Könnyen lehet, hogy Lewis Hamilton negyedik helyébe került az a hiba, amelyet az ötszörös világbajnok az egyetlen tervezett bokszkiállása előtt elkövetett a pálya utolsó kanyarjában. A címvédő rendszeresen kiszélesítette a pályát annak egyes pontjain, a kanyarokban próbálva kompenzálni a hűtési gondok miatt az egyenesekben a vitorlázással szerzett időveszteséget, egy ponton azonban túl messzire ment, megrongálta az első szárnyát, ami miatt le kellett azt cserélni. A Mercedes szokásos futam utáni videójában elmagyarázta, hogy pontosan mi sérült a szárnyon, és miért volt szükség a cserére.
Láttunk már olyat Forma-1-es versenyen, hogy egy versenyzőnek megsérül az első vezetőszárnya, adott esetben jókora darabokat hagy el belőle, mégsem hívja be a csapata a bokszba szárnycserére, mert azzal több időt veszítene, mint amennyit a pályán bukik.
Hamilton szemre ráadásul nem is rongálta meg nagyon a szárnyát, a felvételeken gyakorlatilag nem is látszott sérülés.
Andrew Shovlin, a Mercedes vezető versenymérnöke elárulta, hogy mi történt. „Ráfutott a kerékvetőre a 10-es kanyarban, ettől pedig
eltört a szárny állítója. Ezt használjuk arra, hogy a szárny jobb és bal oldalán állítsunk a terelőlapok dőlésszögén, ez befolyásolja a szárny által generált leszorítóerőt, a versenyzők és a mérnökök egyik fő eszköze az autó kiegyensúlyozására,
ahogy megpróbálnak nagyobb leszorítóerőt előidézni az első tengelyen."
A sérülés, noha szemre nem volt komoly, nagyban befolyásolta az autó viselkedését, Hamilton köridejei romlani kezdtek, ő maga pedig a rádión panaszkodott a csapatnak arról, hogy nincs tapadása.
A jelentős időveszteséggel járó cserét a Mercedes is szerette volna elkerülni, ezért tanácskozásba kezdett, más megoldást keresve.
„Amikor eltört a kerékvetőn az állító, akkor lefittyedt. Csupán néhány fok volt az eltérés, ez azonban azt eredményezte, hogy az autó alulkormányzott lett a gyors kanyarokban” – magyarázta Shovlin. –
Két dologról egyeztettünk, hogy a bokszkiállásnál a maximális dőlésszögre állítjuk-e a másik oldalon levő terelőlapokat, hogy javítsunk az egyensúlyon, vagy inkább lecseréljük az orrkúpot.
Tanulmányoztuk az adatokat, hogy megértsük, elég mozgásterünk van-e arra, hogy ne kelljen lecserélni, azonban világossá vált, hogy nem lesz elég csak növelni a másik oldalon levő terelőlapok dőlésszögét."
Hamilton valamivel több, mint 11 másodpercet vesztegelt a bokszban, a kerékcserét azonban így is, úgy is végre kellett hajtania a csapatnak, a valós veszteség így ennél kevesebb volt.
Ami pedig ennél lényegesebb, annál is kevesebb volt, amennyit az ötszörös világbajnok a szárny autón hagyásával elszenvedett volna.
„Nyolc másodpercünkbe került a szárnycsere, a verseny egészét nézve azonban kevesebb időt veszítettünk így, mert máskülönben körönként fél másodpercet buktunk volna” – mondta Shovlin, aki kiemelte, hogy manapség nagyok és nehezek a szárnyak, ezért a szerelőknek különösen bonyolult a feladata, ugyanakkor rendszeresen gyakorolják a szárnycserét, így előre tudták, hogy mennyi időt vesz igénybe, valamint azt is, hogy gond nélkül végre tudják hajtani.