Csak csendben szeretnék elmenni, anélkül, hogy észrevenném

Vágólapra másolva!

2021. január 9-én ünnepli 100. születésnapját az ötszörös olimpiai bajnok tornásznő, Keleti Ágnes. Három élete volt, mindegyik kész regény, kétszer született újjá, fondorlatos csellel menekült meg a haláltáborba való hurcolás elől. Az 1952-es helsinki olimpián már 31 éves volt, mások ebben a korban már abbahagyták, de az ő csodálatos története a finn fővárosban kezdődött, ott nyerte meg első aranyát. Aztán 35 évesen, 1956-ban Melbourne-ben további négy aranyérmet nyert a tornacsarnokban. Kalandokban is bővelkedő életét most az Origo is felidézi, Dávid Sándor írásával köszöntjük mi is a 100. születésnapját ünneplő Keleti Ágnest.

Forradalom

Október 23-án, amikor a versenyzők Tatán, és másutt, a többi edzőtáborban is javában készültek, mit sem sejtve, az olimpiára, és gyakorlatilag hetek óta elzárva a külvilágtól, csak a saját munkájukra összpontosítva, Budapesten kitört a forradalom. A sportágak vezető edzői, nagyon helyesen, megegyeztek abban, és ezt tolmácsolták a versenyzőiknek is, hogy amíg nem tudjuk, mi van, mi az igazság, addig változatlan szorgalommal kell folytatni a felkészülést, „mert akármi történik is, a mi legfontosabb dolgunk, hogy jól szerepeljünk az olimpián!"

De mindenki ideges volt, kellett indulni Pestre, majd tovább, ki az olimpiára. „November 30-án reggel indultam a Margit-szigetre, anyám sírva kísért el a hídig.

A szigeti Nagyszállóban teljes volt a zűrzavar, a főnök sírva mondta el, hogy nem jöhet velünk, mert „kiszűrték".

Melbourne-ben az egyéni verseny reggelén Keleti Ágnest már nem kellett ébreszteni, mert fenn volt, sőt teljesen menetkészen várta már az indulást, mire a többiek fölébredtek. „Egész éjszaka le sem tudtam hunyni a szememet" - mondta Sárkány Istvánnak.

Minden eszembe jutott: az első válogatottságom 1938-ban, aztán a sok-sok megaláztatás, majd a sikereim, de most többről van szó: befejezem a versenyzői pályafutásomat. A mai a búcsúszereplésem lesz."

Nagyon nehéz nap elé nézett. Három számban volt ugyanis esélyes a bajnoki címre: talajon, gerendán, és felemáskorláton. Nem beszélve most a kéziszer-csapatversenyről. A versenyek színhelye, a West Melbourne Stadion, már a délelőtti versenyekre is zsúfolásig megtelt, és nem volt ritka benne a magyar szó sem, most a magyar versenyzők élveztek hasonló rokonszenvet, mint hatvannyolcban Mexikóban a csehszlovákok, s másutt, mindig, az éppen elesettek. A forradalom híre ugyanis természetesen ide is eljutott.

Keleti Ágnes a világ legidősebb élő olimpiai bajnoka Forrás: AFP/Stringer

A kötelező gyakorlatok után Keleti és Latinyina holtversenyben állt talajon, aztán a szabadon választottban Latinyina csodálatos gyakorlatot mutatott be. Még a pontozóbírók is tapsolni szerettek volna, olyan szép volt.

Már az első mozdulatok után látni lehetett azonban, hogy Keleti számára ezen a napon nincs, nem lesz lehetetlen.

Ez az ő búcsúnapja, a búcsújátéka, sőt jutalomjátéka, ha úgy tetszik. A gyakorlata még jobb, még szebb, még költőibb volt, mint négy évvel ezelőtt, és ezt a pontozóknak is honorálniuk kellett. Értékelték is. Hajszálra ugyanannyi ponttal, mint Latinyináét. Tökéletes egyezés – két aranyérmes, Keleti és Latinyina.

Virágcsokor, boldogság, rövid ünnepi szónoklatok fogadták a bajnoknőt az olimpiai faluban, az ebédszünetben. Keleti azonban elhárította magától az ünneplést:

Nagyon kérem, még ne ünnepeljenek. Még hátravannak a délutáni versenyek, még sok minden lehetséges"

– mondta. De már nyoma sem volt rajta a reggeli idegességnek. Összeszedett volt, mint általában, és magabiztos, határozott minden mozdulata. És ilyen volt minden gyakorlata is a délután folyamán. További két szeren, felemáskorláton és gerendán nyert még olimpiai bajnokságot ezen a napon.

Újrázás a királynő férjének

Ekkor azonban még hátra volt a csapatverseny. A West Melbourne Stadionban kiderült, hogy Tass Olgának nincs meg a nemzeti színű szalagja, amely pedig elengedhetetlen a versenyhez. Ezek a szalagok ráadásul nem voltak piskóták: egy nagyjából félméteres rúdra erősített, mintegy 4-6 méter hosszú és legalább tizenöt centiméter széles piros-fehér-zöld, azaz magyar nemzeti színű szalagok voltak. Egy ilyen valamit csak úgy a levegőből elővarázsolni, pláne Melbourne-ben, gyakorlatilag lehetetlen dolog.

De nem Vali néninek.

Elővette a bőröndjéből a már itthon, jó előre és minden eshetőségre készen becsomagolt tatai edzőszalagok egyikét, és azt nyomta Tass Olga kezébe.

Te ezzel csináld a gyakorlatot, még szebb is lesz így, megtöri a sok egyforma szalag unalmát."

Keleti Ágnes ötszörös olimpiai bajnok tornász, a nemzet sportolója budapesti otthonában Forrás: MTI/Illyés Tibor

Olyan csodálatos gyakorlatot, mint amilyen ebből lett, addig még nem látott a világ.

A fehér ruhában, a nemzeti színű szalagokkal hihetetlen pontossággal együtt tornázó, táncoló lányok egyszerűen lehengerelték ellenfeleiket, lenyűgözték a közönséget.

A magyar csapat nemcsak, hogy győzött, hanem a királyi páholy előtt még egyszer, másodszor is be kellett mutatnia a gyakorlatát, hogy őfelségéék (értsd: az angol királyné és férje, Fülöp herceg) is kellően kigyönyörködhessék benne magukat. Ez a diadal feledtetett minden korábbi gyötrelmet, sírást, fáradságot. Méltóbb befejezése nem is lehetett volna Keleti Ágnes pályafutásának.

NINCS MÉG VÉGE, LAPOZZON A FOLYTATÁSHOZ!