Társoldalunk:

Marseille magyar színekbe öltözött, öngól repítette mennybe Dzsudzsákékat

2020.04.04. 17:46

A magyar labdarúgó-válogatott a 2016-os franciaországi Európa-bajnokságon 44 év szünet után szerepelhetett újra kontinensviadalon, az 1986-os világbajnokság után pedig nagy tornán. Mivel éppen a mexikói vb évében születtem, ráadásul amióta az eszemet tudom, csak a sport, és főleg a foci érdekelt, így nem volt kérdés, hogy kerüljön bármibe, nekem ott kell Franciaországban Dzsudzsák Balázsék mellett. Az álmom megvalósult, amely azóta is életem egyik, ha nem a legnagyobb élménye. Hogy a négy Eb-meccs közül miért pont a marseille-i, Izland-Magyarország (1-1) összecsapásra esett a választás, az az alábbiakban kiderül. Az én meccsem. Az Origo Sport újságíróinak szubjektív visszaemlékezései.

Harc a jegyekért 

Amint a norvégok elleni pótselejtezős siker után kiderült, hogy a magyar válogatott ott lesz 2016-ban az Európa-bajnokságon, mi is azonnal elkezdtük a szervezést. Utazás, szállás, na és persze a legfontosabb, a jegyek beszerzése. Főleg az utóbbi volt igazán izzasztó feladat, nem igazán kell bemutatni azoknak, akik átmentek ezen a procedúrán. Mivel a létszám már megvolt – öten vágtunk neki egy kocsival a nagy kalandnak –, így mindenkit ráállítottunk az internetes jegyvásárlásra. Mindhárom csoportmérkőzésre többszörös volt a túljelentkezés a rendelkezésre álló jegyekért. Pont az Izland elleni meccsre volt a legnagyobb túljelentkezés, a legkisebb pedig az osztrákok ellenire. 

Nem volt könnyű jegyhez jutni az Eb-reForrás: Diario AS

Végül ha nem is könnyen, de mindenkinek sikerült jegyeket szerezni, az eredetileg is tervezett Izland és Portugália elleni mérkőzésekre.

Irány életünk első Európa-bajnoksága

Így az osztrákok elleni siker után még nagyobb lelkesedéssel keltünk útra Budapestről a több mint 1600 kilométeres, közel egy napos autóútnak, természetesen már azt beszélve, hogyan menetelünk el a döntőig, és hogy oldjuk meg a kiesés szakaszra a további szabadságokat, illetve hogyan szerzünk még pénzt a folytatásra. Az úti cél egy Montpellier-től kicsivel több mint tíz kilométerre fekvő kisváros volt, ahol az egyik barátom nagynénje, és a francia családja látott minket vendégül jó pár napig. Innen indultunk a Marseille-be –, majd később Lyonba is.

Természetesen már a montpellier-i városnézés, a vendéglátóknál lejátszott pólómeccsek, vagy a fürdőzés és a foci a közeli tengerparton is nagy élményt jelentett, de végül is csak a meccsek miatt keltünk útra, így alig vártuk, hogy eljöjjön végre a nagy nap.

A tengerparton sem maradhatott el a fociForrás: Origo

A híressé vált marseille-i vonulás

Már kora reggel útra keltünk, ugyanis a főhadiszállástól 180 km-re nagyjából kétórányi útra volt Marseille, az izlandiak elleni Eb-csoportmeccs helyszíne. Már az út is fantasztikus volt, mivel több magyar szurokkólóval találkoztunk, mindenki üdvözölt mindenkit, menet közben dudálással, a benzinkutakon pedig jobbnál jobb magyar italokkal. Ami pedig Marseille-ben várt ránk, az minden képzeletet felülmúl. Egész egyszerűen nem lehet szavakkal leírni, igazi fesztiválhangulat uralkodott a vonulás kiindulópontjaként meghirdetett kikötő melletti helyszínen.

A vonulásról készült képek pedig bejárták az egész világsajtót, több tízezer magyar egyszerre kelt útra, és énekelt a stadionhoz érkezésig. Hihetetlen érzés volt, a közösség ereje tényleg mindent felülmúlt és elsöpört, mindenki ölelgetett mindenkit, az emberek arcán olyan boldogságot lehetett látni, amellyel azóta sem találkoztam.

A magyar szurkolók vonulásáról készült képek körbejárták a világotForrás: Origo

Ez az élmény, na meg az Eb-szüzesség elvesztése már bőven elég lett volna ahhoz, hogy az izlandiak elleni összecsapás életem összecsapása legyen, de még előttem állt a 90 perc.

Azt gondoltam, hogy a vonuláskor tapasztalt hangulatot nem lehet túlszárnyalni, de nagyot tévedtem.

A Stade Vélodrome-ban olyan volt a légkör, hogy tudtuk, itt nem kaphat ki a magyar válogatott. Tényleg olyan volt, mint egy álom, egyfolytában csipkedtük egymást, hogy biztosan nem csak álmodunk-e.

A stadionban is nehéz volt elhinni, hogy ez nem álomForrás: Origo

Öngól kellett a felhőtlen örömhöz

Közel 20 ezer magyar szurkoló előtt léphetett pályára a magyar válogatott, amelyben a sérült Fiola Attilát Lang Ádám pótolta, de az osztrákok ellen gólt szerző Szalai Ádám is kimaradt meglepetésre a kezdőből, helyette Priskin Tamás kezdett. Juhász Rolandnak és Király Gábornak is igazán különleges volt a meccs, előbbi a 92. válogatott fellépésével az örökranglista harmadik helyén beérte Fazekas Lászlót, utóbbi pedig már a 105. alkalommal húzhatta magára a címeres mezt. Még kimondani is elképesztő. Mi pedig nemcsak a meccsnek, de ezeknek a történelmi pillanatoknak is szemtanúi lehettünk.

A magyar szurkolók a stadionban is kitettek magukértForrás: Origo

Bár Gylfi Sigurdsson büntetőjével sokáig vezetett az izlandi válogatott – az orosz Szergej Karaszjov sajnos megette Aron Gunnarsson homorítását a 39. percben –, végül nem kellett szomorúan távozni a stadionból, drámai végjátékban ugyanis egyenlíteni tudott Bernd Storck csapata. A 88. percben Birkir Már Saevarsson öngóljával sikerült pontot szerezni. A végén még egy izlandi szabadrúgás borzolta a kedélyeket, de sikerült kiszurkolni, hogy a balsors ezúttal ne érjen utol minket. A lelátó felrobbant a hangorkántól, a sörök repkedtek a levegőben – annyira már nem bántuk, a fogyasztással ugyanis egész nap nem volt gond –, és mivel újabb gól már nem esett, a portugálok pedig gólnélküli döntetlent játszottak Ausztriával, így a magyar csapat első helyen állt két kört követően az F-csoportban.

Mondani sem kell, hogy a végére senkinek nem maradt hangja, a csapattal közös ünneplés is hosszú percekig tartott.

A mérkőzést követően természetesen még nem siettünk vissza a franciaországi főhadiszállásra. Jöhetett a hosszú séta vissza a kiindulópontra, közben pedig sok helyi étterem meglátogatása, evés-ivás, azaz főképp ünneplés céljából. Az Eb előtt nagy valószínűséggel nem sokan ismerték a magyar válogatottat, ám az első két mérkőzésen szerzett négy pontnak köszönhetően bármerre is jártunk Franciaországban, ha meglátták rajtunk a válogatott mezt, azonnal egy-egy hangos „Csucsák", vagy éppen „Száláj" kiáltással, na meg felfelé mutató hüvelykujjal jelezték öregek és fiatalok is egyaránt, hogy bizony tudják, mennyire jó lehet most magyarnak lenni. És az is volt, nagyon!

Európa-bajnokság, F-csoport, 2. forduló
Izland–Magyarország 1-1 (1-0)
Gólszerző: G. Sigurdsson (40. – 11-esből), ill. Saevarsson (88. – öngól)

Marseille, Stade Vélodrome, 60 842 néző. Vezette: Karaszjov (orosz)

Izland: Halldórsson - Saevarsson, R. Sigurdsson, Árnason, Skúlason - Gudmundsson, G. Sigurdsson, Gunnarsson (Hallfredsson, 67.), B. Bjarnason - Sigthórsson (Gudjohnsen, 84.), Bödvarsson (Finnbogason, 69.). Szövetségi kapitány: Lars Lagerbäck és Heimir Hallgrímsson

Magyarország: Király G. - Lang, Juhász R. (Szalai Á., 85.), Guzmics, Kádár - Nagy Á. - Dzsudzsák, Gera Z., Kleinheisler, Stieber Z. (Nikolics, 67.) - Priskin (Böde, 67.). Szövetségi kapitány: Bernd Storck