Számos síró világbajnokot láthattunk már a Forma-1 története során, legyen szó akár az öröm, akár a bánat könnyeiről. Az F1 mostanáig egyetlen hétszeres világbajnokaként számon tartott Michael Schumacher például rendszerint nem tudta visszatartani a könnyeit egy-egy világbajnoki cím megnyerése után, de a négyszeres világbajnok Sebastian Vettel is azok közé a vb-győztesek közé tartozik, akiknek túlcsordultak az érzelmei a csúcsra érve. Lewis Hamilton azonban eddig soha nem sírt, amikor világbajnok lett, vagy legalábbis nem nyilvánosan tette azt. A vasárnapi Török Nagydíjon azonban nála is eltört a mécses.
Hamilton rádióját a célba érkezést követően a közvetítésbe is bejátszották, és már ekkor is hallható volt, ahogy az újdonsült hétszeres világbajnok zokogásban tört ki. „Nagyon ritkán veszítem el a kontrollt az érzelmeim felett – nyilatkozta a futam utáni sajtótájékoztatón. – Az utolsó körökben arról beszéltünk a rádión, hogy kiálljak-e kereket cserélni, én pedig csak azt mondogattam magamnak, hogy »csak maradj a pályán, Lewis, meglesz ez!«. Éreztem, ahogy egyre közelebb a cél, miközben tudtam, hogy ha azon a helyen fejezem be a versenyt, akkor megvan a bajnoki cím."
Elmondása szerint a Mercedes világbajnoka már az utolsó körök során az érzelmeivel küzdött, majd amikor megnyerte a versenyt, már nem tudta magában tartani a sírást.
Miután a levezető kör elején a lehetetlenről álmodozó gyerekeknek ajánlotta győzelmét, többet nem is szólt a rádióba. Mint utólag kiderült, ez alatt végig sírt.
„Elöntöttek az érzelmek, de megpróbáltam ellenállni, mert közben az egész karrierem járt a fejemben, onnantól kezdve hogy öt évesen gokartoztam és megnyertem a brit bajnokságot, hazafelé az autóban pedig a 'we are the champions-t' énekeltük az apukámmal és arról álmodtunk, hogy egy nap itt leszünk. És most percekre voltam [a hetedik világbajnoki címtől], ez pedig túl sok volt egyszerre.
Amikor átszeltem a célvonalat, igazán mellbe vágott ez és könnyekben törtem ki, szerintem az egész levezető körben sírtam.
Utána pedig nem tudtam kiszállni az autóból, mert egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ez megtörtént."
Hamilton édesapjára, Anthony Hamiltonra gondolt, aki gyerekkorától kezdve kulcsszerepet játszott abban, hogy egyáltalán eljutott a Forma-1-be, valamint családja többi tagja járt az eszében. „Nagyon erős voltam, de enélkül a nagyszerű ember nélkül, az apám nélkül nem ment volna. Azokon a napokon, amelyeken azt gondoltam, hogy nem vagyok elég jó vagy nem fogok elég jól teljesíteni, talpra állított és elérte, hogy ne adjam fel. Rá gondoltam, az anyukámra és a mostohaanyámra, Lindára, valamint az öcsémre, akik mindannyian jóban és rosszban is mellettem álltak."
Ami a sírást illeti, Hamilton korábban eltökélte, hogy nem fog elérzékenyülni, és soha nem hagyja, hogy így lássák őt, ezért is várt az autóban ülve, miután megállt.
„Emlékszem, hogy a múltban láttam más versenyzőket sírni, és úgy voltam vele, hogy »én nem fogok ilyet csinálni«, de túl sok volt."