Társoldalunk:

Chávez búcsúzik a ringtől

Minden idők egyik legnagyobb profi bokszolója, a mexikói Julio César Chávez május 22-én lép utoljára szorítóba. Az 1962. július 12-én született, tehát hamarosan 42. születésnapját ünneplő legenda 24 éves hivatásos pályafutása során 112 mérkőzést vívott, ezekből 105-öt megnyert (85-öt KO-val), ötöt elveszített és kettőt döntetlenre adott. 32-szer védte meg világbajnoki címét, amelyeket nagypehely-, könnyű- és szuperkönnyűsúlyban szerzett. A május 22-i, Mexikóvárosban sorra kerülő búcsúmeccsen az az amerikai Frankie Randall (42) lesz az ellenfele, aki először verte meg Chávezt, 1993-ban. Más kérdés, hogy a mexikói egy éven belül visszavágott.

Chávez visszavonulásával lezárul egy korszak a mexikói és a nemzetközi profibokszban. A Culiacán városában élő sportember a WBC, a WBA és az IBF, tehát a három legjelentősebb szervezet bajnoka volt, s ellentmondást nem ismerő, kőkemény stílusával rajongók millióit szerezte meg magának.  
 
"Mindig is úgy képzeltem, hogy Frankie Randall-lel vívom az utolsó meccsemet. Ő volt az, aki visszahozott a földre azzal, hogy legyőzött. Nagyszerű sportember, tulajdonképpen hálás vagyok neki azért, amiért megvert" - mondta Chávez, aki egyértelművé tette, hogy már nem lesz folytatás, ez élete utolsó meccse. Chávez életében köztársasági elnökökkel barátkozott, milliós díjakat vett fel (dollárban), egy nemzet bálványa volt, ugyanakkor gyanús szálak fűzték a drogbárókhoz - ami persze nem újdonság a boksz világában, gondoljunk csak a maffia zsoldjában álló Sonny Listonra.

Randall annak idején, 1993. január 29-én, Las Vegasban 12 menetes mérkőzésen, pontozással hódította el Cháveztől a WBC szuperkönnyűsúlyú világbajnoki övét, s ezzel a mexikói 90 meccsen át tartó veretlenségi sorozatát szakította meg. A minden idők legjobb mexikói ökölvívójának tartott Chávez 1980. február 5-én vívta első profimeccsét, amikor honfitársát, Andrés Félixet verte kiütéssel, Culiacánban. Először 1984. szeptember 13-án lett világbajnok, ekkor a mexikói Mario "Azabache" Martínezt verte a szuperpehelysúlyban, Los Angelesben. 1987-ben már a WBA könnyűsúlyú világbajnoka, a Puerto Ricó-i Edwin "Chapo" Rosario legyőzésével. Rosariót úgy megverte Chávez, hogy szegény srác hét hónapig nem tudott utána bokszolni.

Élete legnagyobb meccsét 1990. március 17-én vívta, amikor a nagykönnyűsúly világbajnoki övéért vívott mérkőzésen az amerikai Meldrick Taylor volt az ellenfele. A sportág történetének egyik legszenzációsabb meccsén Taylor fölényesen vezetett, amikor a 12., utolsó menetben úgy érezte, ki is ütheti Chávezt. Ez hiba volt, a mexikói egész végig arra várt, hogy Taylor kinyíljon, és fél perc alatt lefiniselte az amerikait, akit úgy kellett kihúzni a szorítóból. 1993. február 20-án Chávez az ökölvívás történetének legnagyobb közönsége előtt bokszolt, a mexikóvárosi Azték-stadionban 136 000 néző látta, amint megveri az amerikai Greg Haugent, öt menet leforgása alatt.

Chávez két ízben az amerikai Oscar de la Hoyával is megverekedett, de mindkétszer - 1996-ban és 1998-ban - kikapott tőle. De la Hoya az egyetlen, aki kétszer is meg tudta verni Chávezt. Rajta kívül a már említett Randall, egy Willie Wise nevű amerikai "senki" (1999. október 12-én) és az orosz-ausztrál Kosztya Tszyu - a szuperkönnyűsúly jelenlegi világbajnoka - dicsekedhet Chávez skalpjával.

Ch. Gáll András

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK