A nála idősebb is csak Papának hívta

A szerdán 82 éves korában elhunyt Zsíros Tibor a magyar kosárlabda elmúlt hatvan évének meghatározó alakja volt, akit mindenkit kedvelt, és aki egy gyerekmeccsen is ugyanolyan elkötelezett volt a sportág iránt, mint amikor edzőként vagy vezetőként dolgozott.

A kosárberkekben csak Zsizsiként vagy Zsizsi bácsiként ismert Zsíros Tibor halála előtt nem sokkal fejezte be a Gyímesi Jánossal közösen írt "Az első 100 évünk" című könyvet, amely az ő ötlete alapján született.

"Olyan ember volt, aki képes volt éjjel felhívni, ha egy játékvezető nevében egy betűt elrontott, és valósággal belebetegedett, ha nem emlékezett pontosan egy ötven ezelőtti meccs félidei eredményére. Mindenkinek segített, mindent igyekezett megoldani, egy kedves egyéniség volt, aki ha gyerekmeccset vezetett, akkor akár minden gyereknek szeretettel elmagyarázata a szabályokat, és olyan hangulat és tisztaság volt a meccsen, ami bámulatos. Az utolsó pillanatig olyan szellemi aktivitással és olyan szerénységgel bírt, amely miatt az egész hazai kosárlabdasport tisztelte és szerette. Mindent elmond róla, hogy a magyar kosárlabda egy másik óriási egyénisége, a nála hat évvel idősebb Verbényi József csak Papának szólította" - mesélte Gyímesi János Zsíros Tiborról.

Zsíros volt az 1955-ban Eb-győztes csapat egyetlen olyan tagja, aki egész életét a sportágban töltötte, előbb játékosként, majd később edzőként, vezetőként, játékvezetőként és ellenőrként, ráadásul három könyvet is írt. Gyerekként az akkori sztárcsapatban, az Előrében kezdett el játszani, később a Mávagban és a Ganz-Mávagban szerepelt, ahol edzőként is dolgozott, és a munkája is a Ganz-Mávag gyárhoz kötötte. Zsíros még gimnazista volt, amikor Gyímesi apja, az akkori szövetségi kapitány bevette a csapatba, amely aztán az 1948-as, londoni olimpián szerepelt. Játékosként még további két olimpián jutott szóhoz, majd 1964-ben, Tokióban már szövetségi kapitányként irányította a csapatot.

Az 1955-ben Eb-győztes csapatnak Simon János, Greminger János és Zsíros volt a három legnagyobb egyénisége, közülük az irányítót játszó Greminger volt posztjából adódóan a legmeghatározóbb, Zsíros pedig centerként mindig ott volt, ahol lennie kellett, és csendben dobálta a kosarakat, mondta Gyímesi. Zsíros 30 évesen vonult vissza, ami a mai viszonyokat ismerve furának hat, de akkoriban ez nem volt kirívó. "Mondták nekik, hogy jönnek a fiatalok, ő pedig mindig is amolyan jófiú volt, és így elegánsan lelépett a színről" - emlékezett Gyímesi.

A magyar férfi kosárlabda elmúlt évtizedei nem a sikerekről szóltak válogatott szinten, hiszen 1999 óta nem jutott ki a csapat Eb-re, és azt megelőzően is 1969-ig kell visszamenni az időben egy Eb-részvételig. Gyímesi szerint Zsíros el volt keseredve a sikertelenség miatt, ha kérdezték, akkor elmondta a véleményét, de sosem úgy állt a témához, hogy majd ő megmondja a tutit. "A mostani könyvvel a régi dicsőséget akartuk feleleveníteni, a halála előtti utolsó napokban is azt egyeztettük, mit fogunk majd mondani a bemutatón, és hol fogunk dedikálni. Mint egy gyerek, úgy örült a könyvnek, megható volt ezt látni. Volt már korábban rosszul, de nagyon váratlan volt a halála, amellyel pótolhatatlan veszteség érte a magyar kosárlabdát".