Kosárlabda jugoszláv módra

Aki olyan szerencsés volt, hogy ott lehetett Indianapolisban augusztus 29. és szeptember 8. között a 14. férfikosárlabda-világbajnokságon, az életre szóló élménnyel, a szerbek játékával lett gazdagabb. Nagy-Jugoszlávia minden szegletében ugyanazt a kosárlabdát játsszák, amit Belgrádban, a világ legjobb, legszebb, legönzetlenebb, legtudatosabb kosárlabdáját.

Óriási pechje volt Petar Skansi horvát válogatottjának Barcelonában: mindenki a Jordan, Johnson, Bird-féle amerikai Álomcsapatról beszélt. Pedig a horvátok sétegaloppban nyerték volna az olimpiát, ha nem akkor jelentkezik első ízben az NBA szupersztárjaival az Egyesült Államok. Bizonyítékul Drazen Petrovicék eredményei: Brazília ellen 93-76, Spanyolország ellen 88-79, Németországot 99-78-ra verik, Angolát pedig 73:64-re. A negyeddöntőben Ausztráliát 98-65-re, az elődöntőben a Független Államok Közösségét 75-74-re győzik le. Csupán két vereség csúfítja a mérleget, mindkettő Jordanéktol: 70-103 és 85-117, utóbbi a döntőben... Azért emlékezzünk meg a horvát ezüstcsapatról: D. Petrovic, Perasovic, Cvjeticanin, Kukoc, Alanovic, Arapovic, Tabak, Vrankovic, Gregov, Komazec, Radja, Naglic.

A csapat két évre rá, Torontóban, a világbajnokságon még bronzérmet szerez, de már a kosárlabda Mozartja, Drazen Petrovic nélkül. A tüneményes képességű hátvéd, röviddel a vébé előtt egy németországi autópályán halálos balesetet szenved, s ezzel lezárul a horvát kosárlabda kérészéletű fénykora.

A jugók nagy visszatérése a száműzetés keserű évei után 1995-re esik. Az athéni Európa-bajnokság döntőjében 96-90-re verik a Sabonisszal felálló Litvániát, majd egy évre rá, Atlantában 25 percen át egyenlő meccset játszanak az Egyesült Államok válogatottjával. Nem érdektelen egy pillantást vetni a két csapatra: emitt O'Neal, Reggie Miller, Pippen, Payton, Barkley, Anfernee Hardaway, Olajuwon, David Robinson, Stockton, Richmond, Karl Malone, Hill, amott Divac, Paspalj, Bodiroga, Djordjevic, Rebraca, Savic, Tomasevic.

Zelimir Obradovic valami olyasmit gondolt ki, amit addig soha, senki: le kell győzni a Dream Teamet! És amikor 15 perc 20 másodperccel a meccs vége előtt csupán három pont a különbség, a vágyálom még realitás. Akkor kifújják Divacot, de a következő támadással egy pontra zárkózik fel Jugoszlávia! Döbbent csend a Georgia Dome-ban, de csak egy pillanatig. Elfáradnak a jugók, Paspalj a második félidőben nem dob pontot, Djordjevic, a csodálatos irányító fantáziája kimerül, s Divac távollétében Robinson, Shaq és Hakeem azt csinál a palánk alatt, amit akar. Az utolsó 14 percben 25 pontot vernek az amerikaiak a jugókra, a nagy álom - akkor még - szertefoszlik.

Az 1997-es barcelonai Eb és az 1998-as világbajnokság, Athénban viszont jugoszláv diadalmenet. Igaz, az aranyérem mellé (utóbbi esetben) egy csillag kerül: a lockout miatt a jenkik csak "amatőrjeiket" küldik el Görögországba. Obradovic mester alakulata egyszer ugyan kikap (Olaszországtól 60-61), de többé nem botlik, az elődöntőben hosszabbítás után veri a görögöket, majd a döntőben 64-62-re Oroszországot. Szűken, de negyedszer is világbajnok a csapat, a torna MVP-je, Dejan Bodiroga vezérletével. Méghozzá Divac, Savic és Danilovic nélkül.

Sydney a legújabbkori jugoszláv kosárlabda-történelem mélypontja, a pocsék játék és a hatodik helyezés megássa az addig sikert sikerre halmozó Obradovic sírját. Hiába áll extraklasszisokból (Bodiroga, Danilovic, Dropbnjak, Obradovic, Rebraca, Tarlac, Scepanovic, Stojakovic, Tomasevic) a csapat, a negyeddöntőben kikap Litvániától, majd Olaszországtól is. Az eredmény: Obradovic lapáton, jön Svetislav Pesic, aki a 2001-es törökországi Eb-n mindjárt diadalra vezeti a csapatot. Ekkor már Peja Stojakovic, a Sacramento Kings gólgyárosa a sztár.