Két csapattal is csodát hajtott végre, mégis árnyékként megbújva zárta le az F1-es karrierjét az olaszok legendája

Formula 1 - Raeikkoenen wins chaos race BRAZIL:BRA Motor_Racing SPO Sports CAP F1 formula_1 GESTURE group SMILING TROPHY HORIZONTAL (dpa) - Finnish formula one pilot and winner Kimi Raeikkoenen (R) of McLaren-Mercedes and second placed Giancarlo Fisichell
(dpa) - Finnish formula one pilot and winner Kimi Raeikkoenen (R) of McLaren-Mercedes and second placed Giancarlo Fisichella of Italy (Jordan team) show off their trophies after winning the Grand Prix of Brazil on the race track of Interlagos in Sao Paulo, Brazil, 6 April 2003. Raeikkoenen was declared the winner of the Brazilian Grand Prix after the race was stopped on lap 55 because of a severe accident. It was his second victory in this season.
Vágólapra másolva!
A 229 Forma–1-es versenyen elinduló, de a nagy lehetőségek pillanatában rendre elbukó Giancarlo Fisichella szombaton ünnepli az ötvenedik születésnapját.

A két olasz világbajnokot – Nino Farinát és Alberto Ascarit – leszámítva az F1 történetében csak Michele Alboreto és Ricardo Patrese nyert nála több futamot a honfitársai közül, mégsem vált igazán sikeressé Fisichella a 19 dobogós helyezése ellenére sem.

Túraautózásból érkezett a száguldó cirkuszba, ahol a Minardi színeiben mutatkozott be 1996-ban. Egy elsősorban az autó miatt gyenge szezon ellenére a Jordan látta benne a lehetőséget, így 1997-ben 6 pontszerzéssel, köztük 2 dobogóval bejelentkezett egy még nagyobb csapathoz – pechjére ahhoz a Benettonhoz került, amely éppen 1998-ra esett vissza a mezőnyben, így Alexander Wurz, majd Jenson Button mellett 4 év alatt 7 dobogót tudott mindössze összegyűjteni.

Fisichella a dobogón még nem örülhetett a győzelemnek Interlagosban Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Gero Breloer

Fisichella hasonló cipőben járt 2002-ben, amikor visszakerült a tovább gyengült Jordanhez. Ezért is számított óriási bravúrnak, amikor

a kaotikus 2003-as Brazil Nagydíjon megszerezte az első győzelmét a csapattal – úgy, hogy az első helyezettnek járó trófeát nem ő vette át,

hanem utólag kapta meg Kimi Räikkönentől. Az év végén Baumgartner Zsolt is csatlakozott az istállóhoz, ám mindössze két nagydíjon voltak csapattársak, hiszen a magyar pilóta a Minardihoz, Fisichella pedig a Sauberhez szerződött – ismét mindössze egyetlen szezon erejéig, amelyet Felipe Massa oldalán szenvedett végig.

Mikor már kezdtek ismét lemondani róla, a Renault honfitársa, Jarno Trulli helyére szerződtette, és Fisichella már a szezonnyitó Ausztrál Nagydíjon futamgyőzelemmel bizonyította a jó döntést. Ám hiába volt csapattársának, Fernando Alonsónak világbajnok autója két éven keresztül és

hiába nyerték meg mindkétszer a konstruktőri pontversenyt, ezenkívül csak a 2006-os Maláj Nagydíjon állhatott a dobogó tetejére az olasz – a többi futamon jócskán a spanyol mögött zárt.

Fisichella a legjobb autóban ülve sem tudott vb-címért harcolni Forrás: AFP/Kazuhiro Nogi

2007-ben aztán ő maradt, Alonso ment – de vele együtt a Renault élmezőnybeli tagsága is ment: dobogó nélkül zárt és az újonc Heikki Kovalainen is megelőzte őt. 2008-ban aztán ennél is mélyebbre süllyedt, hiszen a Spykerből lett Force Indiával egyetlen pontot sem tudott szerezni csapattársához, Adrian Sutilhoz hasonlóan.

2009-ben sem volt sokkal nagyobb sikere, hiszen mindössze egyszer szerzett pontot:

a Belga Nagydíjon azonban egyből 8-at, ugyanis azután, hogy hihetetlen módon megszerezte a pole pozíciót, a futamon végig a futamgyőzelemért harcolt és alig maradt el Räikkönentől a leintés pillanatában.

A második helyet a Ferrari is elismerte, így Felipe Massa hungaroringi sérülése és Luca Badoer botrányos szereplése miatt az utolsó 5 versenyre megadta Fisichellának a lehetőséget – ám ahelyett, hogy az olasz ezt kihasználta volna, mind az öt hétvégén pont nélkül zárt, így búcsúzott az F1-től.

Fisichella spái pole-ja, majd második helye óriási meglepetésnek számított 2009-ben Forrás: Force India

Fisichella versenykedve azóta is töretlen, hiszen megszakítás nélkül

tagja az endurance-bajnokságoknak, köztük minden évben ott van a Le Mans-i 24 órás autóversenyen is

– ám ahogy a Forma–1-ben, úgy itt is legfeljebb egy-egy (kategória)dobogó színesítette a szezonjait. Nem hazudtolta meg tehát magát az F1-es karrier után sem, hiszen ahogy a száguldó cirkuszban eltöltött 14 idény, úgy az azóta eltelt évek sem hozták meg neki azt az átütő sikert, amire oly sokszor megkapta a lehetőséget. Kérdés, hogy az utolsó olasz F1-es futamgyőztes élete hatodik évtizedében képes lesz-e még olyan eredményt elérni, amivel felhívja magára a figyelmet – vagy a háromgyerekes családapáról inkább a másik két szenvedélye, a foci és a lemezlovasság kapcsán hallunk többet.