Harmincéves a chilei csodacsatár

Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt december 24-én!

1974-ben ezen a napon született Marcelo José Salas, minden idők egyik legjobb chilei labdarúgója. A kis Marcelo lakhelye, Temuco Santos FC nevű klubjában kezdett el futballozni, majd 1990-ben költözött a fővárosba, az Universidad de Chile szerződtette. Húsz évesen játszotta be magát igazán a santiagói klub kezdőcsapatába, 27 mérkőzésen 28 gólt szerzett. 1994-ben és 1995-ben is bajnok lett az Universidaddal.

Három szezont játszott a chilei pontvadászatban, ez idő alatt 62 bajnokin 50 gólt szerzett. Nem sokat gondolkodott, amikor Dél-Amerika legjobb klubja, az argentin River Plate hívta soraiba. Salas 3,7 millió dollárért került a Libertadores-kupa-győztes klubhoz, amelynek színeiben játszott a Juventus FC elleni tokiói Világkupa-fináléban is. Kétszeres argentin bajnok (53 mérkőzés, 24 gól), akit 1997-ben az El País szavazásán a dél-amerikai kontinens legjobb labdarúgójának választottak.

A Matador becenévre hallgató csatár az 1998-as világbajnokság után a Lazióban folytatta pályafutását. Remekül kezdett az olasz fővárosban, első szezonjában 15 gólt szerzett, olasz és európai Szuperkupát, KEK-et nyert. Ezt a formát a későbbiekben már nem tudta megismételni, de a sikerekből továbbra sem maradt ki, 2000-ben bajnokságot és Coppa Italiát ünnepelhetett.

2001-ben már nem volt maradása Rómában, a Juventus FC-hez szerződött, ahol ugyan két scudettót is begyűjtött, ám nagyon kevés játéklehetőséget kapott, két szezon alatt csak 18 mérkőzés jutott neki. Búcsút is vett Európától, a River Plate-be, második otthonába tért vissza. A Milliomosokkal is folytatódott remek sorozata, bajnoki címet könyvelhetett el, Sudamericana-kupa-döntőt játszott.

A chilei válogatottban 62 mérkőzésen 34 gólt szerzett (utóbbival Iván Zamorano társaságában rekorder hazájában), két és féléves szünet után idén márciusban tért vissza a nemzeti csapatba.