Ketten az ötvenből - Raúl, Dida

Hivatalosan december 22-én hozza nyilvánosságra a francia France Football, hogy az újságírók választása alapján ki lett az esztendő legjobb labdarúgója, azaz ki érdemli ki az Aranylabdát. Összeállításunkban bemutatjuk a lehetséges jelölteket, ezúttal az örök esélyes Raúlt, illetve a Milan kapusát, Didát.

A Nelson de Jesús Silva névre hallgató hálóőr húszévesen tűnt fel, mégpedig a Vitória Bahía csapatában. Hatalmas szerepe volt abban, hogy a Brazíliában viszonylag kiscsapatnak számító gárda bejutott a bajnokság döntőjébe, ahol azonban kikapott a Palmeirastól.

Természetesen tagja lett a korosztályos nemzeti tizenegynek, és mind a Copa Américán, mind pedig a junior-világbajnokságon aranyérmet szerzett. A Cruzeiro szerződtette, és a a Belo Horizonte-i gárdával 1994-ben és 1996-ban is állami bajnokságot nyert, majd 1997-ben a Libertadores-kupát is elhódította.

A selecaóban nem akármilyen találkozón mutatkozhatott be: első válogatottságát az 1995-ös Copa Américán ünnepelhette Ecuador ellen. Még egy csoportmérkőzésen védett, ám utána át kellett adnia a helyét Taffarelnek. Nem volt ez másként a 1998-as világbajnokságon sem, ahol ugyan ott volt a keretben, de valamennyi mérkőzésen Taffarel védett. A mondiál után Taffarel bejelentette visszavonulását, és így megnyílt a lehetőség Dida előtt. Ő sokáig élt is vele, hiszen a tétmérkőzéseken rendre remekelt. A Copa Américán négy tizenegyest nem tudtak vele szemben értékesíteni, és a Konföderációs-kupán is kifogott egy büntetőt az Egyesült Államok ellen. 2000-ben az AC Milanhoz szerződött, de Milánóban elhagyta a szerencséje és a formája. Rosszul védett, ráadásul belekeveredett az útlevélügybe, így eltiltották. Kölcsönadták a Corinthiansnak, ahonnan az előző idény előtt tért vissza Milánóba.

Miután Christian Abbiatit sikerült kiszorítania a kezdő tizenegyből, Dida egyre jobb teljesítményt nyújtott a rossonerók kapujában, igaz, ebben az is alaposan közrejátszott, hog a Milanban időközben a világ egyik legjobb védelme állt össze. Már az Inter elleni BL-elődöntőben is remekelt, de igazi nagy pillanata a fináléban jött el, ahol a büntetőpárbajban elemében volt, három tizenegyest is kivédett, vagyis elévülhetetlen érdemeket szerzett a végső győzelemben.

Ősszel aztán azt is bebizonyította, hogy nem csak a tizenegyesek védéséhez ért, több hatalmas bravúrt is bemutatott: a BL-ben az Ajax elleni hazai meccsen az utolsó percben elképesztően nagyot védett Rafael van der Vaart közeli lövésénél, a bajnokságban pedig a Juventus elleni rangadón hárított kétszer is szemkápráztatóan. Ahhoz képest, hogy a Milan drukkerei eleinte nem nagyon voltak kibékülve vele, ma már elvitathatatlanul ő az első számú kapus a rossoneróknál, és idei teljesítménye alapján jogos az ötvenes listára való felkerülése.