Lovasi ne higgye, hogy ő a főnök - Rátgéber-blog Moszkvából

Az egyik legsikeresebb és legkedveltebb magyar kosáredző, Rátgéber László 15 év után úgy döntött, elhagyja a Pécs nőikosárlabda-csapatát, és a Szpartak Moszkva trénere lesz. A magyar női válogatott szövetségi kapitányaként is (kiválóan) dolgozó szakember - óriási bravúrral kijuttatta a nemzeti együttest a jövő évi, lettországi Európa-bajnokságra - az [origo]-nak írt hatodik blogbejegyzésében örömmel, de kellő szerénységgel nyugtázza a Fenerbahce elleni 43 pontos sikert.

Sokan azt hitték, a MiZo Pécs 2010 együttesét vágja agyon a távozásom - én nem tartoztam közéjük, mert tudtam, hogy Fűzy Ákos barátom érti a dolgát -, s a katasztrófa be is következett, csak nem korábbi csapatomnál, hanem a Kiscsillag együttesnél. Hallom, megrekedtek a második nagylemez stúdiómunkálatai, baljós hírek érkeznek a zenekar háza tájáról. Sajnos, ismét kiderült, hogy óriási a különbség a MiZo Pécs 2010 és a Kiscsillag között, előbbi edzője, Fűzy pontosan tudja, hogy nem ő a főnök - természetesen Rózsa Gábor az -, Lovasi András azonban átmeneti távozásommal vérszemet kapott. Még szerencse, hogy ott van mellette egy kopasz úr, bizonyos Lecsó, aki visszarángatja a földre a fellegekben járó zenészt. Azonban innen, Vidnojéból üzenem: karácsonykor hazamegyek, s akkor szétcsapok közöttük. Plusz befejezzük a CD-t is...

Majd én felkavarom az állóvizet

Mielőtt rátérnék a szerdai, Fenerbahce elleni meccsünkre - amelyet 2500 nézőt előtt játszottunk a vidnojei Sportpalotában -, hadd meséljem el, hogy a tulajdonosunk, Sabtaj von Kalmanovics hétfőn Pesten járt, hozott is nekem ajándékba egy rúd téliszalámit, ebből is látszik, hogy a múlt heti, vilniusi vereségünk után mégsem akar kirúgni.

Talán az is szilárdított valamit a pozíciómon, hogy szerdán 95-52-re megvertük a Fenerbahcét, azt a török csapatot, amely korábban a Szpartakot legyőző Vilniust győzte le. (Ez a malőr is bizonyítja, hogy a kosárlabdában nem érvényesek a matematika szabályai, úgymint: ha A nagyobb B-bél és B nagyobb C-nél, akkor A feltétlenül nagyobb C-nél.)

Annak örültem a legjobban, hogy a csapat megérezte a bajt. Lauren Jackson tizenkilenc ponttal a csapat legeredményesebb játéka volt, hat triplakísérletéből öt bement, Sylvia Fowles 18 pontja és 11 lepattanója magáért beszél, Diana Taurasi a rá jellemző "szabadúszó" kosárlabdával megtöltötte a statisztikai lapot (14 pont, 8 lepattanó, 7 gólpassz, 8 eladott labda...), s Tatyjana Scsogoljeva (17 pont) és Sue Bird (10 pont, 6 gólpassz, 4 lepattanó, 3 labdalopás) is kétszámjegyű eredményt ért el.

Ha a végén nem hozom be a 19 éves Natalja Vierut és a többi kiegészítő embert, bőven ötven pont fölött lett volna a különbség. A meccs után meghívtam a fél edzői stábot családostól egy kis falatozásra (tudják, Szását, a dokit, Olegot - aki Székesfehérváron született -, meg Srdjant, a szerb barátomat, az erőnléti trénerünket), sajnos, csak hat szék és három fotel van a lakásunkban, ezért nem jöhetett el mindenki. Villányi borokat ittunk, Bock és Gere "gyártmányút", képzeljék el, kilátogatott a meccsünkre egy bizonyos Polhammer István nevű úr, feltétlenül megérdemli, hogy megörökítsük a nevét, tudniillik a mérkőzés után kaptam tőle egy jókora szatyrot. Na, abban voltak a villányi borok, meg még némi egyéb hungarikum: Pick-szalámi, gyulai kolbász és libamáj. (Bízom benne, hogy a Négy Mancs emberei nem olvassák a blogomat.)

Hétfőn érkezik a domogyedovói repülőtérre még egy hungarikum: a MiZo Pécs 2010! Ákosék Orenburgba tartanak Euroliga-meccsre, elintéztem Sabtajnál, hogy busszal várja őket a légikikötőben, kijönnek ide, a vidnojei Dvorec Szportába edzeni egyet, előtte ebéd, majd este nyolckor repülnek tovább a tőlünk két időzónányira fekvő Orenburgba. Ha azt mondom, hogy alig várom már a találkozást, akkor nem is mondtam semmit.

Utóirat: szombaton újabb meccset játszunk az orosz bajnokságban. Nem fogják eltalálni, hogy ki lesz a vendégünk... A Nagyezsda Orenburg.