok.
A Cortinát váltó amerikai
Ted Sator nagyon képzett kapitány volt,
vezetett NHL-csapatokat, dolgozott az Egyesült Államok válogatottjánál, de belekóstolt az európai hokiba is. Két vb-n irányított, 2011-ben Budapesten
nem karnyújtásra volt csapatunk a feljutástól, hanem körömhegynyire.
Aki látta soha nem felejtheti, hogy a mindent eldöntő Olaszország elleni mérkőzésen a rendes játékidő döntetlenje után (emberhátrányban!) „hirtelen halt" a magyar sereg.
Az őt váltó kanadai Kevin Primeau jó stratéga volt, de inkább klubedző,
kissé nyers modorú, nem illett a válogatotthoz. Ez érződött a 2012-es szlovéniai vb-n, ahol a másodosztály újra egycsoportos volt (azóta is az), és ugyan két feljutóval, de esélye nem volt Magyarországnak.
Rich Chernomaz, aki öt vb-n irányított egészen más karakter volt. A kanadai válogatottal játékosként vb-bronzérmet szerző szakember a generációváltást vezényelte a válogatottnál, hiszen a '75-ben, '76-ban születettek kezdtek kiöregedni. Főleg a védők, ezért eleinte egészen szokatlan felállással is kísérletezett,
ezt lelkesen kommunikálta, de volt ebben valami tengerentúliakra jellemző fellengzősség.
Ám a neve a magyar hoki képzeletbeli történelemkönyvébe arany betűkkel került be, hiszen
2015-ben másodszor jutott a csapat a legjobb 16 közé a vb-n.
Szentpéterváron meg is szerezte első győzelmét (Fehéroroszország ellen), és ha a zárónapon a franciák nem adják oda gusztustalan módon a három pontot az általunk legyőzött ex-szovjet válogatottnak, akkor Chernomaz bentmarad a magyarokkal.
A kanadai szakember mellett
az edzői stábban óriási szerep jutott a „szapporói hősnek", Majoross Gergelynek,
talán „Rich" távozása után már megérett a helyzet, hogy segítője vegye át a helyét. Főleg azért, mert Majoross nagyon sikeresen kezdte edzői pályafutását, és tényleg új színt hozott a magyar hokiba.
Mégis egy finn, Jarmo Tolvanen váltotta Chernomazt,
aki korábban sikeres volt a fehérvári csapattal, innen volt ismerős, de talán később lett nálunk kapitány, mint ideális lett volna. Mégis hős lehetett volna 2018-ban, ha 15 másodperccel hamarabb véget ér a budapesti „horror-vb" utolsó meccse. Olyan izgalmak a legjobbak között is ritkán vannak, a sportág szerelmesei soha nem felejthetik, hogy hazai környezetben, Nagy-Britannia ellen már
csak 15 másodpercet kellett volna kibírni kapott gól nélkül, de jött Robert Farmer.
Na, az ő nevét tényleg elfelejtettük, ahogy talán Tolvanenét is. Ugyanis a 2019-es vb előtt megbetegedett, így ott Majoross irányított, de a kazahsztáni meccsek után a finn távozását követően sem a magyar edző kapta a megtisztelő feladatot.
Ahány edző, annyi iskola, de ki tudja ezt megtanulnI?
A játékosoknak sem lehetett könnyű, hogy
néha kelet-európai, néha tengerentúli, néha északi stílusban
kellett teljesíteniük.
Jött Sean Simpson, és annak ellenére, hogy 2022-ben harmadszor is feljutott a csapat a legjobbak 16-os csoportjába kijelenthető, hogy tévedés volt idehozni.
Korábbi remek eredményei miatt került képbe, de a magyar hokit egyáltalán nem ismerte.
Akinek semmit nem mondott az, hogy milyen speciális, „családias közeg" uralkodott itt évtizedeken keresztül, és ez adta a sikerek hátterét.
A feljutás kevésbé volt hőstett, mint az első kettő, gyakorlatilag kötelező gyakorlat volt megelőzni Litvániát, Dél-Koreát és Romániát.Mert mint már szó volt róla, ezeket a csapatokat már „kinőttük", és azzal, hogy Oroszországot és a fehéroroszokat kizárta nemzetközi szövetség nem kellett megméretni magunkat Ausztriával és Franciaországgal.
A feljutásban kulcsszerepet vállalt két magyar edző, Szilassy Zoltán és Fodor Szabolcs,
búcsúlevelében Simpson is kiemelte ezt:
Örömmel töltött el a munka a magyar szövetséggel és munkatársaival, a közvetlen stábommal és az edzőimmel. Igazán élveztem a munkát a csapattal is, nagyszerű két év van mögöttünk.
62 éves vagyok, meglehetősen hosszú edzői karrier áll mögöttem, sok időt töltöttem el Európában, itt az idő valami mást csinálni és megtalálni életem következő állomását."
Simpson a világ legjobb 16 csapat közé került válogatottat hagyott utódjára, Kevin Constantine-ra, aki a fehérvári csapattal döntőbe jutott a nemzetközi ligában az ICEHL-ben, és ez nagyban köszönhető az ő edzői képességeinek. Ám mivel a magyar bázisú Erste Ligát gyakorlatilag nem tudta követni, ezért nagyon kellett támaszkodnia a Fodor-Szilassy párosra, melynek tagjai egymás ellen vívták a bajnokság döntőjét, majd a kézfogások után szinte órákkal már együtt készítették fel a válogatottat az idei tamperei elit-vb-re. Ahol még közelebb volt a csapat bentmaradáshoz, mint 2018-ban a feljutáshoz. Ez még mindenkiben élénken él. És akkor talán itt az ideje kimondani, hogy
talán eljött az idő, hogy ezek a külföldi kapitányok „elengedjék a kezünket".
Mert ma már a korábbi játékosokból lett edzők közül azok, akik nyitottak voltak az új impulzusokra, és tanultak mindenkitől, mindent, ma már olyan tudás birtokában vannak, hogy képesek lehetnek ezt a bizonyos „liftezést" végrehajtani a válogatottal.
Most mégis újabb külföldi kapitánnyal,
Donald MacAdammal vágunk neki az új válogatott idénynek.
Ám az új főnök nagyon szimpatikusan azt mondta „szűzbeszédében", hogy elsőszámú célja, hogy kinevelje azokat a magyar (!) szakembereket, akik „visszafoglalhatják" a kispadokat a külföldiektől.
Klubcsapataink zászlóshajója, a Hydro Fehérvár AV 19 meg merte húzni, hogy egy
magyar edző, Kiss Dávid kezébe adta a szakmai munka irányításának lehetőségét.
Ha minden jól alakul, akkor jövő ilyenkor, 23 év után ismét egy magyar szakember irányítja majd a legjobb hokisainkat is, és készíti fel őket a nagy feladatokra.
A magyar válogatott 2023. május 22-én játszotta eddigi utolsó A csoportos vb-meccsét:
origo.hu
Megőrlülnek a vásárlók az IKEA 140 forintos akciójától
borsonline.hu
Elérkezett a pillanat, amire mindenki várt: óriási örömhírt jelentett be Krausz Gábor és Mikes Anna – fotó!
mindmegette.hu
Ez történik a testeddel, ha mindennap eszel parizert
magyarnemzet.hu
Szoboszlai bombagóljával is hangol a Liverpool a West Ham ellen + videó
metropol.hu
Most kiderült: ez lett végül a Házasság első látásra párjaival
magyarnemzet.hu
Bekeményítettek a hazai autópályákon, mert amíg szépen kérték, senkit nem érdekelt
metropol.hu
Nézd, kivel gyűri a lepedőt szexi ruciban Megyeri Csilla!
nemzetisport.hu
NB I: Zalaegerszeg–Puskás Akadémia
origo.hu
Könnyes szemmel kimondták a döntést a Házasság első látásra utolsó párosai is
she.life.hu
A hajszolt életvitel nem lehet kifogás, vedd komolyan a vashiányt (hirdetés)
videa.hu
Alu paratha, a burgonyával töltött boldogságlepény -receptvideó ( hirdetés)
origo.hu
