Ketten az ötvenből - Makaay, Nesta

Hivatalosan december 22-én hozza nyilvánosságra a francia France Football, hogy az újságírók választása alapján ki lett az esztendő legjobb labdarúgója, azaz ki érdemli ki az Aranylabdát. Összeállításunkban bemutatjuk a jelölteket, ezúttal a holland Roy Makaayt és az olasz Alessandro Nestát.

Már tizennyolc évesen debütálhatott Hollandiában az élvonalban a Vitesse Arnhem csapatában. A következő idényben már állandó csapattag lett, az 1996-97-es szezonban pedig ellenállhatatlanul játszott, hiszen a bajnokságot tizenkilenc góllal fejezte be.

Teljesítményére a válogatottnál is felfigyeltek, és 1996. október 5-én, a Wales elleni vb-selejtezőn bemutatkozhatott az Oranjéban. 1997 nyarán a spanyol élvonalban szereplő CD Tenerife csapata szerződtette. Bár a klub két év múlva kiesett a legjobbak közül, Makaay maradt az élvonalban, mivel a Deportivo vette meg. Ez mindkettejük számára gyümölcsöző kapcsolat volt, hiszen az 1999-2000-es bajnokságban a corunai együttes fennállása során először bajnok lett, Makaay pedig akkor 22 gólig jutott.

Aligha lehet kérdéses, hogy 2003-ban Makaay volt Európa legeredményesebb támadója, legalábbis ami a topligákat illeti. Tavasszal a Primera Divisiónban ontotta a gólokat, valami egészen elképesztő mértékben: volt, hogy egymást követő hat meccsen volt eredményes, a Recreativo de Huelvát egy mesterhármassal "ajándékozta meg", a Barcelona elleni rangadón beérte egy duplával. Ráadásul góljai között volt fejes, tizenegyes, szabadrúgás, közeli pöccintés, távoli bomba - szinte minden összejött neki a bajnokságban, miközben a BL-ben egyetlen találatot sem ért el. Természetesen övé lett a spanyol pontvadászat gólkirályi címe, a nyáron pedig az átigazolása körüli hercehurca volt a fő beszédtéma.

A Bayern München vinni szerette volna, ő is távozni akart, a Deportivo elnöke viszont csak nagyon nehezen állt kötélnek, viszont nem engedte a csapattal edzeni a csatárt. A galíciaiaknak végül 17 millió eurót sikerült kivasalniuk a Bayernből, és Makaaynak kellett pár hét, amíg beilleszkedett a németekhez, azóta viszont ott is ő az első számú gólfelelős. A Bundesligában hét találatnál jár, de a BL-ben szinte egymaga viszi a hátán a német együttest, elvégre a müncheniek öt góljából négyet ő szerzett. Egyetlen bánata, hogy a holland válogatottban a fentiek ellenére is csak csereembernek számít: ha nagy ritkán játéklehetőséget kap, akkor is perceket tölt a pályán.