A fagyos aréna sem tudja elvenni a kedvünket a spanyolos kézilabdás életérzéstől

Ugyan a csarnokokban a megszokottnál tényleg sokkal hidegebb van a női kézilabda-világbajnokságon, mégsem lehet azt mondani, hogy rossz hangulatban telt volna az esemény nyitánya. Legalábbis Llíriában és Valenciában egészen biztosan nem, ahol már az első pillanatban magával ragadott bennünket a spanyolos életérzés. Útinapló, 1. rész.

Kiküldött munkatársunk helyszíni jelentése Spanyolországból.

Stílusosabban nem is "választhattam" volna első kézilabdás világeseményt magamnak, mint egy női világbajnokság, amit a kedvenc országomban rendeznek. Ahhoz, hogy eljussak Spanyolországba, azon belül is Valenciába, Münchenen keresztül vezetett az utam. A német város repülőterén éppen havazott, amikor kedden reggel átszálltam a Ferihegynél nem sokkal nagyobb Flughafen Münchenen.

Mióta kitört a járvány, azóta nem utaztam repülőn. Ami változott: mindenkin kötelezően ott van a maszk, kell egy uniós védettségi igazolvány - melyet akár a telefonra is letölthetünk -, valamint Spanyolországba ki kell tölteni egy formanyomtatványt, aminek a végén kapunk egy QR-kódot.

A müncheni télből a valenciai melegbe vezetett az utunk Forrás: Szendrei Zoltán

Legutóbb egyébként pont Németországba repültem, 2019 tavaszán Berlin volt a cél. A müncheni átszállás dacára olvasnivalónak a Bayern nagy riválisa, a Borussia Dortmund történetéről szóló magyarul nemrég megjelent könyvet választottam. Nagyon érdekes, hogy azon a vidéken a bányászat megszűnésével szinte csak a futball maradt, mint a terület ismertetőjegye, éppen ezért ennyire az emberek szerves része a labdarúgás arrafelé.

Miközben ezeket a sorokat olvastam, a müncheni télből szépen lassan megérkeztünk a valenciai "nyárba". Az első három napon egyaránt 20-21 fok volt a délután folyamán, ami veszélyes lehet, ha pulóverben kezdünk neki a városnézésnek ebben a négy-öt órán át tartó tavaszias időben, és véletlenül a 17:30-as napnyugta után is "kint ragadunk".

A művészetek és tudományok városa olyan, mintha 2100-ban járnánk Forrás: Origo

Velem ez a második napon történt meg, amikor az új városrészt néztem meg. Az egészen futurisztikus épületek között sétálva eszembe jutott a Westworld című sorozat, aminek rendezői a 3. évad első pár részéhez maguk is ihletet merítettek innen. A művészetek és tudományok városa mellett található az Oceanográfic nevű, tengeri tematikájú állatkert, ahová a belépés ugyan 31,3 euró, azaz kb. 11,5 ezer forint, de nem lehet azt mondani, hogy ne lett volna jó döntés megváltanom a belépőjegyet.

Bálnák, delfinek, cápák, pingvinek és flamingók is helyet kaptak a vizes élőhelyeket bemutató élményparkban. A város egyébként nagyon zöld, elég az utcákon korlátlan mennyiségben jelen lévő narancsfákra gondolni, vagy éppen megemlíteni azt a kb. tíz kilométer hosszú parkot, amit a várost keresztülszelő Turia-folyó régi medrében alakítottak ki. Erre azért volt lehetőségük, mert egy 1950-es évekbeli nagy áradás miatt úgy döntöttek, hogy elvezetik a város mellett a folyó vízét, és új medret alakítanak ki.

Atlétikai stadion, narancs- és pálmafák a Turia-folyó régi medrében kialakított mesebeli parkban Forrás: Szendrei Zoltán

Ezt az áradást a legnagyobb helyi futballcsapat, a Valencia CF legendás stadionja, a Mestalla is megsínylette anno. Spanyolország második legrégebbi stadionjának a túráját a spanyol foci szerelmeseként természetesen nem hagyhattam ki. Csak a jelenleg másodosztályban szereplő Sporting Gijón létesítménye öregebb, mint az 1923-ban megépített Mestalla, így a 11,5 eurót (kb. 4000 Ft) könnyű szívvel fizettem ki érte. Konkrétan egy sál 1500 Ft-tal drágább a szurkolói boltban, mint amennyibe a stadiontúra került...

Amikor 2018 tavaszán Madridban, a Real otthonának számító Santiago Bernabéu-ban jártam, nem gondoltam volna, hogy fogok egy még annál is meredekebb lelátójú stadiont találni a világon. Nos, jelentem, a Mestalla "személyében" sikerült. Felkészül: La Bombonera, Buenos Aires.

Egyetlen fotó sem adja vissza, hogy valójában mennyire meredekek a Mestalla lelátói Forrás: Szendrei Zoltán

Az első három napban csupán ez a két programom volt fizetős, a városnézésnek a nagy részét meg lehet oldani ingyen. Még kedd délután feltérképeztem a régi városrészt, aminek az egyik kapuja, a Torres de Serranos kilátópontként is szolgál az óvárosra. Innen mentem be a történelmi városrészbe, ahol számos kiülős hely, és elképesztő hanggal megáldott utcazenészek adják meg az igazi spanyolos életérzést.

Szerda délelőtt volt lehetőségem először találkozni a magyar válogatott néhány tagjával, akiknek a szállodája és az annak a környékén található monumentális építmények már-már Las Vegast juttatták az eszembe. Golovin Vlagyimir és a három játékos is nagyon szerényen nyilatkoztak az első meccs előtt, tudták, hogy nem lesz könnyű dolguk másnap Szlovákia ellen.

A magyar női kézilabda-válogatott megkezdte szereplését a spanyolországi világbajnokságon Forrás: Szendrei Zoltán

A csütörtöki nyitómeccset egyébként a szorosabb első félidő után a jól védő Szikora Melinda mögött összeálló védekezéssel, és Háfra Noémi imponáló támadójátékával 35-29-re sikerült megnyerni. A meccs után Szabó Laura által csak "mumusnak" nevezett ellenfél legyőzése egyben egy óriási lépés is volt a középdöntőbe jutás felé.

A mérkőzés helyszíne Valencia elővárosában, Llíriában volt és lesz is a szombati Csehország, illetve a hétfői Németország elleni találkozóknak is. Mivel nagyjából a szieszta időszakában, délután 4 órakor sétáltam át a kisváros főutcáján és a főtéren, ezért egyelőre nem tudom megmondani, hogy csúcsidőben mennyire van tele élettel a település.

Egyelőre elkerüli a kézilabdaláz Spanyolországot, de még nagyon az elején járunk a tornának Forrás: Szendrei Zoltán

A település, amelyet magát és az arénáját is leginkább Váchoz tudjuk hasonlítani. Igaz, ez a llíriai sportcsarnok nagyobb, mint a Dunakanyar kapujában megtalálható, de a korát és stílusát figyelembe véve ül a hasonlat. Igaz, az Európa-liga csoportkörébe sorozatban másodszor bejutó együttes otthonában soha nincs olyan fagyos hideg, mint ami a vb helyszínén fogadott bennünket.

Paella Valenciana, a helyiek egyik kedvenc étele Forrás: Szendrei Zoltán

Ettől nem lett rosszabb a kedvem, a réteges öltözködést pont az ilyen helyzetekre találták ki. Az olyan helyzetekre, amikor éhesek vagyunk, pedig a paellát, ami Valencia gasztronómiájának messze legnagyobb büszkesége. Ez egy olyan rizses-zöldbabos étel, amihez vagy csirke-, vagy nyúlhúst adnak. Szinte minden sarkon van egy étterem, ahol meg lehet kóstolni ezt a - képen is látható - serpenyőben talált specialitást.

A következő napokban igyekszem az ősz óta egyik kedvenc spanyol ételemnek számító gambas al ajillót, azaz a fokhagymás-chilis garnélarákot is kipróbálni, amire egy budapesti tapasbárban kaptam rá nagyon. Közben pedig természetesen folyamatosan járni fogom a magyar válogatottal kapcsolatos eseményeket, amelyekről itt az Origón szintén mindent megtudhatnak majd a továbbiakban is!