Vágólapra másolva!
1911. február 16-án a következő felhívás jelent meg a Vas- és Fémmunkások Lapjában: „Mindazon vas- és fémmunkás szaktársak, akik a sport és testedzés iránt érdeklődnek és hajlandók egy vasmunkás sportklub alapításában részt venni, kéretnek, hogy 1911. év február hó 24-én, pénteken este 8 órakor, a szövetség házának I. emeleti olvasótermében megjelenni szíveskedjenek."

Nos, a szaktársak hajlandóak voltak megjelenni, és március 16-án meg is alakult a Vasas Sport Club. Ami pedig utána következett, az már maga a sporttörténelem.

Az elmúlt tizenegy évtized során a klub sportolói 50 olimpiai, 55 világ-, 62 Európa-bajnoki és egy paralimpiai aranyérmet nyertek Magyarországnak.

A Vasas pedig az évtizedek során nemcsak sikeres – és nyugodtan állítható: történelmi – sportklubbá, hanem befogadó családdá is vált: sok tízezer szurkoló, sok ezer gyerek és szülő, sok száz edző és sportoló második családjává.

„Az ilyen évfordulókon mindig a köszönet az, ami először eszembe jut – mondta honlapunknak a családfő, Markovits László, aki 2002 óta irányítja elnökként a Vasas Sport Clubot. – Nagy hálával tartozunk mindazoknak, akik bármilyen szerepkörben bármit tettek azért az elmúlt száztíz évben, hogy a Vasas a magyar sport meghatározó szereplőjévé váljon.

A Vasas-család videó-összeállításban fújta el szimbolikusan a száztíz születésnapi gyertyát, az pedig a hab ezen a bizonyos tortán, hogy Pep Guardiolától is kaptunk egy nagyon személyes köszöntő üzenetet."

Az angyalföldi klub kiemelkedő sportolói is megosztották gondolataikat a 110. születésnap kapcsán.

Raduly József bajnok és kupagyőztes, BEK-elődöntős labdarúgó, a klub örökös tiszteletbeli elnöke:
„1953-ban érkeztem a Vasasba, és bizony azóta is itt vagyok.

Faragó Tamás olimpiai bajnok vízilabdázó, A nemzet sportolója: „A klub gyermekének érzem magam, sőt

volt egy időszak, amikor az volt az elhíresült mondásom, hogy a Vasas én vagyok.

Ezt egyébként még ma is így érzem, kölcsönös megbecsülésben és szeretetben élünk a klubbal. Arra pedig mindig rácsodálkozom, hogy egész Magyarországon, beleértve a legkisebb falvakat és városokat is, hány és hány Vasas-szurkoló van."

Sterbinszky Amália, a huszadik század legjobb magyar kézilabdázója, a Vasas sokszoros bajnok és kupagyőztes, BEK-győztes játékosa: „A Vasas több mint egy klub!

Az elnöktől a takarítókig mindenki ismert mindenkit. Csodálatos érzés volt, amikor 2019-ben felavattuk az új kézilabdacsarnokot és megint összejöttünk. Azt pedig, hogy Sterbinszky-csarnok lett a neve, még mindig nehéz elhinnem."

Dr. Hegedüs Csaba olimpiai bajnok birkózó: „Illovszky csodálatos csapatán, Farkason, Mészölyön, Berendyn és a többieken nőttem fel.

Szombathelyen, a suliban mindenki zöld-fehér volt, kivéve engem, aki a Vasasért bolondult.

Így aztán hiába hívott tizennyolc évesen a Fradi, a Dózsa meg a Honvéd is, nem volt kérdés, hogy a Vasasba megyek. Mondtam, csak egy szoba kell vasággyal és asztallal, hogy legyen hol laknom és tanulnom, én pedig majd olimpiai, világ- és Európa-bajnok birkózó leszek. Az, hogy ez tényleg így lett, a saját eltökéltségem mellett a vasasos közeg érdeme is, ahol minden a morálról és a munka iránti elkötelezettségről szólt."

Szilágyi Áron kétszeres olimpiai bajnok vívó:

Maximálisan érzem azt a lelkületet a mindennapokban, ami A család az első mottó mögött van. Nagy klub vagyunk, rengeteg szakosztállyal és sportolóval, ennek ellenére a Vasasban igazán jó a közösség és valóban családias a légkör."

Szász-Kovács Emese olimpiai bajnok vívó: „2009-ben egy másik egyesületből érkeztem a Vasasba, ahol rögtön otthon éreztem magam, olyan szeretettel fogadtak. Ezt az odafigyelést pedig a mai napig maximálisan tapasztalom, egyértelműen az összetartó közösség a legnagyobb erénye és egyben ereje a klubunknak."

Dr. Steinmetz Ádám olimpiai bajnok vízilabdázó: „Boldog száztizedik születésnapot és további fényes piros-kék sikereket kívánok a Vasas családnak! Emellett azt üzenem, amit több száz mérkőzés előtt kiabáltam teli torokból a vízben: Hajrá Vasas, Angyalföld!"

Csapó Gábor olimpiai bajnok vízilabdázó: „A papám már négy-öt évesen hordott a focimeccsekre, így volt szerencsém látni a Vasasban Illovszkyt, Szilágyit vagy éppen Radulyt. Ezek az első meghatározó élményeim a sportról és a klubról.

Mai fejjel pedig már azt mondhatom, az életem végéig vasasos maradok.

Hatalmas élet volt a hetvenes években az egyesületnél, a női kézimeccsekre például mindig kijártam, de olyan is volt, hogy Gyarmati Dezső bácsi ki akart rúgni a válogatottból, mert edzés helyett inkább Pasaréten teniszeztem. Azok voltak az igazán szép idők, a jó Vasas-élet!"

Gedó György olimpiai bajnok ökölvívó: „Immár ötvennégy éve, hatvanhét óta vagyok a Vasas-család tagja, minden sikeremet itt értem el bunyósként.

Kívánom, hogy sok olyan fiatalra bukkanjunk a klubnál, akik folytathatják az elődök vasasos sikereit!"

Tóth Tamás paralimpiai bajnok: „A Vasasnál nemcsak támogató hátteret kaptam, hanem szinte egy második családot. Sokkal több ez nekem, mint munkahely. A legbüszkébb pedig arra vagyok, hogy én lehettem a Vasas-család első paralimpiai bajnoka. Kívánom, hogy a következő száztíz év is legalább ilyen sikeres legyen!"

Gódorné Nagy Mariann, a kézisek kézise, a Vasas sokszoros bajnok és kupagyőztes, BEK-győztes játékosa: „Büszkeség a Vasashoz tartozni! Én is a mai napig a család tagjának érzem magam, és nagyon jó érzés tapasztalni, hogy a klubnál mennyire odafigyelnek ránk, a régiekre. Azt hiszem, ez is az alapja egy jó közösségnek."

Komjáti András magyar bajnok és kupagyőztes labdarúgó, a klubban a legtöbb (433) NB I-es mérkőzésen szereplő játékos:

„A Vasas nekem gyerekkori szerelem volt, ezért is lettem a klub labdarúgója.

Rengeteg jó barátra és szép élményre tettem szert az évek során, a Fáy utcai klubélet pedig tényleg legendás volt, egy igazán összetartó közösség alakult ki a futballisták, a kézilabdázók, a birkózók és bokszolók között. Mondhatom, életem egyik legszebb időszaka volt, ahogyan arra is büszke vagyok, hogy hozzájárulhattam a klub sikereihez és a Vasas-stadionban 2019 óta már Komjáti-szektor is van."