Vágólapra másolva!
A hetedik hátcsigolyától lefelé megbénult Silvano Beltrametti, aki a franciaországi Val d'Isere-ben, a szombati lesikló Világkupa-viadalon bukott, s szinte kirepült a pályáról. A huszonkét éves, az idei vébén negyedik helyet szerzett versenyző a svájci sísport egyik legnagyobb reménysége volt.

Silvano Beltrametti a Val d'Isere-i lesiklópályán mintegy százhúszas sebességgel jött ki egy balkanyarból, de képtelen volt talpon maradni, kivágódott a pályáról, és a test - átszakítva védőhálót, reklámtáblát - további tíz métert csúszva egy kis, köves-sziklás halom és az erdő mellett fékeződött le, valamelyik "díszletnek" nyilván neki is ütközött.

Miután a lába érzéketlen volt, a balesetet követően maga a versenyző jövendölte meg a diagnózist, mondván: "megbénulok." Helikopterrel szállították a grenoble-i klinikára, ahol kiderült: Beltrametti gerincoszlopa a 6. és a 7. csigolya között eltört, a gerincvelő megsérült, s belső vérzések vannak a tüdeje környékén. Az élete nem volt veszélyben. Vasárnap délelőtt a svájci alpesisí-válogatott orvosa szomorúan jelentette be: "A károsodás visszafordíthatatlan, Silvanónak tolószékben kell töltenie életét."

Alig egy hónappal a francia világbajnoknő, Régine Cavagnoud halála után ismét a sportág biztonságának kérdése kerül középpontba. Különösen a lesiklásé, a leggyorsabb számé, amelyben a nagy sebesség és a léceknek már-már a korcsolyát megcélzó tökéletesedése miatt rengeteg a bukás és a sérülés.

Nem véletlen, hogy a szabályalkotók már az előző idény előtt "lassítani" akarták a pályákat, kötelezővé téve kanyarok beiktatását. Ez annyira szigorú volt, hogy a németországi Garmisch-Partenkirchen például lemondta tervezett Vk-viadalát, mondván, olyan jelentős mértékben kellene átrendeznie a terepet, hogy arra már nincs idő.

Amint azonban Cavagnoud végzetes sérülése nem írható az elképzelhető berendezők számlájára, úgy valószínűleg Beltramettié sem. Ingo Hopfgartner, aki az alpesisí - így a Salt Lake City-i téli olimpia - első számú biztonsági szakembere, a Val d'Isere-i baleset után kijelentette: a pályaépítők száz százalékig betartottak minden előírást. Ennek ellenére a francia rendőrség vizsgálatot indított.

Az első sajtóvisszhangok szerint hiba volt, hogy a helikopter csak egy órával a baleset után érkezett a helyszínre, ám kiderült, hogy az ügyeletes gép túl nagy volt ahhoz, hogy Beltrametti közelében leszállhasson, ezért egy kisebbet kellett mozgósítani. Günter Hujara versenyigazgató pedig elmondta, hogy új védőhálót szereltek fel, amelyet a pálya teljes hosszában ellenőriztek, és abban nem is volt hiba. Noha a háló szakítószilárdsága amúgy háromszáz kiló, mégis lyuk tátongott rajta a svájci ifjú becsapódása után.

Ez pedig azt jelenti, hogy Beltrametti előbb repült, majd a háló előtt - az egyik vélemény szerint: hihetetlenül nagy sebességgel - "felpattant" a jeges hóról. Az előző napon Silvano Beltrametti harmadik lett, élete első Vk-érmét szerezte gyengébbik számában, a szuper-óriásműlesiklásban.

Az 1979. március 22-én született, a Valbella síklub színeiben versenyző svájci 1999 novemberében az egyesült államokbeli Vailben 45-ös rajtszámmal, tehát a mezőny hátsó régiójából robogott be a kilencedik helyre. A lesikló Vk tavalyi nyitó viadalán - még nagyobb ugrással - egyenesen második lett, s azon már senki nem lepődött meg, hogy a St. Anton-i vb-n negyedikként ért célba. Az ígéretes pálya visszavonhatatlanul ketté tört.

A várakozás nehéz perceiben a nagy fájdalmakkal küszködő Beltrametti azt mondta barátjának és menedzserének, Guisep Frynek, hogy úgy érzi, meghal, s búcsúüzenetet küldött szüleinek. Igaz, szörnyű tragédia, ha egy sportembert egy rossz mozdulat örökre tolószékbe kényszerít, viszont a halállal szemben az életben maradás mégis minőségi különbség.

Szekeres István

Korábban: