Szívműtéten esett át a világbajnok magyar kajakos

Egy születési rendellenesség miatt szívműtéten esett át Molnár Péter, ezért kihagyja az idei szezont, így a szegedi világbajnokságot is. A négyessel tavaly vb- és Eb-bronzot nyert 33 éves kajakos sietett leszögezni, hogy nem életmentő, hanem megelőző beavatkozásról van szó, amelyen át kellett esnie, hogy jövőre fizikálisan és mentálisan is tökéletes állapotban küzdhessen meg pályafutása megkoronázásáért: az olimpiai éremért.

A most 33 éves sportoló, aki 2018-ban az olimpiai számban, 500 négyesben a világbajnokságon és az Európa-bajnokságon is bronzérmet nyert Tótka Sándorral, Dudás Miklóssal és Kuli Istvánnal, 2015-ben pedig K2-200 méteren lett világbajnok Tótka Sándorral, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség beszámolója szerint elmondta, hogy már nyolc hónapos korában észrevették, hogy az egyik szívbillentyűje nem zár rendesen, így vér szivárgott vissza a szívébe, ami az állandó terhelés miatt folyamatosan növekedett, "ezért tavaly úgy döntöttünk az orvosokkal, hogy eljött az ideje a műtétnek" – mondta el a sportoló, hangsúlyozva, nem életmentő műtétről van szó.

Molnár Péternek a riói olimpián be kellett érnie a B-döntővel 200 méteren, Tokióban ennél többet szeretne elérni Forrás: MTI/Kovács Tamás

Mint azt elmondta, a hétköznapokban egyáltalán nem akadályozta a rendellenesség, azonban ahhoz, hogy nyugodtan tudjon készülni a jövő évi tokiói olimpiára, muszáj volt meghozni ezt a döntést.

"Nagyon sok ember él ezzel a rendellenességgel. Egyáltalán nem voltak tüneteim, és mivel félévente jártam kontrollvizsgálatra, és az orvosok sem tiltották meg a sportot, így sokáig viszonylag nyugodt voltam, bár azt tudtam, hogy egyszer át kell esni a műtéten. Szerettem volna, ha ez a pályafutásom után történik meg, de őszinte leszek,

néha megfordult a fejemben, egy-egy edzés vagy nagyobb verseny után, amikor komolyabb teljesítményt adott le a szervezetem, hogy vajon ez jó-e a szívemnek.

A vizsgálatok alatt folyamatosan éreztették velem, hogy azért nem vagyok teljesen egészséges. Egyre többet motoszkált a fejemben ez a tudat, amely fel tudja őrölni az embert, ezért úgy voltam vele, hogy jobb minél hamarabb túlesni rajta, hogy fizikálisan és mentálisan is tökéletes állapotban legyek. Annyira kiélezett most a mezőny a férfi kajakban, hogy úgy éreztem, tényleg minden szinten a topon kell lennem, hogy ki tudjak jutni az olimpiára. Azt azonban fontosnak tartom kiemelni, hogy nem egy életmentő műtétről van szó, hanem egy megelőző beavatkozásról, szerencsére a mai világban ez egy rutinműtét, én pedig mérhetetlenül hálás vagyok azért, hogy erre az egészségügyi problémára van megoldás."

Az operáció március 14-én történt, a kórházat tíz nappal később hagyhatta el, onnantól kezdve az első négy hétben mellkasrögzítőt kellett viselnie, és a mellkast érő különböző terhelésekre (nehezebb tárgyak emelése, guggolás stb.) fokozottan kellett figyelnie. Öt héttel később már elkezdett kocogni, a csont gyógyulására hat-nyolc hetet jósoltak,

ha a május eleji, nyolcadik heti kontrollon mindent rendben találnak, akkor elkezdheti a fizikoterápiás kezeléseket,

a rehabilitációs gyakorlatokat, a kis súlyokkal való edzést - természetesen mindezt szigorú szakmai megfigyelés mellett.

A kajakos nem titkolja, már elvonási tünetei vannak, hiszen víznek, hajónak és lapátnak a közelébe sem mehet, és ugyan az idei szegedi világbajnokságot ki kell hagynia, nagyon is fűti a motiváció, hogy 2020-ban valami nagyot alkosson.

"Nem érzem magam öregnek, de fiatalabb már nem leszek, abban azonban nagyon bízom, hogy jövőre borsot tudok még törni a fiatalok orra alá. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy minden korosztályban, minden világversenyt végigjártam, szinte teljes a kollekcióm, már csak egy dolog hiányzik: egy olimpiai érem."