Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Miroszlav Ivanovics Sztupar a II. világháború idején, 1941-ben született a mai Ukrajna területén található Kárpátok keleti lábánál lévő Ivanó-Frankovszkban. Mivel akkor az a terület a Szovjetunió része volt 1991-ig azt az országot képviselte. Mind focistaként, mind játékvezetőként. Pontosabban játékosként maximum odáig jutott, hogy az igazolásába a szovjet szövetség pecsétje került, mert sokra nem vitte.
Jelentéktelen pályafutását huszonévesen befejezte, és 1970-ben játékvezetői vizsgát tett.
Ezen a téren lényegesen többre vitte. 1976-ban már az elsőosztályban vezetett, és egy évvel később jelölték a nemzetközi keretbe. Vezetett néhány nemzetközi kupameccset, majd 1978 áprilisában két baráti válogatott, a lengyel és a bolgár felkészülési mérkőzését irányította. Egy évvel később már tétmérkőzést dirigált, a Törökország-NSZK Eb-selejtezőt.
Ezt követően az 1982-es világbajnokságon eljött számára a „nagy feladat".
A Franciaország-Kuvait csoportmérkőzést bízták rá. Ráadásul érdekes szituációban került sor arra a találkozóra a második fordulóban. Ugyanis Franciaország a nyitónapon 3-1-re kikapott Angliától, míg a világbajnoki újonc, Kuvait 1-1-es döntetlent játszott Csehszlovákiával. Az európai csapat Antonin Panenka (ki más?) 11-es góljával szerzett vezetést, ám az ázsiai Faisal Ali Al-Dakhil lövésével egyenlített.
Vagyis a Perzsa-öböl dúsgazdag miniállamának focistái, és szurkolói reménykedni kezdtek a továbbjutásban. A vb-győzelem egyik titkos esélyese elleni pontszerzéssel nagyot léptek volna a focisták álmaik megvalósulása felé. Ám hamar rájöttek, hogy az álom szép dolog, de ez a sportban még a nagyon gazdagok számára sem mindig válik valósággá.
A mérkőzés
Franciaország-Kuvait 4-1 (3-0)A mérkőzés ugyanis az erőviszonyoknak megfelelően nagyon egyoldalúra sikeredett.
A franciák játszadoztak, a kuvaitiak nyomozták a labdát.
A legtöbb amire képesek voltak a védekezésre kényszerített focisták, hogy néha lesre állították a támadókat. Ezért érvénytelenítette Bernard Lacombe fejesgólját még 0-0-nál Sztupar. Ám ami késett, nem múlott, félóra játék után Bernard Genghini szabadrúgásból vezetést szerzett a francia válogatottnak, majd az első félidő hajrájában Michel Platini a leshatárról kiugorva megduplázta az előnyt.
A második félidő elején Didier Six óriási lesen kapva a labdát háromgólossá változtatta a különbséget, majd jött a negyedik találat, ám Maxime Bossis gólját már nem adta meg a szovjet sporttárs.
Ő ekkor látott lest, nem a harmadiknál, már ekkor érezhető volt, hogy meghaladja képességeit ez a találkozó. És az igazi balhé csak ezt követően jött el számára.
Ám előtte szépített Kuvait. A 74. percben Abdullah Mohamed H. Buloushi bombázott Jean Ettori kapujába. Érthető, hogy örömmámorban úsztak a nézőtéren a vendégszurkolók, de a díszpáholyban olyan események zajlottak le, amelyeket ilyen helyen korábban nem nagyon láttunk.
Burnuszos multimilliárdosok lejtettek örömtáncot, mintha az 1001 éjszaka meséiből csöppentek volna ide a spanyolországi világeseményre.
És mintha világbajnokságot nyert volna Kuvait. Ám a földöntúli boldogság csak rövid ideig tartott. Ugyanis Platini remek labdát adott Giresse-nek, aki visszaállította a háromgólos különbséget. Legalábbis ezt hitte a világ, amikor Sztupar középre mutatott. Ám a kuvaiti szövetség díszpáholyban tomboló elnöke, Fahad Al-Ahmed Al-Jaber Al-Sabah herceg, az emír testvére is mutogatni kezdett.
A pályán a középkezdéshez induló Sztupar kezét megfogta a kuvaiti csapatkapitány, és (állítólag) a következőket mondta:
A mi hátvédeink az ön sípjelére leálltak, a gólt nem fogadjuk el!
Az oroszon és az ukránon kívül németül beszélő játékvezető ezt válaszolta:
Mi az hogy nem fogadják el a döntésemet? Én megadtam a gólt, tehát menjenek kezdeni!
Erre a kuvaiti kapitány a hóna alá vette a labdát, intett a társainak, hogy vonuljanak a díszpáholy elé, ahol a „főnök" hisztizett. Döbbenetes jelenet volt, amint a herceg hevesen gesztikulálva le akarta hívni a focistákat a pályáról. Az egyik kispadon ülő segítővel jelbeszéddel kommunikált (akkor még nem voltak mobiltelefonok), majd miután így nem sikerült mindent megbeszélni, elegánsan bevonult a pályára. Mintha csak otthon a kertjében sétálgatna.
Sztupar nem merte folytatni a találkozót, a spanyol biztonságiak meg nem mertek intézkedni a világ egyik leggazdagabb (így legbefolyásosabb) emberével szemben. A stadionban helyet foglaló tízezrek a készülékek előtt ülő tízmilliókkal együtt döbbenten nézték a tragikomédiát.
Lassan annyian gyűltek össze a pályán, hogy nem látszódtak a focisták.
Ám ők ekkor már nem is voltak fontosak. Egyébként a kuvaitiak az átadás pillanatában valóban leálltak, ugyanis azt állították, hogy ők sípszót hallottak. Ami biztos, ez nem a játékvezetőtől jött. Valószínűleg erről tájékoztatták főnöküket is, aki ekkor már úgy viselkedett, mintha a FIFA elnöke lenne.
Viszont a FIFA elnökénél komolyabb eredményt ért el, ugyanis Sztupar legalább tízperces közjáték után megdöbbentő döntést hozott:
visszavonta a gólt! Labdaejtéssel folytatódott a találkozó. Mintha mi sem történt volna.
Ilyenre sem előtte, sem utána nem volt példa komoly tétmérkőzésen. Fahad Al-Ahmed Al-Jaber Al-Sabah megnyugodott, méltóságteljesen visszasétált a díszpáholyba, és a találkozó 3-1-ről folytatódott.
A vége egyébként 4-1 lett, de ennek a történet szempontjából semmi jelentősége.
Viszont a kuvaiti szövetségi kapitány, Carlos Alberto Parreira meccs utáni sajtótájékoztatón elmoindott véleményének igen:
Szó sem volt arról, hogy játékosaink le akarnak vonulni a pályáról. Csak kérlelték a bírót, hogy kérdezze meg a partjelzőt. Az eset előtt ugyanis a kapu mögül a nézők közül valaki fütyült, s erre játékosaim leálltak, így Giresse-nek már nem volt nehézsége a kapuratöréssel.
A példátlan cirkuszt rendező, Fahad Al-Ahmed Al-Jaber Al-Sabah sem bújt el a közvélemény elöl:
„A világon megtörténhet, hogy nézők sípszóval zavarják a játékot, Kuvaitban azonban ilyesmi még nem fordult elő, és nem vagyunk hajlandóak ilyen szempontból alkalmazkodni a külföldhöz."
Arra a kérdésre, hogy ha a bíró nem vonja vissza a gólt akkor tényleg levonulnak, ezt válaszolta:
A mi sportolóink még soha nem sértették meg ilyen durván a szabályokat, de az is igaz, hogy még ilyen sérelem sem érte a válogatottunkat sehol. A FIFA pedig egy maffia, azt csinál amit akar.
A bíró egy elfogult európai volt, és különben is a kis országok tehetetlenek a foci-nagyhatalmakkal szemben. A mérkőzés után pontosan tudjuk, hogyha minket nem hagytak nyerni a franciák ellen, nem fognak az angolok ellen sem."
A megsértett világszervezet sem késlekedett a válasszal, másnapra meghozta az ítéletét:
1. A mérkőzést a pályán elért 4-1-es francia győzelemmel igazolja.
2. A Kuvaiti Labdarúgó Szövetséget a csapat sportszerűtlen magatartásáért 25 ezer svájci frank pénzbüntetéssel sújtja.
3. A kuvaiti szövetség elnökét sportszerűtlen magatartása miatt felfüggeszti, és további büntetéseket helyez kilátásba a mérkőzés után elhangzott sajtónyilatkozatért.
4. Figyelmezteti a valladolidi rendezőket, hogy jobban ügyeljenek a rendre és fegyelemre.
5. A játékvezetőt a Játékvezető Bizottság legközelebbi üléséig ugyancsak felfüggesztik.
Arról nincs információ, hogy az olajsejk a 25.000 svájci frankot a mellényzsebéből vagy a farzsebéből előhúzva vágta a FIFA illetékeseinek asztalára, de azt tudjuk, hogy Kuvait Angliától is kikapott, és kiesett. Franciaország pedig az elődöntőig menetelt.
Miroszlav Ivanovics Sztupar játékvezető nemzetközi pályafutása viszont ezzel a találkozóval véget ért. 40 évesen kénytelen volt búcsút mondani az összes FIFA és UEFA rendezvénynek. Soha többé nem vezethetett sem válogatott, sem nemzetközi kupameccset.
