Aki kieresztette a dobermannokat - visszavonult Phil Jackson, a kosárlabda edzőfejedelme

Huszonegy NBA-idényben tizenegy bajnoki aranygyűrű, közte három triplázás Phil Jackson edzői mérlege a észak-amerikai kosárlabda-bajnokságban. Hogy ő csinált-e bajnokot a sportág tíz legnagyobb alakja közé sorolt Michael Jordanból, Scottie Pippenből, Shaquille O'Nealből és Kobe Bryantból, vagy ők csináltak bajnokot a mesterből, nehezen eldönthető kérdés, mindenesetre a kilencvenes évek Chicago Bullsát és a kétezres évek Los Angeles Lakersét méltán rangsorolják a valaha volt legjobb kosárcsapatok közé, és hogy ez így történhetett, az nagyrészt a 203 centis, kicserélt csípőízületével groteszk módon imbolygó, ruhafogas vállú, filozofikus hajlamú szakember érdeme. Minden idők legsikeresebb kosárlabdaedzője két visszatérés után most - úgy tűnik - végérvényesen befejezte a pályát.

Már-már makulátlan pályafutás - leszámítva a méltatlan befejezést, a Dallas Maverickstől szombaton elszenvedett 122-86-os, arcpirító vereséget, amely a kisöprést jelentette az idei playoff második köréből. Ez volt az első eset, hogy egy Phil Jackson irányította csapatot söpréssel (0:4 vagy 0:3) búcsúztattak, és éppen akkor, amikor a rájátszást megelőző tippelések mindegyike a Lakerst tartotta a legnagyobb esélyesnek a végső győzelemre.

Játékos-pályafutásának csúcsát a New York Knicks csapatával 1973-ban elnyert NBA-bajnoki cím jelentette. Bár már három évvel korábban aranygyűrű kerülhetett volna a nem túl cizellált technikájú, de fáradhatatlan center ujjára, csakhogy akkor gerincműtétje miatt még kimaradt a Knicks 1970-es, bajnoki címig tartó nagy meneteléséből. 1980-as visszavonulása után előbb a New Jersey Nets televíziós kommentátoraként dolgozott, majd az Albany Patroons CBA-csapat szakvezetője lett, miközben nyaranta Puerto Ricóban edzősködött. 1987-ben elhagyta a Patroons csapatát - tarsolyában egy CBA-bajnoki és egy Év edzője-titulussal -, elfogadva a Chicago Bulls másodedzői állását. Ezzel elkezdődött egy páratlan magasságokba ívelő karrier.

Jackson nagy pillanata 1988. december 17-én jött el. A vezetőedzőt, Doug Collinst reklamálásért kiállította a bíró. Ekkor 14 ponttal égett a Bulls, a végén viszont megnyerte a meccset. Horace Grant, a későbbi sokszoros All-Star magasbedobó így emlékezett vissza erre az epizódra: "Úgy éreztük magunkat, mint akiket kieresztettek a ketrecből. Csakis Phil miatt fordítottuk meg a vesztésre álló meccset. Azonnal tudtuk, neki kell lenni a vezetőedzőnek." Erre nem is kellett sokáig várni. Májusban a Bulls kiesett a főcsoport-döntőben a Detroit Pitonsszal szemben, és két hónappal később Collins már történelem volt.

Az új edzőt Phil Jacksonnak hívták. Jackson természetesen a védekezéssel kezdte, ahogy minden jó edző teszi. Ráengedte a két "dobermannt" - ahogy minden idők két legjobb védekező játékosát, Michael Jordant és Scottie Pippent elnevezte - az ellenfélre, és attól kezdve labdalopás labdalopást követett, könnyű ziccer könnyű ziccert, és a rohanó Bikákkal senki sem tudta tartani a lépést. Az első évben a Los Angeles Lakers (Magic Johnsonnal, Byron Scott-tal, Vlade Divaccel, James Worthyvel) volt a döntőbeli áldozat, a másodikban a Portland TrailBlazers (Clyde Drexler, Terry Porter, Buck Williams), a harmadikban a Phoenix Suns (Charles Barkley, Kevin Johnson, Dan Majerle).

Jordannel és Jordan nélkül

Ekkor úgy tűnt, évekig nem lehet elvenni a bajnoki címet a Bullstól, de másképp alakult. 1993. július 23-án két 18 éves támadó meggyilkolta James Jordant, Michael édesapját, és a megrázkódtatás hatására a világ legjobb kosarasa október 6-án bejelentette, hogy visszavonul, illetve megpróbálkozik a baseball-lal. Mindenki azt hitte Jordan nélkül összeomlik a Bulls, csakhogy Jackson zsenialitása ekkor mutatkozott meg teljes valójában: a meggyengült csapatot bevezette a főcsoport elődöntőjébe, ahol a Bulls csak egy súlyos bírói tévedés miatt maradt alul 4:3 arányban a New York Knicksszel szemben.

A 1995 tavaszán azonban Jordan visszatért, és bár az 1994-1995-ös szezon még nem úgy sikerült, ahogy sikerülhetett volna, a következő idényben a Bulls minden idők legjobb alapszakaszát produkálva (72 győzelem, 10 vereség) újra bajnok lett. A fináléban a Seattle SuperSonics (Gary Payton, Shawn Kemp) volt az áldozat, egy évre rá a Utah Jazz (Scottie Pippen, Jeff Hornacek, Karl Malone), majd 1998-ban megint a Utah. Ez már egy másik Bulls volt, Dennis Rodmannel, Scottie Pippennel, Ron Harperrel és Luc Longley-val - természetesen Jordan mellett.

Egyszer azonban minden sorozat véget ér, Jordan 35 évesen másodszor is visszavonult, szinte mindenki elhagyta a csapatot, és ezek után Jackson is bejelentette, hogy nyugdíjba vonul. Döntéséhez hozzájárult az is, hogy végzetesen megromlott a viszonya Jerry Krause ügyvezető igazgatóval, aki idény közben azt nyilatkozta róla: "Azt sem bánom, ha 82:0 lesz az idény mérlege, akkor is mennie kell."

Sohase mondd, hogy soha

A tétlenség azonban nem tartott sokáig, Jackson 1999 nyarán már a Los Angeles Lakers edzője volt. Eredeti szándéka megmásításához nyilván kellett Jerry Buss klubtulajdonos évi hatmillió dolláros ajánlata is, amivel Jackson a liga legjobban fizetett vezetőedzője lett. Rá is szolgált a pénzére, mert három bajnoki cím következett, a korszak domináns centere (Shaquille O'Neal) és a feltörekvő ifjú hátvédzseni (Kobe Bryant) vezérletével. A kiegészítő emberek között ott volt a három nosztalgiakosaras a régi Bullsból (Ron Harper, John Salley, Horace Grant), továbbá Rick Fox (Vanessa Williams színésznő férje), Robert Horry és Mitch Richmond.

A 2002-2003-as idényben a főcsoport-elődöntőben a San Antonio jelentette a végállomást, ám az újabb szezon biztos Lakers-diadalt ígért két legendával, a 41 éves Karl Malone-nal és a 36 éves Gary Paytonnal felturbózott kerettel. Ám Jackson kénytelen volt elszenvedni karrierjének első igazán súlyos pofonját: a négy, majdani Hall of Fame-taggal felálló Lakers 4:1-re alulmaradt a döntőben a Detroit Pistonsszal szemben. A kudarc egyszersmind a Shaq-Kobe tandem felbomlását is jelentette: O'Neal eligazolt Miamiba, ahol 2006-ban újabb bajnoki aranygyűrű került az ujjára.

Jackson június 18-án ismét bejelentette, hogy visszavonul. Meg is írta a "The Last Season" című könyvét, azonban ez a szezon se lett az utolsó. Nem, mert Rudy Tomjanovich-csal a kormánykeréknél a Lakers be sem jutott a playoffba, és 2005. június 15-én Jerry Buss újólag leszerződtette Jacksont. Az edzőlegenda ezúttal is megkérte az árát: immár évi tízmillió dollár volt a tarifa. A döntést nyilván nem nehezítette, hogy Jackson akkor már Buss klubtulajdonos lányával, Jeanie-vel, a Lakers gazdasági igazgatójával járt.

Phil Jackson-idézetek

"Igen, a győzelem édes. De nem feltétlenül könnyíti meg az életedet a következő szezonban, de még a következő órában sem."

"Nekem az a filozófiám, hogy nem kell nagy beszédekkel motiválni a játékosaidat. Neked olyan játékosokat kell szerződtetned, akik már motiváltak. Ezek a jó versenyzők. Ezt a képességet nem lehet tanítani."

"A profi kosárlabda legjobb része az, amikor idegenbeli győztes meccs után megyünk az autóbusszal a repülőtérre. Lehetőleg a playoffban. Azt hiszem, ennél nincs jobb érzés a világon."

"A kihívások éltetnek, és számomra nincs nagyobb kihívás, mint egy NBA-bajnoki cím."

"A kosárlabdában - akárcsak az életben - az igazi boldogságot akkor érzed, ha mindig jelen vagy, nem csak akkor, amikor minden sikerül."

"Valószínűleg képtelen lennék egy olyan csapattal dolgozni, amelyik hatvan vereséget szenved egy szezonban. Ez valami teljesen szokatlan és megemészthetetlen élmény lenne. Világéletemben nyerő csapatok tagja voltam, akár játékosként, akár edzőként, és a győzelem már úgy rögződött belém, mint az élet elidegeníthetetlen része."

Az állítólagos ellentétek Bryanttel nem látszottak, a csapat bejutott a playoffba, de ott az első körben 4:3-mal búcsúzott a Phoenixtől. Egy évre rá ugyancsak a Suns jelentette a végállomást, megint az első körben, csak most 4:1-gyel. Valamit kellett tenni - Jackson megszerezte az egyik legjobb európai kosarast a spanyol Pau Gasol személyében. A katalán óriással bemasírozott a csapat a nagydöntőbe, hogy ott 4:2-re kapituláljon a Boston Celtics ellen.

De ekkor már sínen volt a Kobe mellett félelmetes csatártriót (Gasol, Andrew Bynum, Lamar Odom) felvonultató csapat. 2009-ben és 2010-ben bajnoki címek jöttek, Jacksonnak a tizedik és a tizenegyedik, az Orlando Magic és a Boston Celtics rovására.

A 2010-2011-es idény sokáig egy páratlan karrier méltó betetőzésének indult. A február 20-i All-Star-meccs után tizennyolc meccsből tizenhetet megnyert a Lakers, a nagy sorozatban kétszer azt a Dallas Maverickset is, amely most 4:0-s összesítéssel ejtette ki.

Csakhogy aztán váratlanul minden összeomlott. Az alapszakasz utolsó hét mérkőzéséből ötöt elbukott a csapat, és bár a playoff első körében még 4:2-vel átrágta magát a New Orleans Hornets együttesén, a Dirk Nowitzki vezérelte Dallas már legázolta a bajnokot.
Egy korszak nagy valószínűséggel, Phil Jackson pályafutása pedig szinte bizonyosan véget ért.

Habár Rick Carlisle, a Dallas edzője és Mark Cuban klubtulajdonos egybehangzóan kijelentették: "Meg lennénk lepve, ha Phil nem jönne vissza. A nyakunkat tesszük rá, hogy valamikor december táján, de talán még előbb is, nagyon unatkozni fog montanai magányában."

Névjegy

Született: 1945. szeptember 17., Deer Lodge (Montana)
Magasság: 203 cm
Egyetem: North Dakota (1964-1967)
Profi csapatok: New York Knicks (1967-1978), 1973-ban bajnoki cím, New Jersey Nets (1978-1980)

Mérlege edzőként
11 NBA-bajnoki cím (Chicago Bulls - 1991-1993, 1996-1998, Los Angeles Lakers - 2000-2002, 2009-2010)
Az Év edzője - 1996
Alapszakasz: 1640 mérkőzés, 1155 győzelem, 485 vereség, 70,4%
Rájátszás: 333 meccs, 229 győzelem, 104 vereség, 68,8%
A Hall of Fame tagja (2007)
Minden idők legeredményesebb NBA-edzője (a bajnoki címek száma és a győzelem/vereség hányados alapján egyaránt)
Az NBA történetének legjobban fizetett edzője (2010-2011: 10 millió dollár)