Társoldalunk:

Amikor egy futballedzőnek van kedvence

2009.07.31. 9:00

Minden edző számára nagyon fontos, hogy jól ismerje a játékosait, így aztán egyáltalán nem számít ritkaságnak, ha egy szakember igyekszik olyan futballistával erősíteni, akit valamelyik korábbi állomáshelyéről már jól ismer. Persze ha egy szakember már a harmadik klubjához is magával viszi kedvencét, az már igen csak feltűnő...

Az angol válogatott csatár, Peter Crouch nagyon sokat köszönhet Harry Redknappnek, hiszen a 62 esztendős szakember volt az, akinek irányítása alatt válogatott lett - a napokban pedig a menedzser immár harmadik alkalommal igazolta le a hórihorgas támadót.

Kettejük pályafutása először 2001 nyarán találkozott, amikor Redknapp még csupán sportigazgató volt az akkor másodosztályú Portsmouth-nál, és a Pompey az ő tanácsára szerződtette a Queen's Park Rangers csatárát. A húzás bejött, Crouch ontotta a gólokat, aminek köszönhetően 2002 márciusában megvásárolta az Aston Villa ötmillió fontért. Az üzlettel mindkét fél jól járt, hiszen a Portsmouth több milliót nyert, Crouch pedig az élvonalban folytathatta.

A birminghamieknél azonban nem ment neki a játék, gyorsan kikopott a kezdő tizenegyből, de 2004 nyarán Redknapp megmentette: a Southampton edzőjeként gyorsan szerződtette. Crouch magára talált, innen hívták be először a válogatottba, és miután a Southampton kiesett az élvonalból, a Liverpool hétmillió fontért szerezte meg.

Ott sem ment rosszul a játék, de három évvel később elhagyta a klubot, és egyáltalán nem meglepő módon megint Redknapp miatt - aki időközben visszatért a Portsmouth-hoz. Az előző szezon első felében tehát megint együtt dolgoztak, de nem sokáig, mert a trénert tavaly októberben elcsábította a Tottenham Hotspur. Innentől kezdve pedig csak idő kérdése volt, hogy Crouch mikor kerül a Spurshöz - a szerződést pár nappal ezelőtt írták alá.

A Tottenhamnél így összeállt a Defoe, Crouch kettős, amely a Portsmouth-nál is jól működött - éppen Redknapp keze alatt. Jermaine Defoe ugyanis korábban szintén a kikötővárosban futballozott, és azt követően igazolt a Tottenhamhez, hogy Redknapp lett a gárda mestere. De a csatár már korábban is dolgozott együtt vele, hiszen pályafutása elején éppen Redknapp volt az, aki a West Ham Unitednél a felnőtt keretbe hívta a tehetséges ifistát.

Szakmailag persze tökéletesen érthető, hogy az edző miért ragaszkodik ehhez a két csatárhoz, hiszen tökéletesen kiegészítik egymást: míg Defoe apró termetű, gyors és fordulékony, addig Crouch a Premier League legmagasabb mezőnyjátékosa, aki termetéhez képest kifejezetten jól bánik a labdával.

A jelenlegi angol szövetségi kapitány, Fabio Capello szintén előszeretettel igazolja le korábbi futballistát. Amikor 1996 nyarán az AC Milantól a Real Madridhoz szerződött, akkor vitte magával Christian Panuccit is. A védő Capello távozása után is maradt a királyi klubnál, majd 1999 és 2001 között megfordult az Internél, a Chelsea-nél és a Monacónál is, de egyik klubnál sem találta a helyét. 2001-ben aztán Capello sietett a segítségére: a szakember akkor már az AS Románál dolgozott, és ismét szerződtette a hátvédet, aki magára talált, a válogatottba is visszakerült, sőt, később a csapatkapitányi karszalagot is viselhette.

Panucci kedvenc edzője nélkül is megállta a helyét Madridban, illetve Rómában, a brazil Émerson viszont könnyen lehet, hogy Capello nélkül nem futott volna be ilyen sikeres pályafutást - az olasz szakember ugyanis háromszor is szerződtette őt aktuális csapatához.

Először 2000 nyarán, amikor a transzfer nem volt olyan meglepő, elvégre Émersont az előző idényben a Bundesliga legjobbjának is megválasztották. Capello Rómában éppen egy ilyen stílusú védekező középpályást keresett, és hogy jól választott, annak ékes bizonyítéka, hogy a bordó-sárgák a következő szezonban megnyerték a Serie A-t.

A tréner pedig annyira megkedvelte a Puma becenévre hallgató brazilt, hogy következő két klubváltásakor egyaránt magával vitte: 2004-ben együtt írtak alá a Juventushoz, majd 2006-ban a Real Madridhoz. Mindez persze szakmailag is védhető volt, hiszen a Capello-féle játékrendszerben a védekező, labdaszerző középpályásnak nagyon fontos szerepe van, és főleg a Realnál nem volt ilyen típusú játékos. Az pedig maximálisan érthető, hogy a tréner olyan focistát igazolt erre a posztra, akit jól ismert...

Más kérdés, hogy amióta nem Capello az edzője, Émerson karrierje lefelé ível: a Realtól a Milanba igazolt, de ott nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket, az év közben fel is bontották a szerződését, így hazatért a Santoshoz.

A holland Orlando Engelaar szintén védekező középpályás, és az ő pályafutása Fred Ruttenét követi. A tréner 2006-ban a Twenténél szerződtette őt először, tavaly nyáron magával vitte a Schalkéhoz, idén pedig a PSV Eindhovenbe. Azt persze sohasem tudjuk meg, hogy ha erre a posztra több kiváló futballista is akad a Philips-gyáriaknál, Engelaar akkor is oda igazolt volna, így mindenesetre Dzsudzsák Balázs csapattársa lett.

A jelenség Magyarországon sem ismeretlen, leginkább Csank Jánosról közismert, hogy szívesen igazol olyan futballistát, aki már dolgozott a keze alatt. A középpályás Schwarcz Zoltán például már az 1994-es váci bajnokcsapatnak is a tagja volt, és a szakember 2002 nyarán a Siófokhoz, egy évvel később pedig a Videotonhoz vitte magával a focistát. Fülöp Zoltán először a Ferencvárosnál volt Csank játékosa, majd a szakember 2002-ben siófoki, 2005-ben soproni időszakában is leigazolta.

www.global-soccer.eu

KAPCSOLÓDÓ CIKK