Vágólapra másolva!
A görög labdarúgó-válogatott 2004-es Eb-győzelme olyan sztori, amelyet a mai napig azok is nehezen hisznek el, akik látták a mérkőzéseket. Egy biztos: a kontinens legunalmasabb, legvédekezőbb, legkevesebb gólt lövő csapatai nem szoktak Eb-aranyat nyerni. Kivéve, ha görögök, és ha egy német ember, Otto Rehhagel vezeti őket.

Nikopolidisz - Szeitaridisz, Kapszisz, Dellasz, Fisszasz - Jannakopulosz, Zagorakisz, Baszinasz, Kacuranisz - Vrizasz, Hariszteasz.

Így kezdett a görög válogatott az Európa-bajnoki döntőben 2004-ben a házigazda Portugália ellen. Csereként még pályára lépett Venetidisz és Papadopulosz. Ha azt nézzük, hogy a döntő idején ezek a játékosok melyik klubokat képviselték, akkor is csak kicsit ismertebb nevek kerülnek szóba:

Olympiakosz - Panathinaikosz, AEK, Roma, Benfica – Bolton (Olympiakosz) AEK, Panathinaikosz, AEK - Fiorentina (Panathinaikosz), Bremen.

Finoman szólva sem gondolta senki, hogy ez a csapat Európa-bajnoki címet szerez. Sőt, igazából azt sem, hogy ott lehet a 16 csapatos végjátékban. Hisz' Görögország korábban csak egy Eb-n szerepelt. A selejtezők sorsolásakor a harmadik kalapba került, ami azt jelentette, hogy középtájon helyezkedett el az 50 válogatottat felsorakoztató mezőnyben. Az első kalapból Spanyolországot kapta, de ez az ő esetében akkor úgy tűnt, teljesen mindegy. Mert ott egészen más szinten lévő gárdák voltak. Abban reménykedhetett, hogy esetleg a második kalapból egy könnyebbet sodor az útjába a sors, mert a magukat automatikusan kvalifikáló csoportgyőztesek mellett a másodikok fele pótselejtezőn szintén kivívhatta a részvétel jogát.

Ezen az utóbbi módon ki is jutott csoportjából Spanyolország. Ugyanis a görögök megnyerték azt.

Pedig az első meccsen otthon kaptak ki Spanyolországtól, a másodikon pedig Ukrajnában szenvedtek vereséget. Mindkét meccsen 2-0-st. Ha akkor valaki azt mondja, hogy ezt követően úgy nyerik az összes többi meccsüket a selejtezőben, hogy gólt sem kapnak, nyilván a görög válogatott tagjai is órákon át hahotáznak. Pedig ez történt! Négy meccset 1-0-ra nyertek, kettőt 2-0-ra. Zaragozában pl. 1-0-ra nyertek Spanyolország ellen.

Nyolc találkozón nyolc gólt szerezve osontak a portugáliai döntőbe.

Az 50 selejtezőt játszó csapat közül csak 14 szerzett náluk kevesebbet. Többnyire a labdarúgással akkoriban ismerkedő játékosok csapatai. A magyar válogatott tagjai tizenötöt szereztek, mégis az utolsó előtti helyen végeztek a csoportban Svédország, Lettország és Lengyelország mögött. Csak a 0-30-as gólkülönbséggel végző San Marinót sikerült megelőzni.

Otto Rehhagel a görög válogatott szövetségi kapitánya Forrás: AFP/Aris Messinis

A lett válogatott lett az egyetlen csapat, amely először szerepelt Eb-végjátékban. Tapasztaltnak a görög együttes sem mondhatta magát, hiszen ezt megelőzően csak 1980-ban járt kontinensviadalon. Nem véletlen, hogy a fogadási irodák ennek a két csapatnak adták a legkevesebb esélyt a végső győzelemre. Azt is csak azért, mert mindenkinek illik adni valamennyit. Lettország az előzetes várakozásoknak megfelelően utolsó is lett a csoportjában, bár a Németország elleni 0-0-ra büszke lehet.

Bezzeg Görögország másra lehetett büszke azokban a hetekben. Igaz, amikor a csapat megérkezett Portugáliába, szinte mindenki megmosolyogta szövetségi kapitányát, a német Otto Rehhagelt, aki ezt mondta:

Az örökkévalóság felé vezető úton az első lépést a házigazda ellen kellett megtenni a második Eb-jén szereplő válogatottnak. Mely addigi egyetlen fellépése során 1980-ban két vereséggel és egy döntetlennel zárt. Egyetlen rúgott góllal. Ezt a gólmennyiséget rögtön a 2004-es Eb nyitómeccsén megduplázták az utódok. Az első félidőben Jorgosz Karagunisz, a másodikban Angelosz Baszinasz talált be. Portugália csak szépíteni tudott a hosszabbításban. A portugál csapat erejéről sokat elárul, hogy Luis Figo szöglete után Cristiano Ronaldo fejelt a görög kapuba. Mégis az esélytelen gárda tagjai ünnepelhettek.

Ám még akkor sem gondolta senki, hogy egy történelmi tett irányába tett első lépés ez. A második meccsük után sem kellett lehajtott fejjel levonulniuk Otto Rehhagel játékosainak. Ezen találkozó esetén is elég a görögök által kapott gólt felidézni, hogy érzékelje az ember mekkora játékosok nem tudták térdre kényszeríteni a kis csapatot. Ugyanis Raúl sarkazása után Morientes talált Nikopolidisz kapujába. Ám ettől nem törtek meg a görögök: Angelosz Hariszteasz találatával 1-1-re végzett a csapat Spanyolország ellen. Hariszteasz akkor a német Werder Bremen játékosa volt, ezt csapatot irányította Rehhagel 14 éven keresztül.

És németként gyakran járt is Bundesliga-mérkőzésekre, vagyis az egyenlítő gól szerzőjének képességeivel mindenkiétől jobban tisztában volt a német mester.

Ezért is bízott benne, holott brémai utódjának, Thomas Schaafnak nem ő volt az elsőszámú csatára. „Hari" abban a Bundesliga-szezonban 24 meccsen lépett pályára, de csak négyet játszott végig. Mindössze négy gólt szerzett, viszont bajnok lett a zöld-fehérekkel. Honfitársaival viszont még ilyen kezdés után sem reménykedhetett aranyéremben.

Az utolsó csoportmérkőzésen ki is kapott társaival Oroszországtól. Ám nem lett görög tragédia a dologból. Ugyanis azon a napon Portugália diadalmaskodott Spanyolország ellen, így a zárónap két vesztese nemcsak azonos pontszámmal végzett, de azonos gólkülönbséggel is. Az döntötte el a továbbjutást köztük, hogy Görögország 4-4-es, Spanyolország 2-2-es gólkülönbséggel végzett. Arra sem gondolt senki, hogy a görög válogatott bejuthat a legjobb nyolc közé, dehogy ezt több rúgott góljának köszönheti, az különösen viccesen hangzik. Mégis megtörtént. Így lett a dologból görög komédia. A teljesen váratlan negyeddöntőbe kerülést követően a görög sajtó hangvétele tökéletesen tükrözte a vidám, laza, déli nép mentalitását. Ilyenekről írogattak a csoportmérkőzések után: „A válogatott tagjai megérdemlik, hogy utcákat, tereket nevezzenek el róluk."

Nyilván az újságírók ellőtték ekkor a legnagyobb mondatpetárdáikat, mert arra nem gondoltak, hogy tartogatni kellene a folytatásra. Otto Rehhagel persze másképp' gondolkozott a csapat előtt álló feladatokról, amikor ezt nyilatkozta:

Nem Spanyolország volt az egyetlen válogatott, amely akár a végső győzelemre is esélyesként érkezett, de három találkozó után kénytelen volt haza utazni. Ugyanígy járt két korábbi Európa-bajnok, Németország és Olaszország is. Mindkettő nagyon gyenge teljesítményt nyújtott, ám utóbbi még így is tovább juthatott volna.

Egy kép többet mond minden szónál. Bolgár szurkolók zászlaja csapatuk kiesése után Portugáliában a 2004-es Eb-n Forrás: AFP/Dimitar Dilkoff

A kiesését saját rossz teljesítményén kívül a mérkőzések sorrendjének is köszönheti. Ugyanis a csoport mindhárom tagja legyőzte Bulgáriát, viszont az összes többi találkozó döntetlenül végződött. Az első fordulóban Olaszország-Dánia 0-0, a másodikban Olaszország-Svédország 1-1. Így az utolsó fordulóban úgy lépett pályára egymás ellen a két skandináv gárda, hogy ha olyan döntetlent játszik, mely legalább 2-2-es, akkor Olaszország bármilyen arányban is győzi le Bulgáriát az ötpontosok minitabelláján, csak a harmadik helyen végez.

Minő véletlen, a svéd-dán mérkőzés egy békés 2-2-t hozott.

Érezte ezt a William Hill fogadási iroda is, amely hét a kettőhöz adta az oddszot a 2-2-re, és szóvivőjük elmondása szerint ilyen eredményre ilyen keveset még soha nem ígértek történetük során. 2-2-re általában 14 az 1-hez szokták adni az odsszokat. Gianluigi Buffon, a még ma is aktív olasz kapus ezt mondta erről:

Gigi Riva, az egykori remek focista, aki akkor a vezetőség tagja volt még keményebben fogalmazhatott, hiszen neki már nem kellett eltiltástól tartania:

Ez azóta sem bizonyosodott be, ami viszont tény: Dánia és Svédország jutott tovább abból a csoportból. Előbbit Csehország, utóbbit Hollandia ütötte ki a folytatásban. A görögök pedig a címvédő franciák ellen folytatták menetelésüket. Egy Hariszteasz-fejessel nyertek 1-0-ra. Másnap 50 különrepülő indult Görögországból és landolt Portugáliában. Egyik fedélzetén sem volt senki, aki üzleti tárgyalásra érkezett volna Portugáliába. Valamennyien eljutottak Portóba, és tanúi lettek amint a görög hősök a cseheket is hazaküldik. Méghozzá egy történelmi mérkőzésen. Azon nem lehet csodálkozni, hogy 90 perc alatt nem esett gólt, hisz Rehhagel seregéről ekkor már az egész világ tudta, hogy kapujának védelme nagyon megy neki.

Csak az volt a kérdés, mikor fejel közülük valaki egy gólt.

Nos, abban a pillanatban, amikor már a csehek nem tudtak válaszolni. Így komoly tétmérkőzésen az aranygól után az ezüstgól is szegény csehek ellen mutatkozott be. Ugyanis ez a találkozó így dőlt el. Aki nem emlékezne az ezüstgólra: ha a hosszabbítás első félideje után az egyik csapat vezetett, akkor az megnyerte a találkozót, és nem játszották le a második 15 percet. Traianosz Dellasz, aki az ezüstgólt fejelte, a következőket mondta a történelmi találatról:

Görögország döntőbe jutott! Ott pedig megismétlődött a nyitómérkőzés párosítása. Vagyis a házigazdák válogatottja várt a meglepetéscsapatra. Figóval, Decóval, Paulétával, C. Ronaldóval. De a görög istenek ekkor sem engedték el fiaik kezét! Az 57. percben az első görög szöglet után született a döntő egyetlen gólja. Baszinasz beívelését követően Hariszteasz fejelt a hazai kapuba. A hőseposz teljes katarzissal végződött!

A csúcsra érő csapat a portugáliai hat mérkőzésén hét gólt szerzett. Ha idevesszük a selejtezőket is, akkor Rehhagel fiai az egész sorozatban 14 találkozón 15-ször voltak eredményesek. Erre lehet mondani: jól beosztották az erejüket és jól elosztották a találatokat. Aki látták annak idején a görögök produkcióit, azoknak nyilván megvan a maguk véleménye azokról. Akik nem látták, azok bánjanak óvatosan a jelzőkkel, amikor egy-egy mai focicsapat élvezhetetlen teljesítményét bírálják. A győztesnek persze nem kell magyarázkodni, a trójai háborút is furcsa eszközökkel nyerték meg Odüsszeuszék, mégis hősköltemények sora született arról. A portugáliai háború megnyerése után a győztes hadvezér, akit ekkor már Rehaklesznek becéztek, ezt mondta:

Valószínűtlen pillanat: Görögország Európa-bajnok Forrás: AFP/Soriano/Fife

A német Otto Rehhagel a legnagyobb istenek szintjére emelkedett a görögök szemében. Mégsem költözött fel az Olümposzra, hanem 2010 után hazatért az esős Németországba. Jelenleg is ott él, 82 éves.