Társoldalunk:

Úgy lett Magyarországon Maradona futballisten, hogy alig láttuk őt játszani

2020.11.26. 14:57

A tragikus hír megérkezése óta már minden fórumon minden megjelent Maradona pályafutásáról és az azt követő életéről. A következő napokban-hetekben meg mindenki előhozakodik a vele kapcsolatos emlékeivel. Ezen felbuzdulva engedtessék meg, hogy én is személyes gondolattal kezdjem. 57 éves szurkolói pályafutásom során egyetlen olyan sportoló megmozdulásánál pattantam fel a székből és ugráltam önfeledten körbe-körbe, akinek nem drukkoltam. Ráadásul rövid időn belül ez háromszor is megismétlődött.

Amikor az 1986-os világbajnokságon előbb a teljes angol csapatot elfektetve lőtt gólt, aztán három ember közül pörgetett a belga kapuba, majd utóbbi védelméből csinált bohócot. Akkor azt üvöltöttem, hogy igen, ez a futball, és csak ez az ember emelheti fel a Világkupát! Meg is tette, miután a fináléban csak 20 másodpercre tudott elszakadni testőrétől, Lothar Matthäustól, de ennyi idő alatt egy zseniális passzal eldöntötte az aranyérmet.

Diego Maradona a következő pillanatban gólt lő az angoloknak az 1986-os labdarúgó-vb negyeddöntőjébenForrás: AFP/Staff

Pedig Argentínára komoly ellenszenvvel tekintettem. A legmegalapozottabb véleményemet az országgal kapcsolatban az 1978-as vb szereplése adta. És mint minden magyar embernek ez csak negatív lehetett. Hiszen az argentin válogatott óriási bírói segédlettel győzte le a mi csapatunkat, vérlázító bundamérkőzéssel jutott a vb-döntőbe, ott pedig hatalmas szerencse után nyert Hollandia ellen. Nem gondoltam volna, hogy egyszer pont egy argentin focista miatt ugrálok a gyönyörűségtől és mondom azt: ez az, ami miatt a világ legszebb játéka a futball.

Maradonának köszönhető mindez. Akiről már hallottam ezt-azt az 1982-es vb előtt is, de játszani akkor láttam először. Követő emberfogással szerette volna a magyar szakvezetés semlegesíteni őt, de szegény Sallai Sándor (a manapság a Freiburgban játszó Sallai Roland nagybátyja) nem igazán tudott vele mit kezdeni. Aztán a következő emlékem róla a brazilok elleni nagyon csúnya és súlyos szabálytalansága, amely után természetesen kiállították. A mérkőzést közvetítő riporter, Knézy Jenő azt mondta: azt gondoltuk, hogy a világbajnokság nagy sztárja lesz, de végül dicstelenül távozik az eseményről. Akkor már 21 éves volt, és a világ a jövő nagy sztárjának kiáltotta ki, de kevés ember volt Európában, aki minden meccsét láthatta volna az Argentinos Juniors vagy a Boca Juniors csapatában. A spanyolországi vb-ig ugyanis ott játszott. Egy-egy véletlenül Magyarországra tévedt német Bravo újságban, esetleg a Képes Sportban lehetett egy-egy fotót látni róla, mást nem. És egy hazánkban élő egyszerű sportrajongó helyzetén az sem segített, hogy a vb után a Barcelonába igazolt, mert akkoriban az európai nagy klubok mérkőzéseit sem lehetett látni nálunk. Ezért furcsa mikor mindig csak Magyarországon élt szurkolók azon vitatkoznak, hogy ki volt nagyobb focista: Pelé, Cruyff, Gerd Müller vagy Maradona? Nem tudhatjuk. Pelét néhány vb-találkozóján láthattuk (az 1966-os esemény volt az első, amit a Magyar Televízió közvetített), Cruyffot az 1974-es világesemény néhány meccsén kívül csak a BEK-döntőiben , és Müllert sem többször 15-20-nál. Ezen emlékek alapján nehéz megítélni egy pályafutást. Sajnos Maradonáét is.

Maradona és a világbajnok argentin válogatott az 1986-os mexikói vb-nForrás: Origo

Maradona barcelonai produkciójából néha egy „nullaharmincas" összefoglaló jelent meg a TV-Híradó végén. Az alapján pedig egy magyar NB III-as focista is világsztárnak tűnhet. Vagyis, nem tudtuk, milyen focista volt. Mit csinált két zseniális megmozdulás mellett a mérkőzés további 89 percében. (Akik a nyugati és a déli határszélen laktak, kissé jobb helyzetben voltak. Az osztrák és a jugoszláv tévé több meccset közvetített, a jugoszlávok például rendszeresen nézhették az olasz bajnoki küzdelmeket.) A két barcelonai éve nem volt túl sikeres, ám ehhez hozzájárult egy Goikoetxea nevű „hentes", aki (valószínűleg szándékosan) súlyos sérülést okozott neki. Innen az útja Nápolyba vezetett, melyet hét év alatt kiforgatott a sarkaiból. Pedig a Napoli nem volt a kor (semelyik kor) meghatározó csapata. Saját szintjéhez képest a legtöbbet hozta ki magából Maradonával, de legyünk őszinték, két olasz bajnoki cím és egy UEFA Kupa-győzelem nem olyan teljesítmény, amellyel egy itáliai gárda a labdarúgás történetének legnagyobbjai közé emelkedik. Azzal együtt, hogy a '80-as években és a '90-es évek elején még korántsem volt akkora üzlet a futball, mint manapság, érthetetlen, hogy a Barcelonától miért nem egy nagyobb klubba igazolt. Nyilván ha hamarabb jön létre a Bajnokok Ligája, nagyobb sikerei is lehettek volna, és még jobban el tudta volna varázsolni rajongóit. És magyarországi híveit is. Mert a nápolyi évek alatt is csak úgy rajongott érte mindenki, hogy továbbra is csak az említett rövid gólösszefoglalókban láthatta néha-néha. Szerencsére az Újpest 1990-ben „idehozta" BEK-meccsre a Napolit, és akkor magyar pályán is láthattuk. Csak az érdekesség kedvéért: az Újpestet búcsúztató olasz csapat a következő körben, a legjobb 16 között 210 perc alatt nem tudott gólt lőni a Szpartak Moszkvának, és ott esett ki. A másik BEK-szereplése alkalmával, 1987-ben pedig még hamarabb, az első fordulóban búcsúzott.

A nyugatnémetek elleni vb-döntőben, ahol Maradona nem lőtt gólt, de egy zseniális gólpasszt adott BurruchaganakForrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Sven Simon

De vissza Maradonához. És vissza az 1986-os vb-hez. Nem lehetett nem rajongani Maradonáért. Egy kicsit az is Maradona-fan lett, aki Angliának, Belgiumnak, vagy az NSZK-nak szurkolt. És a világbajnokság után egyre több magyar háztartásban lehetett már fogni egy-két műholdas adót külföldről. Volt közte egy sportcsatorna és volt közte egy, amelyen a Bundesliga összefoglalóit lehetett követni szombat délutánonként. Vagyis ekkor lehetett először képet kapni Maradona kortársairól. De csak azokról, akik a német első osztályban játszottak. Maradonát ott az 1989-es UEFA Kupa-döntő két találkozóján lehetett figyelemmel kísérni, ahol a Napoli a nyugatnémet Stuttgarttal játszott. És két találkozó alapján 5-4-es összesítéssel diadalmaskodott. A Magyar Televízió ezeket a találkozókat nem közvetítette, így legközelebb az argentin sztárt csak az 1990-es vb-n láthattuk magyar csatornán.

Sajnos, az egész karrierje rejtve maradt előlünk. Legközelebb az 1994-es világbajnokságon tűnt fel a magyar képernyőkön, de az már nem volt diadalmenet számára. Talán legtöbben arra emlékeznek, mikor meglehetősen feldobott állapotban néz a kamerába, és ez a FIFA orvosi csoportjának is feltűnt. Aztán eltűnt a magyar szemek elől, pedig még csak 33 éves volt. Kortársa és örök vetélytársa, Lothar Matthäus még 39 évesen is Európa-bajnokságon szerepelt. Maradona 1994 után már csak hazájában játszott, és az onnan érkező híreket mindig is illett fenntartással kezelni.

Arról, hogy mekkora Isten volt ő Nápolyban, arról talán az árulja el a legtöbbet, hogy az 1990-es vb elődöntőjében az olasz-argentin találkozón sok helyi saját nemzeti tizenegye ellen, Maradonának szurkolt. Az a vb talán még a '86-os diadalnál is nagyobb hőskölteménye az argentin 10-esnek, mert ott méltó társak nélkül vitte be válogatottját a döntőbe.Teljesítménye igazi fokmérője az lehetett volna, ha kaphat szavazatokat az Aranylabdáért folytatott harcban, de az ő idejében még csak európai játékosok szerepelhettek azon a listán. Ma már Európában szereplő argentin focista is megkaphatja az Aranylabdát, és többször meg is kapta. Lionel Messi európai pályafutása minden mozdulatát nyomon követhetjük. Neymart már brazíliai korszakában is figyelhettük Magyarországon, és volt olyan tv-riporter, aki már akkor biztos volt benne, hogy fényes karrier áll előtte. Több mint 20 éve a világ minden valamire való focistájának minden meccsét láthatjuk. Nemcsak azt, hogy milyen gólokat lő, milyen passzokat ad, hanem azt is, hogy mit csinál a találkozó többi részében. Egy csatár hogyan veszi ki a részét a védekezésből, hogyan nyit teret társainak, mennyit fut egy találkozón és átadásainak hány százaléka pontos.

Maradona vezeti a labdát az 1986-os vb Argentína-Bulgária mérkőzésénForrás: AFP

Más a világ, és más benne a sportolók szerepe is. Diego Maradona abban biztos, hogy úttörő volt, hogy első focistaként a játéktéren kívüli megmozdulásaival is állandó témát adott. Ma ezt úgy mondjuk: celeb volt. Játékát összehasonlítani azonban sem elődeivel, sem utódaival nem lehet. Ő egyszeri és megismételhetetlen volt. Focistaként és jelenségként is. A világ sportja sokkal, de sokkal szegényebb lenne, ha nem varázsol benne 1976 és 1998 között Diego Armando Maradona.