Társoldalunk:

Előbb megpofozta, majd röhögve nézte, ahogy a pálya szélén a rendőrség letartóztatja ellenfelét

2021.04.17. 08:09

Szombaton délután a német labdarúgó-bajnokságban a Wolfsburg a Bayern Münchent fogadja. Ennek kapcsán idézzük most fel 2009. április 4-ét, a wolfsburgi labdarúgás történelmének második legfontosabb mozdulatát, amelyet egy brazil focista mutatott be. A legfontosabb, a salátástál átvétele néhány hét múlva jött el, de a mozdulat közvetlenül ott van amellett a Wolfsburg történelmében. Aligha van olyan fociszurkoló, aki nem látta Grafite gólját a Bayern ellen. Nem vállalok nagy kockázatot, ha azt mondom, hogy a XXI. század legszebb Bundesliga-góljai között is ott lesz ez! Bár ezt a kijelentésemet úgysem lehet majd számon kérni rajtam.

Azt a 26. fordulóban vívott Wolfsburg-Bayern találkozót úgy várta a két gárda, hogy holtversenyben állt a tabella második helyén. Az a hihetetlen eset fordult elő, hogy 25 forduló alatt nem csak azonos pontmennyiséget gyűjtött a két csapat, de még a rúgott, és kapott gólja is azonos volt.

A Hertha egy ponttal előzte meg őket, de érezhető volt, hogy a berlini csapat nem végez előttük. Vagyis hamísítatlan aranycsatára került sor Wolfsburgban. Melynek az esélyese természetesen a Bayern volt. Ám a Wolfsburg olyan 12 percet produkált, amelyhez hasonlót kevés csapat a történelemben a német rekordbajnok ellen. A 65. percben még 1-1 volt, aztán két-két Dzeko és Grafite találatnak köszönhetően a 77. percben már 5-1 Félix Magath tanítványainak.

A Bundesliga történetének egyik legnagyobb meglepetése csúcsosodott ki abban a 2009-es Wolfsburg-Bayern München mérkőzésbenForrás: dfb.de

Az ötödik góllal porig alázta és megsemmisítette a brazil támadó a címvédőt. Szóló után négy védő és a kapus között sarokkal gurította a labdát a kapuba. Két nappal a 30. születésnapja után.

A Wolfsburg az élre állt, és ezt a pozíciót már nem is adta át a bajnokság végéig. A brazil csatár megalázó megmozdulásával padlóra küldte a bajor óriást. Grafite 28 találattal lett gólkirály abban az évben, ennél többet addig egyetlen külföldi sem szerzett egy szezonban. Abban az évben róla, Magathról és a Wolfsburgról szólt minden a Bundesligában. Az év játékosának választották a német pontvadászatban. Ezt a címet 1960 óta osztják ki, és ő volt a harmadik külföldi, aki megkapta. A szintén brazil Ailtonon kívül ő volt a másik 50 év alatt, aki úgy részesült ebben az elismerésben, hogy sem világbajnokságon, sem kontinenstornán nem szerzett érmet!

Mégis, ha a neve (pontosabban művészneve, melyet magas, vékony termete miatt egy tanárától kapott, és grafitceruzát jelent) szóba kerül focirajongók között, sokan csak arra az egy góljára emlékeznek. Pedig produkált ő még sok mindent 18 éves felnőtt karrierje során.

Edinaldo Batista Libánio néven 1979. április 2-án született. Sao Paolo államban nagyon szerény körülmények között nőtt fel. Tinédzser korában szemeteszsákokat árult az utcán. Persze, amikor nem focizott. Vagyis egy tipikus tündérmese az övé: a szegény kisfiú, aki meghódítja a világot. A világhódítás első lépéseire azért kellett egy kicsit várni.

Grafite a bizonyíték rá, hogy nem muszáj már 18 évesen fantasztikusan játszani ahhoz, hogy valakiből jó futballista lehessenForrás: ddp images via AFP/Clemens Bilan

Már 20 éves is elmúlt és még senki nem tudta a futball világában, hogy ki is ő. Amikor 22 évesen bemutatkozhatott a brazil első osztályban akkor sem nagyon. A világ kevés pontján figyelnek fel egy olyan csatárra, aki 22 mérkőzésen 5 gólt szerez. És kiesik vele a csapata. Valami miatt mégis fantáziát látott benne a jónevű Gremio. Pechére itt hamar megsérült, és nem sokat tudott hozzátenni a csapat teljesítményéhez. Postafordultával visszaküldték korábbi klubjához, a Santa Cruzhoz, mellyel nem tudott feljutni a legjobbak közé.

A sok otthoni sikertelenség után nem csak országot, de kontinenst is váltott. Dél-Koreába igazolt, de csak kilenc mérkőzésig bírta ott. Ezen idő alatt egyetlen gólt sem szerzett, úgyhogy nem marasztalták, amikor távozni akart. Hazament, de ennyi átigazolás után kis túlzással senki nem tudta, hogy ki rendelkezik a játékjogával. A jogászok jól elvitatkozgattak róla, lehet, hogy azóta már az ottani jogi egyetemen is oktatják az ő mozgását a klubok között. A pályán való megmozdulásaival már kisebb témát adott a körülötte lévőknek.

Aztán 24 évesen a sok botladozás után váratlanul focista lett belőle a Goias nevű csapatban! Annyira, hogy 2004-ben egy komoly társaság, a Sao Paolo FC szerződtette. Későn érő típusként, a hatodik klubváltás végre bejött neki. Bár a bűnözők hamarabb felfigyeltek rá, mint a világ menedzserei. Még csak reménykedett egy nagy sikerben, amikor az alvilág már pénzes ügyfelet látott benne, és 2005 elején váltságdíjért cserében elrabolta az édesanyját. Ez akkoriban egy jövedelmező iparág volt Brazíliában, de Grafite esetében nem jött be a rosszfiúk számítása.

Grafite a Sao Paolo csapatában is megfordultForrás: AFP/Hector Rio

Szerencsére édesanyját nem érte bántódás, ő pedig szárnyakat kapott abban az évben. 26. születésnapja után nem sokkal csapatával San Paolo állam bajnoka lett, és remekül teljesített a Libertadores Kupa csoportmérkőzései során. 2005-ben a dél-amerikai BL-ben az első három meccse mindegyikén gólt szerzett. Majd április közepén a negyedik találkozón más tettével került a címlapokra.

A Buenos Aires-i csapat vendégszereplése során játék közben összecsapott egy vendégjátékossal, Leandro Desabatóval. Az összetűzés a dél-amerikai focitól nem idegen tömegjelentbe torkollt, melynek végén a pofozkodó Grafite-ot és egy argentin játékost kiállított a játékvezető. A történet azonban itt nem ért véget. Ugyanis több brazil tv-néző telefonált a rendőrségre, hogy leolvasta Desabato szájáról, hogy rasszista mondatokat üvölt Grafite-nak. A brazil rendőrség kabaréba illő módon oldotta meg a kérdést: a mérkőzés lefújása után a pálya szélén letartóztatta az argentint és azonnal a helyi rendőrségre szállította.

Egész éjszaka tartott a kihallgatása, majd átszállították egy büntetés-végrehajtási intézetbe. Az argentin klub hiába kérte a brazil klub elnökét a segítségre, az nem volt hajlandó erre, mondván: Grafite ragaszkodik hozzá, hogy megbüntessék sportszerűtlen ellenfelét. Azért remélhetően nem börtönbüntetés kiszabásában bízott a brazil fiú!

A vendégcsapat nem akart hazautazni játékosa nélkül, végül két nap múlva a dél-amerikai labdarúgó-szövetség elnökének személyes közbenjárására óvadék ellenében engedték szabadon Desabatót. Sajnos Grafite nevét ezzel az üggyel kapcsolatban ismerte meg a világ, és nem nagyszerű teljesítménye okán. Nem tudni, hogy az így érkezett ismertségnek köszönhető vagy másnak, de két héttel később bemutatkozhatott a válogatottban.

Természetesen a brazil válogatottban is pályára léphetettForrás: AFP/Fabrice Coffrini

2005. április 28-án Sao Pauloban Carlos Alberto Parreira kapitány Guatemala ellen a 38. percben Romario helyett küldte pályára. Már Romario neve is garancia arra, hogy nem „ZS-csapattal" állt ki Brazília. Grafite a 65. percben gólt szerzett, ő állította be a 3-0-s végeredményt. Remek bemutatkozás. Amit a következő 5 évben nem követett újabb meghívás a válogatottba.

Pedig az eltiltásának letelte után rendszeresen szerepelt a Libertadores Kupában. Ahol magabiztosan menetelt csapata. Nem ő volt a legjobb, de az Athletico Paranaense elleni döntő idegenbeli találkozóját végigjátszotta. A 4-0-s sikert hozó hazain nem szerepelt, de így is Libertadores Kupa-győztes lett 2005 nyarán. Majd azon a télen klub-világbajnok! Az Al Ittihad elleni elődöntőben az utolsó percben érkezett csereként, a Liverpool elleni fináléban pedig a 75. percben. Így a pályán ünnepelhette élete addigi legnagyobb sikerét.

Amely után Európába költözött, hogy egy harmadik kontinensen is kipróbálja magát. A téli szünetben csatlakozott a francia újonc, Le Mans csapatához. Új csapata bent maradt az első osztályban, megszokta az európai stílust és egyetlen ottani teljes szezonjában házi gólkirály lett. A 2007-2008-as idényt még Franciaországban kezdte, de az átigazolási időszak utolsó napján Wolfsburgba költözött. Valószínűleg az autógyártásáról ismert német város szurkolói is értetlenkedve kérdezgették egymástól, hogy ki is ez a fiú?

Franciaországban is az őrületbe kergette az ellenfelek védőitForrás: AFP/Pierre Andrieu

Az akkori edző, Félix Magath azonban úgy érezte, hogy ilyen mentalitású játékosokkal sikeres lehet a Bundesligában. És igaza lett. 2008-09-ben a sztárok nélküli Wolfsburg megnyerte a salátástálat, aminél talán meglepőbb esemény nem volt a liga 1963 óta íródó történelmében.

A salátástál átvétele után Magath, aki igen jól végezte a dolgát, elköszönt játékosaitól és a csapattól. A Wolfsburgot a Bajnokok Ligájában már Armin Veh irányította. Grafite pedig szenzációsan mutatkozott be ott. Első BL-meccsén mesterhármast szerzett. Akkor ugyan már elmúlt 30 éves, de sokan gondolták úgy, hogy még nagy sikereket érhet el. Nem így lett. Több gólt nem szerzett abban a sorozatban, ráadásul a harmadik mérkőzésén kiállították.

 A Bundesligában is csak 11-szer tudott eredményes lenni, címvédő csapata csak nyolcadik lett. Úgy tűnik hiányzott neki, és társainak Magath ostorcsattogtatása.

Mégis öt év után ismét meghívták a brazil válogatottba. Ám ott nem alkotott maradandót. A 2010-es vb-re készülő csapatban Írország ellen 26, Zimbabwe ellen 30 percet játszott. Dunga kapitány jelölte a vb-keretbe, de Dél-Afrikában mindössze öt perc jutott neki a Portugália elleni csoportmeccsen. Ennyi szerepet kapott a válogatottban, bár sokan arra sem emlékeznek, hogy annak közelébe jutott.

A vb után még volt egy nem túl jól sikerült éve Wolfsburgban, majd 2011 nyarától a világ negyedik részén is kipróbálta magát. A Perzsa-öbölbe költözött, és két évet az Egyesült Arab Emirátusokban, kettőt Katarban játszott. Mind az Al Ahli Dubaj, mind az Al Sadd csapatával szerepelt az ázsiai Bajnokok Ligájában. Így azt a ritka bravúrt mondhatja el magáról, hogy három kontinens elsőszámú klubsorozatában is játszott.

Grafite (középen) Katarban is szorgosan lőtte a gólokatForrás: AFP/Karim Jaafar

Nem is kevés találkozón. A Libertadores Kupában 32, az ásziai BL-ben 14, az európai BL-ben 4 találkozón játszott. A dél-amerikai elitligában ráadásul három különböző csapattal. Ugyanis 38 évesen még a brazil Athletico Paranaense társulatával vívott kilenc meccset abban a sorozatban. Az első és utolsó Libertadores Kupa találkozója között 15 év telt el.

És a nagy világjárás közepette azt sem felejtette el, hogy honnan indult. Pályafutása utolsó félévét a Santa Cruzban játszotta, a brazil másodosztályban. Onnan vonult vissza 2017. november 15-én. Három kontinens 10 csapatában játszott, plusz a brazil válogatottban. Edinaldo Batista Libánio, vagy ahogy fociberkekben ismerik őt: Grafite lehet, hogy nem tartozott minden idők legjobb focistái közé, de az tény, nem hétköznapi karrier volt az övé. És rúgott egy olyan gólt, amelyre, amíg futball lesz a Földön minden sportrajongó emlékezni fog.