Csak idő kérdése volt a szakadékba zuhant sportoló halálos tragédiája

Az egész sporttársadalmat sokkolta a Bahrain Victorious országúti kerékpárosának tragikus halála. A Svájci körverseny egyik meredek lejtmenetében szenvedett balesetet a svájci Gino Mäder, aki szakadékba zuhant, újraélesztették, helikopterrel kórházba szállították, de az életét már nem sikerült megmenteni. Viszonylag rég történt már tragikus kimenetelű baleset versenyen, de az utóbbi évek trendjeit figyelve, ez sajnos már - ahogy mondani szokták - érett. Gino Mäder halála kapcsán az a legnagyobb kérdés, lesz-e változás.

Egyre gyorsabbak a kerékpárosok

Ahogy a technika, a sportág, és a versenyzők is fejlődnek, elkerülhetetlen következmény, hogy a kerékpárosok is egyre gyorsabbak legyenek. Eddig az volt a trend, hogy a versenyzők az emelkedőkön osztják ki egymásnak a nagy különbségeket és nagyon most sincs ez másként, de van egy pár versenyző, aki már ráérzett arra, hogy lejtmenetben is súlyos másodperceket lehet verni a mezőny tagjaira.

Elég például a brit Tom Pidcockra gondolni, aki a 2022-es Tour de France-on a Col du Galibier-n bemutatott lejtmenete közben sorra előzte az ellenfeleket, majd megnyerte a befutót az Alpe d'Huezen.

Az Ineos versenyzője nagyon jól kezeli a kerékpárt, nem véletlen, hogy cyclocrossban nyert világbajnokságot és a mountainbike-osok között pedig Európa-bajnokságot. A videón is jól látszik, hogy 100 kilométer/órás sebesség fölött is száguld Pidcock lefelé, ami sokat hozzátett a szakaszgyőzelméhez. Erre már lehet mondani, hogy a határon táncolt, ilyenkor elég egy minimális hiba vagy valamilyen technikai nehézség, esetleg úthiba, és el lehet képzelni, mekkora tragédia következhet.

Csak hogy tisztázzuk, a kerékpárosokon semmilyen védőfelszerelés nincs, a bukósisakot leszámítva. A nemzetközi kerékpáros szervezet (UCI) a '90-es években megpróbálta bevezetni a kötelező bukósisak-viseletet, de a profik között óriási ellenállásba ütközött. Francis Moreau a Párizs-Nizzán például levette a sisakját, ami miatt diszkvalifikálták, de a mezőny kiállt mellette, a többiek sem viselték később a sisakokat tüntetésképpen, így az UCI végül meghátrált. Ugyanebben az évben a Tour de France-on is tüntetett a mezőny az új szabályok ellen, a szervezők itt is meghátráltak, miközben több országban is kötelezően használni kellett a sisakokat a versenyeken. Az UCI 1996-ban megbüntette Jacky Durand-t, aki egy versenyen szintén levette a sisakját.

Jacky Durand 1999-ben a Tour de France-on, természetese sisak nélkül Forrás: AFP/Patrick Kovarik

Komoly változás 2003-ban következett be, amikor a kazah Andrej Kiviljev szenvedett halálos balesetet.

Az orvosi jelentések szerint egy bukósisak megmenthette volna az életét,

hiszen súlyos koponyasérüléseibe halt bele. A kazah volt a nyolcadik versenyző, aki akkor az elmúlt 20 évben halálos balesetet szenvedett. 2003-ban az UCI úgy döntött, hogy mindenkinek kötelező a sisak viselése a Tour de France-on, erre egy kivétel volt, amikor a szakasz hegyi befutóval végződött, a versenyzők az utolsó hegy lábánál levehették a sisakokat. 2005-ben már ez a könnyítés is megszűnt.

Lance Armstrong 2004-es Toruon, amikor a hegyi befutók előtt még dimán leadták a sisakokat az utolsó emelkedő lábánál Forrás: AFP/Martin Bureau

Az új szabályokat követően csökkentek a halálos balesetek a profik között az országúti versenyeken, de azóta is több tragédia történt. A spanyol Isaac Gálvez 2006-ban szenvedett halálos balesetet, 2010-ben az olasz Thomas Casarottót egy autó visszapillantója találta el, majd olyan szerencsétlenül esett, hogy később meghalt.

A belga Wouter Weylandt a 2011-es Giro d'Italián bukott a Passo del Boccón.

Két évvel később a szintén belga Wouter Dewilde szenvedett halálos balesetet egy belga versenyen. 2016-ban az ugyancsak belga Antoine Demoitié vesztette életét, a Gent–Wevelgemen esett, amikor egy motorossal ütköztek kerékpárosok.

2019-ben a Lengyel körversenyen esett el a Lotto–Soudal belga versenyzője, Bjorg Lambrecht, aki a kórházban, műtét közben halt meg.

Bjorg Lambrecht 2019-ben halt meg Forrás: AFP/Anne-Christine Poujoulat

Kódolva volt a tragédia

A bukósisak sok esetben segít, de természetesen nem teszi sérthetetlenné a kerékpárosokat, akik tehát egyre csak gyorsulnak. Mindent annak rendelnek alá, hogy a lehető leggyorsabbak legyenek – a ruhát, a kerékpárt, a beállításokat, a testsúlyukat, a bukósisakokat, mindent. A gyorsaság jelentkezik az emelkedőkön, de ugyanígy a lejtőkön is, így szinte kódolva volt, hogy előbb-utóbb jön egy újabb drámai bukás.

Gino Mäder halála mindenkit sokkolt. És nem csak azért, mert Grand Tour-szakaszgyőztes kerékpárosról volt szó. Mäder a 2021-es Giro d'Italián szakaszt nyert, biztos résztvevője lett volna a júliusban kezdődő Tour de France-nak is, tehát komoly név volt a szakmában. 26 évesen pedig ereje teljében volt.

Gino Mäder a hazai versenyén tekert, amikor megtörtént a tragédia. Mäder a szakasz utolsó lejtmenetében tért le az útról, hatalmas sebességgel. Az esetről nem készült felvétel, így nem minden részlet teljesen ismert, de azt tudjuk, hogy szakadékba zuhant, ahol a gyorsan odaérkező orvosi stáb újraélesztette, majd helikopterrel kórházba vitték, ahol a baleset másnapján halt meg.

A mezőnyt sokkolta az eset, a halála napján rövidített szakaszon, Mädernek ajánlva tekert a szakasz, majd a csapata haza is utazott, de több versenyző is visszalépett a versenyzéstől, míg a következő napokban rendezett (nem csak svájci) szakaszokon minden győztes neki ajánlotta a sikereket.

Többen bírálták a svájci szervezőket, amiért nem fújták le teljes egészében a Svájci körverseny folytatását.

Ebben a kanyarban sodródott ki Gino Mäder Forrás: AFP/Arnd Wiegmann

A kerékpárosok között van egy elterjedt mondás, ami nagyjából arról szól, hogy csak annyit szabad kockáztatni, ami ha nem jön be, akkor sem buksz akkorát, hogy az kihatással legyen a szakaszodra vagy az egész versenyedre.

A mezőnyben egyre több versenyző vállal egyre nagyobb kockázatot. Aki nem tud előnyt szerezni a hegyre felfelé menet, az megpróbál a lejtőn ügyesebb és gyorsabb lenni, már csak azért is, mert kiderült, hogy ez is egy kifizetődő taktika lehet. Korábban a lejtmenet általában összerázta a mezőnyt vagy legalábbis megmaradtak az emelkedőn szerzett különbségek, most pedig többen is a lejtmenetekre is komolyan készülnek. A különbségek olyan kicsik a versenyzők között a mezőnyben, hogy minden lehetőséget ki kel használni.

Jonathan Vaughters, az EF Education-EasyPost csapatvezetője fogalmazott úgy, hogy a kerékpársport része az, hogy hihetetlenül veszélyes, mert amilyen magas a sebesség, annyira kevés védelem párosul mellé.

Fentebb már említettük, hogy 12 év telt el, hogy egy hasonlóan magasan jegyzett versenyzőt veszített el a mezőny, amikor Wouter Weylandt a Girón szintén lejtmenetben bukott. Azóta a legtöbb halálos baleset edzések közben következett be az utakon, míg 2018-ban a holland Michael Goolearts halálát szívelégtelenség okozta a Paris-Roubaix-n.

A nem halálos, de súlyos baleseteket felsorolni is gyakorlatilag lehetetlen. 2020-ban Fabio Jakobsen majdnem meghalt a Lengyel körverseny sprintjében, a pap már az utolsó kenetet is feladta neki a kórházban, de életben maradt és ma már újra versenyez és yert szakaszt a Tour de France-on és a Vueltán is.

Jakobsen csapattársa, a szintén a Soudal-Quick Stepben tekerő világbajnok, Remco Evenepoel mondta Mäder balesete után, de még a halála előtt, hogy a szervezőknek el kell gondolkodniuk, és a versenyzőknek is meg kell fontolniuk, hogy mennyit kockáztatnak, amikor lejönnek egy hegyről.

Evenepoel is tudja, miről beszél, hiszen a 2020-as Lombardián ő is egy mély szakadékba zuhant, és komoly sérüléseket szenvedett, de neki sikerült testileg és lelkileg is felépülnie.

A Svájci körverseny hagyományosan a Tour de France egyik felvezető versenye, és sok része hasonlít is az útvonalnak. Az alpesi szakaszokon hasonló a körítés, az emelkedőn sok a néző, a lejtőkön pedig sok a veszélyes kanyar.

Mit lehet tenni, hogy többet ilyen ne forduljon elő?

Röviden: nem sokat. Ez a sport arról szól, ki jut el A-ből B-be a leggyorsabban kerékpáron, ehhez pedig az kell, hogy a lehető legkevesebb dolog hátráltassa a versenyzőt, miközben a forgalom elől elzárt utakon száguldozik. De azt is tudjuk, hogy a lezárások sem érnek mindig sokat, ugyanis nemrégiben a nők számára kiírt Pireneusi körversenyt kellett lefújni, mert folyamatosan buszok, autók, motorok kerültek be a lezárt versenyútvonalra, ezzel okozva életveszéyes helyzeteket a versenyzőknek.

De láttunk már olyat is a Tour de France-on, hogy az okozott tömegbalesetet, hogy egy néző az otthoniakat akarta köszönteni egy táblával, amivel addig hadonászott a motoros operatőr előtt, ameddig elbuktak benne a bringások.

Sajtóhírek szerint az UCI új biztonsági előírásokkal fog előrukkolni a közeljövőben, de ezek mind olyanok, amik már Mäder halála előtt született döntések kapcsán jöttek létre. A hírek szerint ez főleg a szurkolókra vonatkozik majd, azon belül is arra, hogy kell(ene) viselkedni az út szélén, illetve a szervezőknek segít abban, hogy hogy kellene igazán biztonságosan levezényelni egy kerékpárversenyt.

Az fogósabb kérdés, hogy hogyan lehetne megakadályozni a hasonló tragédiákat. A kerékpárosok szakszervezetésnek új vezetője, Adam Hansen közelről ismeri a veszélyeket, amiket az országút rejt, ha valaki, akkor ő segíthet, de elmondása szerint egyelőre nem ennek van itt az ideje, de kétségkívül foglalkozni kell ezzel is.

Az biztos, hogy a sportnak nem szabad életről vagy halálról szólnia.

Amikor sportoló veszíti az életét, akkor, amikor a munkáját végzi, az mindig kérdéseket vet fel, ezt látjuk más sportágakban is. Elég csak a motorsportra gondolni, ahol egy-egy tragédia mindig új szabályok bevezetését vonja maga után. Emlékezhetünk Jules Binachi Forma-1-es halálos balesetére például, ami után bevezették a glóriát a kocsikra.

Gino Mäder 26 évet élt Forrás: AFP/Anne-Christine Poujoulat

Az ökölvívásban csökkentették a menetek számát, nem verhették olyan hosszan egymást a felek, és az orvosi jelenlét is komolyabb lett, de mit lehetne tenni a kerékpársporttal? Hiába rendezik a versenyeket lezárt utakon, az mégsem egyenértékű mondjuk egy stadionnal vagy egy zárt versenypályával, nem lehet eltakarítani az utakról a tereptárgyakat vagy minden veszélyes kanyart, padkát, sziklafalat, szakadékot kipárnázni.

Vezessenek be sebességkorlátozást? Akkor pedig az igazi versenyzést vennénk ki a sportból. Ne legyenek meredek lejtők? Akkor pedig nem lehetnének olyan szakaszok, amiken egynél több hegyet másznak meg a versenyzők. Egyik sem tűnik kivitelezhető megoldásnak, arról nem is beszélve, hogy a versenyzők biztosan nem fognak magukon plusz súlyt cipelni, ha nincsenek kötelezve arra, hogy valamilyen védőfelszerelést még magukra vegyenek.

„Nem vagyok ostoba, tudom, hol vannak a határaim" – mondta a tavalyi sikere után Pidcock. Nincs okunk kételkedni benne.

Mäder bátor volt, ahogy minden versenyző az. Másképp nem lehet ezt a sportágat űzni. Mäder tehetséges volt, ha megkérdezték volna, ő is azt válaszolta volna, pontosan tudja mit csinál, ismeri a határait. Az ő számára mégis egészen más lett a végkifejlet. Gino Mäder 26 éves volt.