Mihez kezdhet egy olyan ország, melynek jelentős ásványkincstartaléka nincs, körülveszi az óceán, Európához tartozónak tekinti magát, miközben Grönlandhoz fekszik a legközelebb, és a kőolajat is úgy kell hajókon odaszállítani? Sőt, még a világ legnagyobb gyorsétteremlánca sincs jelen a szigeten, dacára annak, hogy Izland fejlett állam (a lánc távolmaradásával egy másik cikkben foglalkozunk hamarosan).
Például halászik, jó sokat – a halászati ágazat a turizmus és a pénzügyi szolgáltatások előtt ma is az izlandi gazdaság fő motorja. Az alig 400 ezer lakosú, Magyarországnál csak kicsit nagyobb (s csak a partvidéken lakott) szigetország kivételes természeti adottságai pedig vonzzák a turistákat, különösen nyáron. Ebből a szempontból szinte nincs is jelentősége, hogy
évente 1,5 vagy 2 millió látogatóról beszélünk-e, mert a szám mindenképpen többszöröse az ország lakosságszámának.
2023-ban 2,2 millió volt, és súrolja azt a határt, amikor a tömegturizmus kezelhetetlen mértékűvé válik.
Izland viszont olyasmivel rendelkezik, amit a legtöbb ország lakossága valószínűleg borzongva kívánna a háta közepére: mozgó, ütköző, fortyogó földrétegekkel a mélyben, felfoghatatlan energiákkal a felszín alatt, nagyjából úgy, mintha az ősi vikingek felfedezte sziget a bolygó belsejének egyik vészszelepe lenne. Izgalmas, félelmetes, és paradox módon, ugyanakkor végtelen nyugalmat is tanít ez a helyzet, legalábbis ez tapasztalható az izlandiakon. A szigetiek szinte „szelepőrként” viselik el a riasztóan szeszélyes földkérgi erődemonstrációkat otthonaik alatt, az időnként kitörő tűzhányókat, és közben bátran csapolják meg a végtelen mélységi energiát. Így a gazdaságban két-három húzóágazatra támaszkodó Izland napjainkra az energetikában tud egyedit felmutatni.
Ezt pedig „mindössze” egyetlen, de sorsszerűen mindent eldöntő adottságának köszönheti: az eurázsiai és európai tektonikus lemezek találkozásánál, pontosabban annak zónájában fekszik.
Így rosszabb napokon a bolygó mélyén egymással viaskodó erők okozta járulékos károk hálátlan szerepe, jobb napokon pedig a csendesen nevető harmadiké jut rá, amennyiben az ország nem csak eldöcög, hanem szépen „elfut” a Föld mélyéből és a folyóvizeiből kinyert energián. Izland ugyanis mostanra csak megújuló energiaforrásokkal működik.
Tegyük hozzá gyorsan: zöldenergiából származó forrásokkal, és ezúttal ténylegesen környezetbarát(abb) módon megtermelt energiáról, nem csak könyveléstechnikai ügyességről van szó. Izland energiaellátása kb. 70 százalékban a vízenergia hasznosításán, 30 százalékban a földhő hasznosításán nyugszik. Eközben a lakosság 99 százalékának van hozzáférése a vezetékes energetikai hálózathoz.
A geotermikus energia kinyeréséhez persze nem kell földlemezek találkozásánál országot alapítani, de Izland geotermikusenergia-potenciálja akkora és annyira tolakodó, hogy – némi túlzással – szinte kikényszerítette azt, hogy hasznosítsák. Ráadásul ez még a turistáknak is jól eladható lett (a legjobb értelemben). A szigeten járva ugyanis hamar feltűnik, hogy az izlandiak egyes tájak történetét és változásait a szokott időszámítás mellett
szívesen kötik össze a nagy vulkánkitörésekkel és lávaömlésekkel.
De az izlandiak és a turisták számára is legalább ilyen izgalmas, hogy néhány külföldi cég bevonásával mit művel országuk a Föld mélyéből felcsalt energiával, a hideg, illetve meleg vízű mélységi területekkel. Például a Hellisheidi Geotermikus Parkban, ahol nemrég az Origo is járt egy szakmai sajtóút keretében, hogy megtekintse az izlandi ON-hoz tartozó erőművet.
A parkban található geotermikus erőmű kapacitása 303 megawatt, amivel a világ egyik legnagyobb, és Izland legnagyobb ilyen létesítménye a hat hasonló erőmű közül.
Földhőt hasznosító technológiából sokféle van, irányulhat az a mélyből felengedett forró gőz vagy a termálvíz hasznosítására.
Izland teljes beépített geotermikus kapacitása 755 megawatt, de csak a Hellisheidi Erőműben működik olyan megoldás, mellyel a mélyben nagyjából 300 Celsius-fokon buzogó termálvizet és a gőzt is a felszínre emelik, majd utána szétválasztják vízre és gőzre.
Ez egyedülálló a maga nemében. Szétválasztás után engedik csak rá a 200 Celsius-fok alá hűtött gőzt az összesen hét turbinára (illetve az épp használatban lévőkre).
Mindehhez nem is kell túlságosan mélyre fúrni: az üzemelő termálkutak bő 2 kilométer mélyek, ami tekintélyt parancsoló, de a geotermikus energiatermelésben nem számít kirívónak (a rekord egyébként közel 5 km mély fúrás, erről itt találja korábbi cikkünket).
A mélységben viszont a szinte végtelen mennyiségű, elviselhetetlenül forró víz és gőz olyan energiatartalékot jelent, amiért bőven megéri lenyúlni. A forróság feljut a felszínre: az erőműből a hatalmas hűtőtornyokon kiengedett gőzoszlopok még mindig 120 Celsius fok körüli hőmérsékletűek. Mivel a szétválasztás után a víz egy részét visszajuttatják a mélybe, ezért ez a szinte végtelenségig tartható ciklus (a gyakorlatban további több évtizedre tervezik az erőmű működését) igen olcsó és környezetbarát áramot, illetve fűtési célú hőt biztosít.
Bár az energia termelése a Hellisheidi Erőműben és általában véve Izlandon viszonylag olcsó, de az áram árát bizonyos európai referenciaértékekhez kötik, exportra egyelőre nem is gondolnak. Ez persze érthető: gigantikus projekt lenne tenger alatti energiakábellel áramot továbbítani Európába vagy épp Észak-Amerikába, és bár Izlandon is hallottak az ilyen jellegű ázsiai és észak-afrikai projektekről (általában napelemparkokból küldik a zöldenergiát nagyon messzire), egyelőre nem tudnak, vagy nem akarnak ilyesmibe belevágni.
Ám a dolog így is nagyon megtérül.
Az erőmű berendezései árammal látják el a néhány tíz kilométerre lévő fővárost, Reykjavikot és annak környékét.
De a geotermikus parkban termálvizet is kiemelnek, amit hatalmas csővezetéken továbbítanak Reykjavikba, hogy ott az épületeket fűtsék azzal.
A vezetékrendszer annyira jól felépített, hogy csak 2 Celsius-fokot hűl a víz 20 kilométerenként. A nagyjából 35 km-re lévő izlandi fővárosban ezért tovább kell hűteni, mielőtt a házak vezetékrendszerébe jut. No meg máshova: a termálvízben való – képletesen szólva – dúskálás miatt Reykjavikban
még a főutcát is ezzel vízzel melegítik a felszín alatt télen, hogy ne fagyjon le a járda, illetve az úttest.
Az pedig, hogy a közvilágítás és a geotermikus parkban működő többi – szintén nagyon érdekes – projekt is a geotermikus energiából kapja a villamos energiát, szinte magától értetődik.
Geotermikusenergia-hasznosítás persze sok országban működik, olyan helyeken is, amelyek nem a tektonikus lemezek találkozásának köszönhetik ilyen jellegű kedvező(bb) adottságaikat. Így hazánkban is egyre jelentősebb ez az energiaforrás. Talán kevésbé ismert, de
Magyarország a geotermikus energia közvetlen hasznosításában Európa élvonalában, az első öt államban van.
A fűtési célú közvetlen hőhasznosítás tekintetében pedig Magyarország hosszú évek óta a harmadik helyen áll, Franciaország és Izland mögött. Izlandon szinte valamennyi otthont így fűtenek.
2010 után több mint négyszeresére nőtt a geotermikus hőenergia hazai kitermelése. A magyar geotermikus energia egyébként inkább fűtési, és kevésbé áramtermelési célokra alkalmas. Az Energiaügyi Minisztérium nemrég közzétett tájékoztatásában jelzi, hogy a társadalmi egyeztetésre bocsátott Nemzeti Földhő Stratégia 2030-ig előírja a hazai geotermikus energia felhasználásának kétszerezését.
A geotermikus energiának nemcsak a környezet megóvásában, hanem az energiafüggetlenségben is nagy szerepe van.
A Kárpát-medencében a földkéreg vastagsága az európai kontinens átlagos értékének fele. Így nagyon erős a földi hőáram, ami magasabb felszín alatti hőmérsékletet eredményez. A térséget felépítő kőzetek nagy mennyiségben képesek tárolni a csapadékból utánpótlást nyerő természetes felszín alatti vízkészletet.
Magyarország tehát előnyös adottságokkal rendelkezik a geotermikus energia sokrétű hasznosításához.
A Nemzeti Földhő Stratégia alapján 6,5 százalékról 25-30 százalékra emelkedhet a geotermikus energia részesedése a teljes hőtermelésből. Az új hasznosítások 1-1,2 milliárd köbméter földgázt válthatnak ki 2035-ig, érdemben csökkentve az importkitettséget. Mindennek elérésére a kormányzat nagyon komoly pénzügyi forrásokat, támogatásokat irányoz elő.