Vágólapra másolva!
Európa bajnoki kilencedik helyével nem teljesen volt elégedett, ráadásul covidos is lett, de reméli, hogy ott lesz a budapesti atlétikai világbajnokságon, és meg tudja mutatni, mire képes. Bakosi Péter atlétacsaládból származik, de soha nem rivalizált a szüleivel. Az Origónak adott interjújában azt is elárulta, hogyan törte el egyszer a saját orrát.

Emlékszik a legelső ugrására, amikor először nézett farkasszemet a léccel?
Sportoló családból származom, anyukám távolugró, apukám hármasugró volt, mondhatom, hogy az atlétikapályán nőttem fel. Általános iskolában kosaraztam, mellette indultam atlétika versenyeken is, szinte minden számban. Egyszer azt mondták, próbáljam ki a magasugrást, ami nagyon tetszett. Odaálltam, meg is tudtam csinálni, igaz, nem tökéletesen, de nem kellett tanítani.

Rögtön kiderült, hogy őstehetség?
Érdekes, mert akkor nagyon kicsi voltam. Most 194 centi vagyok, akkor úgy 168 körül lehettem, mégis ugrottam 145-öt az első versenyemen, amire nagyjából két hetet készülhettem. Aztán korosztályos bajnokságon harmadik lettem. Az első helyezettől, a dobogón állva nagyjából egy, a második helyezettől meg úgy másfél fejjel voltam kisebb.

Bakosi Péter (jobbra) a kezdetekkor... Forrás: Családi archívum Bakosi Péter

A családjában soha nem kellett bizonyítania?
Nem, rám soha semmilyen nyomás nem nehezedett amiatt, hogy a szüleim is sportolók. A külvilág ugyan hasonlítgatott, hogy a Bakosi fia így, meg úgy, de ezen túltettem magam. Édesapám is mondta, hogy nem kötelező ezt csinálni, sőt, jobban szerette volna, ha tanulok. Végül ez is meglett, a Debreceni Egyetem műszaki karán szereztem diplomát.

...és most (középen) Forrás: Családi archívum Bakosi Péter

Mikor dől el, hogy ott lesz-e a budapesti világbajnokságon?
Van most egy kicsi fennforgás az életemben, mert meghúztam a hajlítómat, így egy kicsit módosított edzésterv alapján készülök a magyar bajnokságra, mellette kezelnek is. Elkaptam a covidot is, rá is ment az Európa-bajnokság, lecsúsztam a döntőről, utána három hetet feküdnöm kellett. A június eleje nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, úgyhogy még keresem a formát. A technikai számokban 36 fő jut ki, jelen pillanatban 37. vagyok. De még ott van a magyar bajnokság jövő héten, ott közepes formával előrébb tudok lépni a kvalifikációs rendszerben.

Hogy viseli a sérüléseket?
Hozzászoktam a fájdalomhoz, a magasugrók legjellemzőbb sérülése a bokaszalag szakadás, ebből nekem háromszor is kijárt, viszont mivel az egyik lábam másfél centivel hosszabb a másiknál, és ezt a csípőm korrigálja, emiatt bajlódom a hajlítómmal de már megtanultam együtt élni vele.

Ha jól tudom, más jellegű sérülésekkel is bajlódott már...
Igen, nem kell messzire mennem a különös esetekért (nevet). A magyar bajnokságon tavaly elkapott minket egy zápor, kicsit vizes volt a pálya, de folytatódott a verseny. A második-harmadik kísérletem lehetett, próbáltam arra koncentrálni, hogy a magasság érvényes legyen. Ahogy a szivacsra érkeztem, beütöttem az orromat a térdembe, konkrétan mintha kiütöttek volna, eltört az orrom. Ez pont az Eb előtt egy hónappal volt, így két hetet ki kellett hagynom. Három évvel ezelőtt pedig elszakadt a bokaszalagom úgy, hogy ráléptem a magasugró léc tartójára. Az edzőm szokott viccelődni azzal, saját magamra veszélyes vagyok.