Sakkdiplomáciai csatározások a vécék körül

Elisztában, a Kalmük Autonóm Köztársaság fővárosában zajló címegyesítő világbajnoki döntő ötödik játszmája előtt a sakktáblán kívüli csatározások kaptak főszerepet. Vlagyimr Kramnyik és Veszelin Topalov 12 játszmás párharcában az orosz világbajnok 3-1-es vezetésre tett szert, a szláv védelem, a meráni változat helyett "sakkdiplomáciai" csata bontakozott ki a bolgár világelső menedzserének óvása kapcsán. Az ötödik játszma mai kezdését a holland főbíró, Geurt Gijssen fél órával elhalasztotta, majd megindította a világossal játszó Kramnyik óráját, aki a pihenőhelyiségben várta saját WC-jének megnyitását. Egyórás várakozási idő után Kramnyikot a főbíró vesztesnek nyilvánította, a mérkőzés állása így 3-2-re módosult...

A negyedik partit követően Veszelin Topalov menedzsere, Silvio Danailov sérelmezte, hogy Kramnyik feltűnően sokat látogatja a mellékhelyiséget a partik során. Beadványában percről percre leírta, hogy az orosz világbajnok hányszor látogatta meg a mellékhelyiséget, amely érthető okokból nincs videokamerával ellátva.

A lépések közti szünetet a küzdő felek a pihenőszobában töltik, itt minden mozgásukat a főbíró követheti. A párosmérkőzés zsűrije salamoni döntést hozott: közös WC használatot írt elő, illetve az óvás letéti díját a bolgár delegációnak visszafizette.

Nem kellett sokat várni Kramnyik menedzserének, a német Carsten Henselnek a támadására sem, aki nyíltan pártos hozzáállással vádolt meg a zsűri három tagjából kettőt, a FIDE ügyvezető elnökét, a görög Georgios Makropoulost, illetve a grúz Zurab Azmaiparasvilit. (Aligha nevezhető szerencsésnek, hogy a sakkozás jövőjét is döntően befolyásoló meccs zsűrijében tisztségviselők ülnek, a szabályokat kitűnően ismerő, saját pályafutásukkal is ismertséget szerzett sakkozók jóval alkalmasabbak lennének erre a feladatra.)

A 2004-es brissagói világbajnoki döntő idején a két küzdő fél, Vlagyimir Kramnyik és Lékó Péter közös pihenőhelyiséget használt, ez akkor semmiféle komplikációt nem okozott. A Dannemann székházban kijelölt, meglehetősen szűk nézőtér mellett kellett a nagymestereknek a szobába eljutni. Ez komoly gondot jelentett a párharc két kommentátorának, a német Artur Juszupov és Helmut Pfleger nagymestereknek, mert nem használhattak elemzőprogramot, mivel a kifelé baktató nagymesterek a kabinjuk mellett haladtak el.

A világbajnoki döntők történetében kontumáltan játszmát Reykjavíkban 1972-ben Robert Fischer vesztett Borisz Szpasszkijjal szemben. Az amerikai kihívó bocsánatkérése után a párviadal folytatódott, 0-2-ről Fischer végül 12,5-8,5-re nyert és a sakkozás tizenegyedik világbajnoka lett.

Tizenhárom év szüntelen hadakozás után jött létre Elisztában a címegyesítő mérkőzés. Remélhetjük, hogy a Kalmük Autonóm Köztársaság és a FIDE elnöke, Kirszan Iljumzsinov tárgyalóasztalhoz tudja ültetni a feleket, és a párharc folytatódik. A felelősségük óriási, egyik delegációnak sem lehet a célja, hogy a sakkozást a nevetség tárgyává tegye a külön, vagy a közös WC használat miatt.

Verőci Zsuzsa