Kitartanak a Wolves-drukkerek

A Wolverhampton Wanderers szurkolóinak egészen pontosan 19 évet, 13 napot, 22 órát és 20 percet kellett várniuk arra, hogy kedvenceiket ismét az élvonalban lássák, de az első hét mérkőzés alatt ebben nem sok örömük volt. A Farkasok ugyanis hét forduló után nyeretlenek voltak a Premiershipben, mindössze két pontot és két gólt szereztek, kaptak viszont 18-at. Mindezek ellenére a helyiek egyelőre kitartanak a csapat mellett - közel húszévnyi várakozás után ez egyáltalán nem meglepő.

A szurkolók türelme annál inkább csodálatra méltó, ha tudjuk: az egyesület históriája tele van fantasztikus sikerekkel, és aligha versenyzett még egy olyan klub az elmúlt években az angol másodosztályban, amelynek hívei a Farkasoknál büszkébbek lettek volna múltjukra.

A Wanderers fanatikusai ma is emlegetik, hogy az ötvenes években nemcsak Anglia, hanem egész Európa egyik legjobb csapata az övék volt, elvégre a Wolves nem csupán három bajnoki címet szerzett abban az időszakban, hanem 1954-ben barátságos mérkőzésen legyőzte a Szpartak Moszkvát és a Puskással, Bozsikkal, Kocsissal felálló Budapesti Honvédot is - egy évvel a nevezetes 6-3 után.

Az együttes egészen a hatvanas évek közepéig meghatározó szereplője volt az angol labdarúgásnak, és bár ezt követően többször is kiesett a legjobbak közül, egy-két éven belül mindig feljutott, és időközben olyan sikerekkel büszkélkedhetett, mint a ligakupa elhódítása (1974-ben és 1980-ban), illetve a döntőbe jutás az UEFA-kupában (1972-ben). A nyolcvanas években azonban a klub megindult a lejtőn, kis híján csődbe ment, és 1986 és 1988 között két évet még a negyedik vonalban is eltöltött.

A Wolverhamptont tulajdonképpen egy helyi üzletember, Sir Jack Hayward mentette meg, aki 1990-ben 2,1 millió fontért megvette az egyesületet, és az azóta eltelt 13 esztendőben körülbelül 70 millió fontot költött rá magánvagyonából. A Bahamákon élő üzletember először fiának, Jonathannek adta át az elnöki széket, ám miután az együttes 1997-ben az osztályozó döntőjében elbukta a feljutást a Premiershipbe, maga vette kezébe a klub irányítását.

A Wolves az elmúlt évtizedben tulajdonképpen a First Division egyik legtöbbet költő egyesülete volt, amelynek azonban a hőn áhított feljutás sehogyan sem jött össze. Edzők és játékosok jöttek és mentek, de a csapat a siker küszöbén mindig elbotlott: 1999 és 2002 között minden egyes alkalommal a rájátszás elődöntőjében veszített. Az idén azonban megtört a jég, és a Farkasok az osztályozón keresztül feljutottak a Premiershipbe.

A hatalmas eufória mellett ugyanakkor mindenki érezte, hogy ezzel még csak a feladat első felét teljesítették, és a második (vagyis az élvonalbeli tagság megőrzése) sokkal nehezebb lesz. A tréner, Dave Jones a nyári átigazolásokat tekintve tulajdonképpen szabad kezet kapott, csak a tulajdonos pénztárcája szabott neki határt, márpedig Nagy-Britannia 231. leggazdagabb embere esetében ez nem is olyan rossz feltétel. A szakvezető igyekezett nem túlköltekezni, ugyanakkor próbált rutinos focistákat szerezni.

A keretben ugyan ott volt a 200-nál is több Premiership-mérkőzést abszolvált Paul Ince és Dennis Irwin, de melléjük érkezett még a norvég csatár, Steffen Iversen, illetve a védő Jody Craddock, akik száznál is több élvonalbeli találkozón szerepeltek már. Nem volt tapasztalat híján az Arsenal FC-től igazolt ukrán bekk, Oleh Luzsnyij vagy a világbajnokságon is szerepelt két afrikai labdarúgó, a szenegáli Henri Camara (aki a támadósort volt hivatott erősíteni), illetve a nigériai Isaac Okoronwko (ő a hátsó alakzatba érkezett) sem. Rajtuk kívül jött még a viszonylag ismeretlen portugál Manuel Silas az Uniao Leiriából (aki azért háromszoros luzitán válogatottnak mondhatja magát), és a klub így összesen 6,1 millió fontot költött a nyáron.

Az első két forduló azonban rögtön megmutatta, hogy a Wolvesnak nem lesz egyszerű dolga a legmagasabb vonalban: a Blackburn Rovers öt, a Charlton Athletic pedig négy góllal tudatosította a drukkerekben az első és a második osztály közötti különbséget. A szintén újonc Portsmouth FC ellen ugyan sikerült az első pont megszerzése, de ezt három újabb vereség követte, ráadásul hat forduló alatt a csapat mindössze egy gólt szerzett. A gyenge eredmények ellenére a vezetőség szeptember elején meghosszabbította a tréner szerződését, Jones azonban egyelőre asszisztens nélkül dolgozik, és sokak szerint ez is az oka a sikertelenségnek.

A mester azonban másként látja a helyzetet, és véleményében van is valami igazság: "A rossz eredmények oka nem az, hogy nincs pályaedzőnk, hanem inkább az, hogy a csapatból sérülés miatt hiányzik az előző idény gólkirálya (Kenny Miller), a legtöbb gólpasszt adó focista (Mark Kennedy), az első számú kapus (Matt Murray) és az év játékosa (Joleon Lescott)" - jelentette ki Jones, aki azért várhatóan hamarosan kinevez valakit maga mellé. A jelöltek között az angol U19-es válogatott trénere, Stuart Baxter, illetve a Leeds Unitedtől a nyáron elküldött Brian Kidd is ott van. A szakvezető a további erősítésekről sem tett le, a klub szezon közben kölcsönvette az izlandi Joey Gudjonssont a Real Betistől, illetve a marokkói Hasszán Kaslult az Aston Villától, jelenleg pedig a portugál védő, Joao Manuel Pinto szerepel próbajátékon a Molineux-ban.