Mezey György felkavaró írása az Origónak: A magyar futball egyedülálló zsenijét siratom

Mezey György a magyar futball zsenijének tartotta Törőcsik Andrást. Törőcsik még csak 16 éves volt, amikor Mezey felvitte a BVSC NB III-as felnőttcsapatába, így indult el tehát a szombaton 67 évesen meghalt Törőcsik pályafutása. Mezey György az Origónak írta meg emlékeit.

A legnagyobb tehetség, akivel dolgozhattam pályafutásom során. A BVSC-ben kezdtük együtt, ahol a serdülőcsapat trénereként indult edzői pályafutásom.

Tehetség, tehetség hátán – ez jellemezte a szerény zuglói klubot, amelyet idehaza az utánpótlás kohójaként tartottak számon.

A budapesti nagy együttesek utánpótlás-bajnokságában szerepeltek az akkor NB III-as BVSC utánpótláscsapatai a Fradival, az MTK-val, a Vasassal és a többi nagy gárdával együtt. A volt kiváló futballista, az egykor a DVTK-ban játszó Kóta László testnevelőtanárként vezette ezt a példás utánpótlás-szekciót a Vasutasoknál.

Törőcsik András (b, Újpesti Dózsa) kapura lő Kvaszta Lajos (j, Ferencváros) mellől az Újpesti Dózsa-Ferencváros NB I-es labdarúgó-mérkőzésen a Népstadionban Forrás: MTI/Németh Ferenc

Mindent tőle és kollégáitól tanultam meg az utánpótlás korú játékosok felkészítésével kapcsolatban. Akkoriban az volt a szabály, hogy a rendkívül jól megszervezett budapesti utánpótlás-bajnokságokban négy serdülő- és három ificsapatot kellett indítani az ott szerepet játszó pesti nagycsapatoknak.

Itt találkoztam először Törőcsik Andrással.

A már említett Kóta Laci vezette ifi II-ben, a Vasas ellen a Fáy utcában láttam első alkalommal bajnoki meccset játszani. Magam akkor a serdülő III-at edzettem. Az edzőkolléga invitálására néztem meg Andrást, az ifi II-ben. A meccs félidei állása 0-0 volt. Hallgattam az edzői utasítást:

Törő, helyezkedj a félvonalnál, aki pedig labdát szerez, indítsa őt."

Fergeteges látvány volt, ahogy a nekivagdosott labdákat kezelte, és megindult vele a Vasas kapuja felé. A végeredményre már nem emlékszem, de András minden megmozdulására igen. Álmodoztam róla, hogy egyszer az edzője lehessek.

Hároméves serdülő III-as munka után az ifi I-hez kerültem. Ott találkoztam Törőcsik Andrissal a BVSC-ben. Én edző voltam, ő játékos. Télen Balatonfüredre utaztunk az ifivel alapozni a Vasutas Üdülőbe. Kőkemény munka folyt Füreden. Törőcsik András ímmel-ámmal végezte, mert a nagy hó miatt nem lehetett labdás edzéseket végezni, játszani. Ekkor ezt mondtam neki:

Csomagolj, irány haza! Nekem ilyen félig elvégzett munka nem kell."

Sírva pakolt, majd kérte, hogy maradhasson. Alig vártam: nagy dörgések közepette engedtem neki. Ezt mondtam:

Jó, folytasd, de többet nem akarlak figyelmeztetni hanyag munkáért."

Rá két napra az NB III-as Bauxittal játszottunk Tapolcán. Szarvas Laci a remek Bauxitbányász edzője a mérkőzés után gratulált, és megjegyezte:

Te, az a szőke kissrác, rá nagyon vigyázz, mert világklasszis lehet!"

Nem sokkal később az akkor NB III-as BVSC felnőttcsapatának edzője lettem. Azonnal kiemeltem az ifiből az akkor 16 éves Törőcsik Bandit. 1971-ben történt meg mindez. Rudabányán volt az első meccse a felnőttek között az NB III-ban.

Törőcsik András, a magyar labdarúgó-válogatott tagjaként 1982-ben Forrás: MTI/Mohácsi Miklós

Kemény feladatot kapott a salakon megrendezett bajnoki mérkőzésen a behemót, masszív, agresszív vidéki csapat játékosai ellen. Bandi semmire sem jutott az ügyeskedéseivel. Nagyon el volt keseredve, de mindez nagyon jó lecke is volt a számára.

Még egy mérkőzését kell megemlítenem a nagycsapatban is egyre otthonosabban mozgó ifistának. A Kazincbarcika ellen játszottunk nagy favoritként a Szőnyi úton. Akkor találkozott Törő először a rá kihegyezett emberfogással.

Lipcsei Peti édesapja leradírozta őt a pályáról, kullancsként rátapadva. Arra viszont nem emlékszem, hogy valaki más még egyszer így le tudta volna fogni a pályafutása során.

Semlegesítésének titka abban rejlett, hogy mindenáron meg kellett akadályozni őt abban, hogy birtokba vehesse a labdát. Mert ha már lekezelte, elvenni nem lehetett tőle.

Ezernyi emlék villan fel bennem. 1974-ben a 19 éves Törőcsik Andrást az Újpest akkori mindenese, Konkoly Béla addig csábította, míg Törőcsik őket, az Újpestet választotta. Ott pedig mindent elért, amit az akkori Magyarországon a futballban el lehetett érni.

Nekem, mint az egyik volt edzőjének, most csak egy kötelességem maradt. Ennek most nyilvánosan eleget is teszek. Megköszönöm a Mindenhatónak, hogy Törőcsik Andrást, ezt az egyedülálló futballzsenit az utamba vezérelte.