A fél világ eltörölné a futball legócskább szabályát

Legutóbb a PSG-Manchester United Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő után lángolt fel a vita, hogy mennyire idejétmúlt a labdarúgásban az idegenben lőtt gólok szabálya. Vannak, akik azonnal eltörölnék ezt, mások szerint minden úgy jó, ahogy van. Ma már kevesen tudják, hogy ennek a szabálynak az első nyertese a Budapesti Honvéd volt, az meg tényleg nóvum, hogy egy holland együttes BEK-döntőig tudott jutni az idegenben lőtt gólokkal.

Világkupa-döntő, 1961: Benfica-Penarol 1-0, Penarol-Benfica 5-0. Harmadik mérkőzés: Penarol-Benfica 2-1.
Világkupa-döntő, 1967: Celtic-Racing 1-0, Racing-Celtic 2-1. Harmadik mérkőzés: Racing -Celtic 1-0.

Két, a feledés homályába vesző pároscsata egy lassan a feledés homályába vesző kupából. A mai klubvilágbajnokság elődje volt ez a kétmérkőzésesre tervezett párharc, ahol a BEK és a Libertadores Kupa győztese ütközött meg egymással.

Mint a fenti eredmények is mutatják, a mai agynak kicsit furcsa szabályok szerint.

Eleinte csak a két mérkőzés pontkülönbsége számított, a gólkülönbség nem. Ezért döntött a harmadik mérkőzés a kupa sorsáról 1961-ben, holott elég jelentős volt a két találkozó alapján a gólkülönbség a két együttes között.

Az 1967-es világkupadöntőjében háromszor is megmérkőzött egymással a Celtic és a Racing, mert ekkor még nem volt ismert az idegenben lőtt gólok szabálya Forrás: Origo

Ebben a kupában (amelyben tulajdonképpen a „világ legjobb klubcsapata" címről határoztak a felek) először 1969-ben döntött a két mérkőzés gólkülönbsége. Már az is egy nagy lépés volt.

A három nagy európai kupában ez mindig így volt, ám ha 180 perc alatt azonos számú gólt szerzett a két csapat, akkor ezekben is harmadik találkozó döntette el a párharcot. Emlékszik még valaki a Ferencváros VVK-menetelésének állomásaira, amely a mai napig (és vélhetően örökre) az egyetlen komoly magyar kupagyőzelmet hozta?

Az 1964-65-ös VVK-ról van szó, amely az UEFA Kupa, illetve az Európa-liga elődje volt.

Második forduló: Wiener SC-Ferencváros 1-0. Ferencváros-Wiener SC 2-1. Harmadik mérkőzés: Ferencváros-Wiener SC 2-0.

Negyeddöntő: Ferencváros-Athletic Bilbao 1-0. Athletic Bilbao – Ferencváros 2-1. Harmadik mérkőzés: Ferencváros-Athletic Bilbao 3-0.

Elődöntő: Manchester United –Ferencváros 3-2. Ferencváros-Manchester United 1-0. Harmadik mérkőzés: Ferencváros-Manchester United 3-0

A mai szabályok szerint a Ferencváros a második fordulóban kiesett volna,

és soha nem lett volna Magyarországnak jelentős európai kupát nyerő csapata.

Akkor szerencsére a harmadik mérkőzés szabálya létezett, igaz a negyeddöntőben és az elődöntőben is, és ez nem kedvezett a magyar csapatnak, ám így is vette az akadályokat. Hosszasan lehetne sorolni a múltból az ilyen hárommérkőzéses párharcokat, amelyeknek nyilván megvolt a varázsuk. Itt és most nem lesz ilyen felsorolás, de az egyik legérdekesebb ilyen csatát mindenképpen érdemes megemlíteni.

A BEK második kiírásában, 1956-ban a Borussia Dortmund otthon csak 4-3-ra tudta legyőzni a Spora Luxembourg akkor sem igazán jegyzett csapatát, majd a Benelux-törpénél 2-1-re kikapott. A harmadik találkozó viszont 7-0-s dortmundi sikert (így német továbbjutást) hozott.

Egyébként abban a sorozatban a későbbi győztes Real Madrid is kiesett volna a mai szabályok szerint 5-5-ös összesített eredménnyel a Rapid Wiennel szemben, ám a harmadik találkozón (amit ki tudja, miért, Madridban rendeztek) kiharcolta a továbbjutást.

Sokáig élt ez a rendszer. Idő volt, hely volt, türelem volt, tehát játszottak. Aztán elkezdett fogyni a türelem és az idő. És a csapatok többségének az anyagi helyzete sem volt éppen irigylésre méltó, így sok helyen gondot okozott egy nem tervezett harmadik meccs beiktatása a programba. A nemzetközi labdarúgás akkori irányítói fejéből egy zseniális ötlet pattant ki. Úgy gondolkoztak, hogy mivel a közel azonos képességű csapatok párharcában többnyire a hazai kezdeményez, a vendég meg igyekszik minél kisebb különbségű vereséggel hazautazni, így valahogy jutalmazni kellene az idegenben is kreatívan, gólra törően játszó csapatokat. Ekkor találták ki az idegenben szerzett több gól intézményét. Akkor ez nagyon jó ötlet volt. Új taktikai elemet hozott. Az 1964-65-ös Kupagyőztesek Európa Kupája nevű, már elég régen jobb létre szenderült (de akkor még az értékítéletben második számúnak tartott) sorozatban vezették be először.

Első haszonélvezője egy magyar csapat volt.

A Budapesti Honvéd hazai pályán 2-1-re kikapott a Dukla Prahatól, a csehszlovák fővárosban 3-2-re nyert, és az új szabályok szerint továbbjutott. Idegenben szerzett több góllal.

Az uruguayi Nacional és a holland PSV az 1988-as világkupadöntőben. A PSV úgy nyerte meg a BEK-et, hogy a tavaszi szezonban egyszer sem nyert, de kétszer idegenben lőtt egy-egy gólt Forrás: AFP/Kazuhiro Nogi

Ez a szabály azóta is él. Számtalan párharc dőlt el így az elmúlt évtizedekben. Ha csak egy csapatot kellene kiemelni a nagy nyertesek közül, akkor az talán a PSV Eindhoven lehetne.

1988-ban a hollandok úgy nyerték meg a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, hogy tavasszal egyetlen mérkőzésen sem tudtak győzni.

A negyeddöntőben: Bordeaux-PSV Eindhoven 1-1 és PSV Eindhoven-Bordeaux 0-0.
Az elődöntőben: Real Madrid-PSV Eindhoven 1-1 és PSV Eindhoven-Real Madrid 0-0.

Az már csak a hab volt a tortán (vagy emlékezve a holland csapat akkori produkciójára: szögesdrót a kaktuszon), hogy a döntőben a 0-0-át követő tizenegyespárbajban az Eindhoven nyert a Benfica ellen. Ha valamikor felmerülhetett volna ennek a szabálynak a felülvizsgálata, akkor itt lett volna a nagy lehetőség. Vagy 2003-ban a BL-elődöntőben, amikor a két milánói csapat csapott össze kétszer ugyanabban a stadionban.

2003 májusában az Inter és a Milan játszotta a BL elődöntőjét. Ugyanabban a stadionban a két meccset. Egyetlen "idegenben" lőtt gól döntött a Milan javára Forrás: AFP/Vincenzo Pinto

Az egyik találkozó 0-0-t, a másik 1-1-et hozott, és a Milan „idegenben" lőtt több góllal jutott döntőbe az Internazionale ellen. Annak köszönhetően, hogy papíron az AC Milan annak a mérkőzésnek volt a házigazdája, amelyen nem esett gól.

Majd a kupát is megnyerte természetesen a 0-0-t követő tizenegyesdráma után, de ez a történet szempontjából már érdektelen.

Az viszont nem érdektelen, hogy mostanában egyre gyakrabban hangzik el felelős futballvezetők szájából, hogy el kellene törölni az idegenben lőtt gólok mindenhatóságát. Azt, hogy a megalapozatlan, értelmetlen kijelentéseiről-tetteiről (is) emlékezetes FIFA-elnök, Joseph Blatter is szóba hozta ezt 2014-ben, most hagyjuk. Ám a 2018-19-es szezon előtt több európai élcsapat képviselője is keményen nekiment ennek a szabálynak. A legfőbb érv, hogy az edzők szerint ma már nem olyan nehéz idegenben gólt lőni, mint volt akkor, amikor ezt a szabályt kitalálták.

Ki kellene iktatni egy elavult futballszabályt

Hiába nyert 90 perc alatt ugyanúgy 3-0-ra az Inter a Tottenham ellen, mint ahogyan egy héttel korábban kikapott a Spurstől, az angolok végül egy hosszabbításbeli, idegenben szerzett góllal mentek tovább a labdarúgó Európa Ligában. A szabály igazságtalan és elavult: amíg...

Ezen az érven érdemes elgondolkozni. Az tény, hogy a hatvanas években még nem volt minden olyan uniformizált a világ futballjában, mint manapság. A pályák mérete is bizonyos határok között mozgott, a szurkolók sem voltak úgy ketrecbe zárva, mint napjainkban. És egyáltalán nem volt idegen az aktuális rendezőtől, hogy a vendégek szállodája előtt rendezze meg az abban az évben esedékes rézfúvós fesztivál hajnalig tartó szabadtéri gálaelőadását.

Magyarul: nagyobb előnynek tűnt a hazai pálya, mint manapság.

2017. március 15-én a Monaco 3-1-re nyert a Manchester City ellen, és ezzel 6-6-os összesítéssel, idegenben lőtt gólokkal jutott a legjobb nyolc közé Forrás: AFP/Pascal Guyot

Akkor még nemcsak az 1-0-s, de gyakran még a 2-0-s hátrányt is nyugodtan őrizte az idegenben játszó, mert úgy gondolta, otthon simán nyerhet három góllal is. Ez azt eredményezte, hogy egy párharcban többnyire a mindenkori hazai csapat játszotta a játékot, a vendég meg csalta azt. Majd a visszavágón megcserélték a szerepeket, és a továbbjutásról többnyire az döntött, hogy melyik együttes volt eredményesebb otthon.

Az idegenben lőtt gól értékének megnövelésétől azt várták a szabályújítók, hogy a vendég már ne csak a futball védekezés részét gyakorolja.

Nem volt ez rossz elképzelés.

Ám, mint minden pozitív dolog esetében, itt is jöttek a minden jót elrontók. A csatárok és a támadófutball eltűnésével ellenkezőjére fordult a dolog. Nem az idegenben játszó akart gólt szerezni, hanem az otthon játszó nem akart gólt kapni. Előbb felértékelődött a hazai 1-0, majd mostanában már a 0-0 is. „Ne kapjunk otthon gólt, és idegenben csak betalálunk valahogy" – szól a taktika. Vagy nem - kontrázhat a pikírten gondolkodó. Ami biztos: a harmadik mérkőzés intézményéhez már nem lenne szerencsés visszatérni.

Ami mellett viszont sokan érvelnek, azon érdemes elgondolkozni. Nevezetesen, hogy a hosszabbításban már ne számítson az idegenben lőtt gól, vagyis amennyiben a 2x15 perces ráadás 0-0-tól eltérő döntetlent hoz, akkor ne nyerje meg a csatát a vendég.

Aki emellett érvel, az jogosan mondja: igazságtalan, hogy a visszavágón idegenben játszó gárdának 30 perccel (33%-al) több ideje van gólt szerezni, mint az idegenben kezdőnek.

Meg fáradtabb csapatok könnyebben is kapnak gólt. De aki a jelenleg érvényben lévő rendszer mellett tör lándzsát, annak is vannak akceptálható érvei. Hiszen a másodjára otthon játszó csapat 30 perccel tovább élvezi a hazai pálya előnyeit.

A 2013-as Európa-liga nyolcaddöntőjében egyetlen Milánóban szerzett angol gól jelentette a Tottenham továbbjutását. 3-0 Londonban, 3-0 Milánóban. A hosszabbításban egy angol találat és egy olasz gól született, a 4-1-es Inter-győzelem mégsem ért semmit Forrás: AFP/OLIVIER MORIN/Olivier Morin

A szöglethez érkező játékosok közül a vendégeknél szereplőt fogadja söreső és műanyagpohár-vihar. A vendégkapus nyakába zúdulnak az aprópénzadományok és a labdaszedő gyerekek is olyan tempóban végzik a feladatukat, ahogy azt a hazai játékosok elképzelik.

Egyébként is, amíg a kézilabdában eldönt egy párharcot az idegenben lőtt több gól, addig a fociban sem helyénvaló a váltás.

Amúgy meg mindenki ismeri a szabályt, úgyhogy ehhez kell alkalmazkodni.

A kérdés erősen megosztja a futballrajongókat. És a hivatásos rajongókat is. Magam végeztem egy reprezentatívnak jóindulattal sem nevezhető mini-közvéleménykutatást a három magyar bázisú kereskedelmi sportcsatorna (Sport TV, Spíler TV és Digi Sport) olyan műsorkészítői körében, akik évek-évtizedek óta (kommentátori, szerkesztői, műsorvezetői minőségben) követik folyamatosan a Bajnokok Ligáját és az Európa-ligát.

Nos, a 41 megkérdezett közül 23 mondta, hogy minden úgy jó, ahogy van, továbbra is döntsön az idegenben lőtt gól.

17 válaszolt úgy, hogy változtatni kellene.

A MOL Vidi egyetlen, Malmőben szerzett góljának köszönhette a továbbjutást a Bajnokok Ligája selejtezőjében 2018 augusztusában Fotó: Polyák Attila - Origo

A változtatás mellett voksolók persze kész ötletekkel is rendelkeznek, többen csak (a már említett) a „hosszabbításban ne számítson az idegenben lőtt gól" esetet említették, de van, aki eltörölné a tizenegyeseket, és valami más mutató alapján (kapura lövés, labdabirtoklás, stb.) hirdetne győztest. Van, aki 180 perc után azonnal büntetőket rúgatna, és felmerült még számtalan szebbnél szebb gondolat. Meg itt van az a javaslat, ami félig komolyan már néhány éve felmerült a döntéshozók körében is: a hosszabbításban bizonyos időnként csökkenthetnék a csapatok létszámát egy-egy fővel.

Ha ez öt perc lenne (ami reális) akkor a 115. perc után már csak hat-hat mezőnyjátékos lenne a pályán, tehát szinte kizárt, hogy a mérkőzés 120 percig tartana.

Igaz, ehhez a labdarúgás egyik alapszabályát (minimális csapatlétszám) is módosítani kellene. Lehet, hogy megérné. Az biztos, hogy a jégkorongban már évek óta valami hasonló módszer van (a gólig, de maximum 5 percig tartó hosszabbítás során 5-5 mezőnyjátékos helyett csak 3-3 van jégen), és tökéletesen bevált. Nem szégyen más népszerű sportoktól átvenni működő dolgokat.

A PSG-Manchester United BL-mérkőzés után újra fellángolt a vita az idegenben lőtt gólokról Forrás: NurPhoto/Julien Mattia/NurPhoto/Julien Mattia

Ezt persze nem mi, a szurkolók fogjuk megoldani, vannak erre nagyon felkészült, tapasztalt, kreatív emberek. Mi csak abban reménykedhetünk, hogy a labdarúgás a jövőben élvezhető, szórakoztató, lebilincselő lesz. Mert legyünk őszinték: jelenleg a játék nagyon rossz irányba tart. Az idegenben lőtt - vagy fogalmazzunk másképp -, az otthon kapott gól felértékelésével is.