Cirkusz az egész világ - Rátgéber-blog Moszkvából

Az egyik legsikeresebb és legkedveltebb magyar kosáredző, Rátgéber László 15 év után úgy döntött, elhagyja a Pécs nőikosárlabda-csapatát, és a Szpartak Moszkva trénere lesz. A magyar női válogatott szövetségi kapitányaként is (kiválóan) dolgozó szakember - óriási bravúrral kijuttatta a nemzeti együttest a jövő évi, lettországi Európa-bajnokságra - az [origo]-nak írt negyedik, Vilniusból címzett blogbejegyzésében a soros Euroliga-összecsapás és a moszkvai cirkusz a fő téma.

Itt ülök vilniusi szállodaszobámban, egy pohár szénsavas ásványvíz és az orosz határ között, mindjárt indulunk az edzésre, holnap, szerda este nyolckor - helyi idő szerint - mérkőzünk meg az Euroliga második körében a TEO Vilnius csapatával.

A litvánok régi ismerőseim, különösképpen a harminchat éves Jurgita Streimikyte, aki fénykorában Európa legjobb magasbedobója volt. Váltakozó sikerű küzdelmet vívtunk velük több mint tíz éven át a Péccsel. Még szerencse, hogy Jurgita fénykora már elenyészett a múlt ködében...

Szóval, Vilnius a következő állomása az "Ismerd meg az egykori Szovjetuniót" elnevezésű, speciálisan nekem kitalált játéknak, ez voltaképpen egy csillagtúra, Moszkva központtal. Októberben eddig jártam Novoszibirszkben, Vilniusban, a hét végén megyünk Krasznojarszkba, s közben oda-vissza átszelünk vagy hat időzónát.

Azért az epicentrum mégiscsak Moszkva, itt mindig történik valami az emberrel. Vasárnap például elmentem a családdal a Moszkvai Állami Nagycirkuszba, oroszul Balsoj Maszkovszkij Gaszudarsztvennij Cirk a neve, itt van a Vernadszkij Proszpekten, 36 méter magas a kupolája és 3400 néző a befogadóképessége.

Vasárnap délután befogadta mind a háromezer-négyszáz nézőt, csak sofőrünk, Roman legendás ügyességén múlt, hogy be tudtunk menni. Előző este még azt az információt kaptuk a jegypénztárból, hogy tíz napra előre meg kell rendelni a jegyeket, mert aznap képtelenség belépőt kapni, akkora az érdeklődés.

Lacika és Tomcsi azonnal búskomor lett, utóbbi - végtére is nincs még öt éves - néhány könnycseppet is elmorzsolt, Roman azonban azt mondta, egyet se búsuljunk, csak üljünk be másnap a Mitsubishi Lancerbe, s ő majd mindent megold.

Emlékeznek Winston Wolfra a Ponyvaregényből? Nos, a jó öreg Wolf elbújhat a mi megoldóemberünk mellett, Harvey Keitel meg sem oldhatja a cipőfűzőjét Romannak. (Aki, mint megtudtuk, tíz évet szolgált Berlinben a régi szép, birodalmi időkben...)

Amikor megérkeztünk a cirkuszhoz, Roman intett, hogy maradjunk a kocsiban, csak adjunk neki egy kis pénzt. Úgy ötezer rubelt... (Az negyvenezer forint.)

Csak annyit láttunk, hogy odament két rosszarcú grúzhoz - de az is lehet, hogy csecsenek voltak... -, szó szót követett, majd öt perc múlva visszatért a négy jeggyel, viszont mindössze hatszáz rubellel.

Aki páratlan éleslátással arra tippel, hogy jegyüzérekkel akadt dolga a mi drága jó Romanunknak, az nem jár messze az igazságtól. Ami történt, az a következő: a grúzok (vagy csecsenek) darabonként kétezer rubelnél kezdték a licitet, Roman ezret ajánlott, végül megállapodtak ezeregyszáznál. Ebből kiderül, hogy Roman nem ügyetlen üzletember. Amúgy a jegyek pénztári ára nyolcszáz rubel volt, azaz ab ovo sem olcsók a cirkuszi belépők Moszkvában.

Pár perc múlva kiderült, hogy még alul is értékeltek a belépök. Mert amit a háromórás előadás tartalmazott, az a cirkuszművészet csimborasszója volt. Az idő rövidsége miatt elégedjünk meg az egyik állatszám ismertetésével. Nyolc nagymacska mutatott be hajmeresztő kunsztokat: két oroszlán, két szibériai, s négy bengáli tigris. A közönség sikoltozott a jeges rémülettől, Lacika és Tomcsi belebújt az anyja ölébe, a családból csak én mertem végignézni a horrort.

Az akrobata- és bohócszámokat most hagyjuk, pedig azok is verték a világszínvonalat.
Ami a Vörös téren van, az is egyfajta cirkusz. Például lehet találkozni Leninnel, Sztálinnal és Napóleonnal. Én szombaton Joszif Visszarionoviccsal jattoltam le, mindössze száz rubelembe került, viszont a fénykép szerintem nem rossz.

Kint járt nálam egy pécsi forgatócsoport, az MTV regionális szerkesztőségéből, a srácok megpróbáltak forgatni a Vörös téren, éppen beálltam az interjúhoz, amikor megjelent két határozott fiatalember, az egyik felmutatott egy igazolványt, és ellentmondást nem tűrő hangon közölte, hogy húzzunk el innen, mert a Krasznaja Plóscsagyon nem lehet filmezni...

Mi elhúztunk, szép engedelmesen, mert olvastam Szolzsenyicint, és egy órával korábban jártam a Lubjankán, a KGB egykori épülete előtt, azaz van fogalmam arról, mi lesz azokkal Oroszországban, akik rosszalkodnak...

Na de most készüljünk a Vilnius-meccsre, Pécsre pedig azt üzenem, hogy ne ijedjenek meg a Besiktastól!