A magyarok elleni csalás és más bíró-aljasságok meg egy bundameccs is kellett Argentína első vb-győzelméhez

Argentinian midfielder Mario Kempes (L) who just scored his second goal celebrates in front of forward Daniel Bertoni and Dutch defenders Wim Suurbier (on ground) and Jan Poortvliet (facing camera) 25 June 1978 in Buenos Aires during the extra time period of the World Cup soccer final between Argentina and the Netherlands. Kempes gave Argentina a 2-1 lead and Bertoni later scored a third goal to give Argentina its first-ever World title with a 3-1 victory. AFP PHOTO (Photo by STAFF / AFP)

A 2002-es világbajnokság során a házigazda, Dél-Korea arcátlan bírói segítségekkel egészen az elődöntőig jutott. Szerencsére vb-t nem nyert. 24 évvel korábban viszont egy másik, otthon játszó válogatott egészen az aranyéremig menetelt. A menetelés majdnem szó szerint értendő, ugyanis Argentínában 1978-ban embertelen rezsim volt hatalmon, melynek nyilván jól jött a világraszóló sportsiker. Az 1978-as focivébén olyan sorozatos bírói csalások történtek, amelyekről a mai napig az egész világ beszél. Az áldozatok között pedig ott volt a magyar labdarúgó-válogatott is. 

Két évvel a világbajnokság előtt Argentínában katonai puccsal megdöntötték az elhunyt Júan Peron elnök özvegyének, Izabel Peronnak hatalmát, és 1976 tavaszán Jorge Videla tábornok vette át az ország irányítását. A világbajnokságot még 1966-ban ítélte oda a FIFA Argentínának. A puccs után természetesen megtehették volna, hogy más országnak adják a rendezést, de - természetesen - nem tették ezt meg.

Jorge Rafael Videla tábornok erőszakkal szerzett hatalma során tízezrek haltak meg Argentínában Forrás: AFP/Str

A katonai juntának ezen a téren nyilván a legnagyobb „dobás" a hazai labdarúgó világbajnokság megnyerése lett volna. A játékosállományokat és az erőviszonyokat tekintve erre elvileg volt lehetőség,

a végső győzelemre esélyes csapatok sorában ott találhattuk a házigazdát.

Leginkább azért, mert nem volt kimagasló válogatott akkoriban, a '70-es évek szupercsapata, az NSZK szétesett, Olaszország építgette válogatottját, a '74-ben mindenkit lenyűgöző Hollandia is komoly átalakulásokon ment át, akárcsak a Pelé utáni Brazília. Anglia még kvalifikálni sem tudta magát a 16 csapatos végjátékra. Így aztán természetes, hogy az Argentínában élő fanatikus szurkolók a legnagyobb álom megvalósulásáról ábrándoztak.

Tőlük várta minden argentin a csodát. Álló sor, balról: Daniel Passarella, Rene Houseman, Luis Galvan, Alberto Tarantini, Mario Kempes, Ubaldo Matildo Fillol. Előttük: Americo Gallego, Osvaldo Ardiles, Leopoldo Luque, Daniel Valencia, Jorge Olguin Forrás: AFP/Staff

Már a sorsolás is irányított volt, ugyanis a hazai csapat mellé automatikusan odakerült Olaszország, valami olyan homályos indokkal, hogy a sok ott élő itáliai drukkernek ez fontos, és így ez az egész vb-nek jót tesz. Ezzel „halálra is ítélték" az abba a csoportba kerülő másik két válogatottat.

A sors szeszélye folytán Franciaország és Magyarország lett a szerencsétlen vesztes.

És a várakozásoknak megfelelően a két kiemelt gárda jutott tovább. A számunkra szörnyű emlékű magyar-argentin csatáról már annyi fórumon, annyi minden elhangzott, itt és most csak a végeredményt rögzítsük: Argentína egy hajrában szerzett góllal 2-1-re nyert, majd válogatottunk két meghatározó tagját, Nyilasi Tibort és Törőcsik Andrást kiállította a mérkőzés portugál játékvezetője, António Jose da Silva Garrido. Akik látták ezt a meccset, sosem felejtik el a portugál csalását és a meccset közvetítő magyar tévériporter szinte kéjes "örömét", ahogyan a hajrában történt eseményeket kommentálta.

Csapó Károly korai góljával a magyar válogatott szerezte meg a vezetést, s ekkor néma csend ülte meg a stadiont. Sejteni lehetett, hogy ez így nem maradhat, erről pedig a portugál játékvezető, Garrido gondoskodott.

A bíró éppen csak gólokat nem lőtt, ellenben elfordított fejjel nézte, hogy az argentin játékosok hogyan rúgják agyon a magyar együttes általuk legveszélyesebbnek tartott játékosát, Törőcsik Andrást.

Az Újpesti Dózsa sztárját 28-szor rúgták fel a meccsen! Tegyük hozzá, hogy a hősiesen védekező Baróti-csapat a 83. percig tartotta az 1-1-et, de a tizenkét emberrel játszó argentinok nyomását nem lehetett kibírni.

Törőcsik András a 87. percben unta meg, hogy az ellenfél szétrúgja őt, a fiatal magyar játékos Kempes elleni szabálytalansága után kapta meg a második sárga lapját, ezzel együtt a pirosat. Majd az utolsó percben az ideges Nyilasi Tibor faultját követően újra előkerült a piros lap. Garrido a magyar csapat két legnagyobb csillagát szórta ki.

A magyar válogatott elleni győzelemmel kezdte menetelését Argentína Forrás: AFP/-

Argentína ezzel indult el az aranyéremhez vezető úton. A következő mérkőzésén is 2-1-re nyert, de a vereséget szenvedő

Franciaország úgy érezhette, hogy kicsit lejtett a pálya.

Passarella egy teljesen érthetetlen okból megadott büntetőből juttatta előnyhöz a házigazdát, Jean Dubach, a mérkőzés svájci bírója - dicséretére legyen mondva - utólag beismerte ezt a tévedését. Majd a 80. percben, 2-1-nél a kapura törő Sixet a 16-oson belül fellökték, de ekkor meg úgy gondolta a svájci sípmester, hogy

elég egy büntetőt adni egy mérkőzésen.

Két játéknap után Argentína és Olaszország továbbjutott, a kettejük egymás elleni találkozója csak arról döntött, hogy a legjobb nyolc között ki melyik négyesben folytathatja.

A franciák hiába örülnek, nem győzhették le Argentínát Forrás: AFP/-

Az 1-0-s olasz győzelem azt jelentette, hogy a legjobb nyolc között kialakult egy tisztán európai csoport (Olaszország, Hollandia, NSZK és Ausztria) és egy majdnem dél-amerikai (Argentína, Brazília, Peru és a kakukktojás, Lengyelország). A csoportokban mindenki játszott mindenkivel, és elődöntő nélkül az elsők a finálét vívták, a másodikok a bronzmérkőzést. Ez a kiírás csak két vb-n létezett, 1974-ben tökéletesen bevált, akkor a véletlennek köszönhetően az utolsó fordulóban „kvázi-elődöntőt" vívott az NSZK Lengyelországgal, Hollandia pedig Brazíliával.

1978-ban viszont botrányosan megbukott a rendszer.

Ugyanis a sors szeszélye folytán Argentína és Brazília nem az utolsó játéknapon találkozott. Az első „kanyarban" Brazília simán, 3-0-ra verte azt a Perut, mely Hollandiát megelőzve, csoportelsőként került ide. A meccs után ünneplő braziloknak eszükbe nem jutott, hogy

a kis különbségű győzelem miatt maradnak majd le a döntőről.

Bár az első forduló után így is vezették a csoportot, mert Argentína „csak" 2-0-ra verte Lengyelországot, és ennek is örülhetett, ugyanis Deyna 11-esét Fillol kivédte, és az akkori szabályok értelmében nem kellett kiállítani a büntető előtt a labdát kézzel kiütő Tarantinit.

Luis Cesar Menotti volt az argentinok szövetségi kapitány 1978-ban Forrás: AFP/Stringer

Ezt követően jött az elődöntőnek számító argentin-brazil. Minden idők egyik legvéresebb vb-meccse, amelyet Csontzenének kereszteltek el. A FIFA a kor talán legjobb bírójára,

Palotai Károlyra bízta azt, és a focistából lett játékvezető a háborús körülmények ellenére remekül „lehozta".

Talán csak az róható fel hibájaként, hogy nem mert kiállítani, de lehet, hogy igaza volt, mert ha konzekvens, akkor előbb-utóbb hét alá csökkent volna valamelyik csapat létszáma. Így is 26-szor ítélt szabadrúgást a braziloknak, 24-szer az argentinoknak, az ezekhez járó szokásos dél-amerikai „szenvedés", és ápolás gyakorlatilag elvitte a mérkőzés felét. A maradék időben sem láthattunk futballt, így nem meglepő, hogy nem esett gól.

Az argentinok örültek a végén Forrás: Origo

Az viszont meglepő, hogy az utolsó forduló két mérkőzését nem egy időben rendezték, holott biztosnak tűnt, hogy a gólkülönbség dönt a fináléról.

Természetesen a brazil-lengyelre került sor hamarabb.

A Perut 1-0-ra legyőző európai válogatottnak elvileg még a döntőbe jutásra is volt esélye, de győzelem esetén a bronzmérkőzésen való részvételét biztossá tehette. Brazília 3-1-re nyert, ezzel 5 ponttal, és +5-ös gólkülönbséggel fejezte be ezt a fázist. Akkor, amikor az Argentína-Peru találkozó résztvevői elindultak melegíteni. A peruiak diadal esetén a csoport (semmit nem jelentő) harmadik helyét érhették el,

az argentinok viszont négygólos győzelemmel a döntőt.

A peruiak kapuját egy olyan kapus védte Ramon Quiroga személyében, aki gyakorlatilag argentin volt, csak nem sokkal a vb előtt kapta meg a perui állampolgárságot (is). Remek kapus volt, a vb korábbi fázisában bravúrt bravúrra halmozott Hollandia ellen.

A két ország ekkor találkozott huszonhetedszer, de a legnagyobb különbségű argentin siker az első randevújuk során, 1927-ben született, 5-1-es. Ilyen különbségű diadal ezúttal döntőt ért a házigazdának.

Az eredményt mindenki tudja 44 éve, és mindenki azóta kételkedik a dolog tisztaságában.

A szünetben egyébként „csak" 2-0 volt, ám az 50. percben már megvolt a 4-0. A 6-0-s végeredmény azt jelentette, hogy a döcögve induló, majd később is csak a kötelező minimummal lépkedő Argentína döntőt vívhatott hazai környezetben.

Hollandia két egymást követő vb-döntőt bukott el Forrás: Origo

Ezt természetesen nem fogadták egyértelmű lelkesedéssel Brazíliában. Rio de Janeiróban még a meccs napján

betörték a perui nagykövetség épületének ablakait és komoly károkat okoztak az épületben.

A brazil sajtó egyszerűen csak lekvárcsapatnak nevezte a peruit. Az argentin örömünnepbe is vegyültek disszonáns hangok. Illetve betűk. Az országos konfettiesőbe röpcédulák is keveredtek, a következő felirattal:

Argentína világbajnok lesz. Videla tábornok pedig lógni fog."

Ramon Quiroga, a hat gólt kapó kapus nyílt levélben fordult a szurkolókhoz:

Mindent megtettem azért, hogy csapatom a lehető legjobban szerepeljen, mégis hat gólt kaptunk az argentinoktól, de a sportban előfordul az ilyesmi. Teljesítményemet semmiféle érzelem nem befolyásolta, tudásom egészét latba vetve harcoltam. Ennyire futotta."

Argentína tehát bírói csalások, nézőtérről a pályára irányuló nyomás, és egy arcátlan bundameccs után hazai környezetben

döntőt vívhatott a vb-n.

Ezen feszült hangulatú, izgalmas, fordulatos 120 perc után 3-1-re nyert Hollandia ellen, és története során először lett világbajnok. Az argentin csapat tehát megcselekedte azt, amit megkövetelt a hazáját irányító diktátor, és annak rémes gépezete.

Jorge Videla tábornok adta át a trófeát a csapatkapitánynak, Daniel Passarellanak Forrás: Origo

Ám ez a mérkőzés is beleillett a hazai csapat vb-n játszott meccseinek sorába. Rengeteg szabálytalanság, színészkedés, időhúzás. A játékvezető, az olasz Sergio Gonella is a körülmények hatása alá került. Sok hibával vezette a találkozót, különösen a lesek, szabálytalanságok megítélésében tévedett, túlnyomórészt – minő meglepetés! -- a hollandokat sújtotta.
A hollandok középhátvédje, Ruud Krol nem is rejtette véka alá a véleményét:

A játékvezető katasztrofális volt, minden ítéletével ellenünk fordult. A harmadik gólnál Kempes lesen volt. Nem nyerhettünk!"

Egyébként sok fórumon már Gonelle kijelölésének pillanatában úgy gondolták, hogy alkalmatlan lesz a feladatra. A brüsszeli La Cité újság szakírója egy nekünk, magyaroknak igencsak tetsző kritikát osztott meg olvasóival:

Ezen a mérkőzésen olyan játékvezetőre lett volna szükség, mint a magyar Palotai Károly, aki tapasztalatait játékosként szerezte meg. Egy olimpiai bajnokot nem lehetett volna megetetni „cirkuszi mutatványokkal".

Embertelen rendszer - világraszóló focisiker Forrás: AFP/Daniel Garcia

A kor egyik nagy játékosegyénisége, az osztrák Hans Krankl is sok dologban hibáztatta az olasz „karmestert":

Nagy csata volt, az utolsó töltényig harcoltak. Várható volt, hogy kemény lesz a játék, de sajnos, néha elfajult. Gonella játékvezető, enyhén szólva, elfogult volt az argentinok javára, döntő hibát azonban mégsem követett el, nem rajta múlott, hogy a hazaiak végül is kiharcolták a sikert."

A nyugatnémet DPA hírügynökség szerint sem volt pártatlan Gonella, befolyásolta őt a közönség és a színészkedő argentin játékosok. Tollforgatója úgy vélte, hogy rengeteg fordított ítélete elsősorban a hollandokat sújtotta. Kempes kezezését, majd lesállását a harmadik gól előtt nem minősítette szabálytalannak, s nem állította ki durva játék miatt Larrosát, holott az argentin cserejátékos erre bőségesen rászolgált.

Rob Rensenbrink megnyerhette volna a döntőt Hollandiának a rendes játékidőben Forrás: ANP via AFP/Anp

Sokat lehet vitatkozni a döntő bizonyos jelenetein, ami tény a hollandok nehezen viselték, hogy négy éven belül másodszor veszítettek vb-döntőt. Sem a játékosoknak, sem a szurkolóknak nem volt könnyű. Előbbiek a mérkőzés lefújása után azonnal az öltözőbe siettek, majd gyorsan elhagyták a stadiont. Utólag hivatalosan félreértésekkel magyarázták a dolgot, de sokan emlékeztek rá, hogy már a vb előtt több játékos kijelentette, hogy ha netán döntőbe jutnak,

nem hajlandók az eredményhirdetés alkalmával kezet fogni Videla tábornokkal.

Érdekes kérdés, hogy mi történik, ha megnyerik a vb-t? Két holland nagyváros, Amszterdam és Hága argentin és olasz diplomáciai épületeit

a döntő után támadás érte.

A feldühödött szurkolók az argentin konzulátust a válogatott durva játéka, az olasz követséget pedig Gonella játékvezető működése elleni tiltakozásképpen ostromolták meg, s

törték be kövekkel ablakokat.

Az argentinokat ez persze kicsit sem zavarta. A játékosok szurkolóikkal ünnepeltek a pályán, miután Videla tábornoktól átvették a trófeát. Országszerte karneváli hangulatban éltették a hőseiket. Akik ma is a legnagyobb megbecsülésnek örvendenek.

A futballvezér és a diktátor Forrás: Origo

Videla rémuralma 1983-ig tartott, a bukása után, 1985-ben életfogytiglant kapott. Ezt követően a sorsa annak megfelelően alakult, hogy éppen ki irányította országát. Amnesztiát kapott, szabadlábra került, házi őrizetre ítélték, újra életbe léptették az életfogytig tartó büntetést, kiosztottak neki még 50 évet. 2013-ban börtönben halt meg, 87 évesen.