Michael Jordannek szerencséje volt - Rátgéber-blog Jamaicából

Az egyik legsikeresebb és legkedveltebb magyar kosáredző, Rátgéber László 15 év után úgy döntött, elhagyja a Pécs nőikosárlabda-csapatát, és a Szpartak Moszkva trénere lesz. A magyar női válogatott szövetségi kapitányaként is (kiválóan) dolgozó szakember az [origo]-nak írt első vakációs blogbejegyzését Jamaicából keltezte.

Eltelt néhány hónap legutóbbi találkozásunk óta, nem is emlékszem, miről írtam legutóbb, talán arról, hogy a Szpartakkal megnyertük Salamancában az Euroliga-Final Fourt?

Nem, júniusban még játszottunk a válogatottal Liepajában, az Európa-bajnokságon, aztán nyaraltam a családdal Vodicében, a mesés dalmát tengerparton, majd megjártam Észak-Amerikiát, most meg Jamaicából pötyögöm a laptopba soraimat. Hogyan kerültem a reggae hazájába? Azt is mindjárt elmondom.

Szóval, vannak nekem barátaim szerte a világban, szülőhelyemről, Újvidékről és Pécsről egyaránt. Gondoltam, felkerekedek a családdal, és meglátogatom egyiket, másikat. Július tizenkilencedikén vágtunk neki a nagy kalandnak, Toronto volt az első állomás, gyerekkori újvidéki cimborám, Eczet György fogadott.

Aztán leugrottunk New Yorkba, feltérképeztük a Greenwich Village-et, volt múzeum- és kocsmalátogatás, aztán irány Winnipeg, Manitoba tartomány fővárosa, ahol Fischer Gábor barátom lakik, ő pécsi, és citopatológus. A citopatológus a sejtek betegségeivel foglalkozó orvos, aki esetleg nem tudta volna, hogy mit jelent ez a szó, az ne keseredjen el, én is Gábortól értesültem a szó jelentéséről.

Vendéglátóm a winnipegi egyetemen tanít, elismert szakember, a messzi távolban öregbíti a magyar orvosok hírnevét. Winnipegben már mértek mínusz 47,8 fokot is, de most melegebb van. Sokat barangoltunk a tóban gazdag környéken, aztán július végén ellátogattunk Minneapolisba, ahol még olyan kicsi a Mississippi, hogy az ember nem is sejtené, mekkora folyam lesz belőle párezer kilométerrel lejjebb...

Winnipegben Fischer Gábor citopatológussal

Miért pont Minneapolisba? Mert kinéztem a WNBA versenynaptárában, hogy augusztus elsején ott játszik a Phoenix Mercury, benne a világ legjobb kosarashölgyével, Diana Taurasival, moszkvai kulcsjátékosommal. Winnipeg száz kilométerre van a határtól, Minneapolis kicsit messzebb, "csupán" hét óra autóval, miért ne lepném meg "Dít"?

Hát sikerült meglepnem. Bár az is lehet, hogy csak bohóckodott, és azt tettette, hogy nem lát a nézőtéren, pedig ott ültünk a harmadik sorban a Target Centerben. De szerintem biztos, hogy látott, különben nem dobott volna az első félidő végén egy laza kosarat a saját palánkja alól, átívelve az egész pályát.

Dí tizenhét pontot szerzett az első félidőben, nyolc dobásából hét jó volt, húsznál állt meg a végén, a második félidőben Cappie Pondexter vállalta magára a pontszerzést. A második félidőben 33 ponttal is vezetett a Mercury, akkor - ahogy szokta - Dí egy technikaival kiállíttatta magát. Én meg átvágtam magam nyolc bodyguard sorfalán, én köszöntöttem. Dí meglátta a gyerekeket Phoenix Mercury-mezben, "Ó, hát ti voltatok ott a harmadik sorban?!", kiáltotta, persze én tudom, hogy felismert, különben miért dobta volna azt az egészpályás kosarat?

Amúgy csak most szembesültem azzal, Dí mekkora sztár az Egyesült Államokban. Az ellenfél szurkolói mindig a másik csapat legjobbját találják meg. Persze, hogy neki szóltak a "Don't drive and drink!" feliratú transzparensek - július másodikán valóban megállította a rendőr Phoenix belvárosában, amikor egy kicsit kacskaringósan vezette a kocsiját -, de ettől még ő a világ legjobb kosarasa, Michael Jordannek nagy szerencséje, hogy Dí huszonhét évvel ezelőtt nem férfinek született...

A Minnesota Lynx-Phoenix Mercury meccsen különben mindenki ismerős volt. Dí társa a győztesek hátvédpárosában az a Pondexter, aki Oroszországban a legnagyobb ellenfelünk, a Jekatyerinburg sztárja. Az egyik bedobó Le'coe Willingham, ő meg a Salamanca erőssége, velük játszottuk az Euroliga-döntőt.

Diana Taurasival

Penny Taylor - ugyancsak Jekatyerinburg - ezúttal a kispadról szállt be, s ott van még két pécsi ismerős, a most sérült Nicole Ohlde és Kelly Mazzante is. Utóbbi bevert két triplát, örömhír Fűzy Ákos barátomnak, hogy Kelly azt mondta, ősztől feltétlenül tovább játszik a MiZo csapatában.

Szóval, Dí , leírta a telefonszámát, apró probléma, hogy a ketteseket heteseknek néztem, még szerencse, hogy Anna Montanana, a Lynx spanyol válogatott játékosa megadta a helyes számot, és fel tudtam hívni Taurasit, tudniillik Minnesota legmenőbb privát bulizóhelyére beszéltünk meg randit a meccs éjszakájára. Tubes-méretű beengedő emberek állták az utamat, de kaptak egy cédulát Dítől, amelyre az volt írva: "Coach Rátgéber" bemehet.

Így hát bementem. "Miért nem jössz át Seattle-be, ott játszunk augusztus negyedikén?" - érdeklődött Taurasi, mintha csak Pécsről Szekszárdra kellene átugornom. Most egyébként már Jamaicában vagyunk, a Karib-tengeren találkánk van Johnny Depp-pel és Keith Richardsszal, aztán pár napot nyaralunk Punta Canán, a Dominikai Köztársaságban. Sokan azt mondják - köztük én is -, hogy nincs szebb tengerpart az Adriánál, hátha most kiderül, hogy mégis van. Augusztus huszadikára érünk haza, a nemzeti ünnepet mégsem illik külhonban töltenünk...