Ketten az ötvenből - Maldini, Nedved

Hivatalosan december 22-én hozza nyilvánosságra a francia France Football, hogy az újságírók választása alapján ki lett az esztendő legjobb labdarúgója, azaz ki érdemli ki az Aranylabdát. Összeállításunkban bemutatjuk a lehetséges jelölteket, a sort a két legnagyobb favorittal, Paolo Maldinival és Pavel Nedveddel zárva.

Az Érchegység lábánál található Cheb városában született, átlagos cseh munkáscsaládban, és a helyi klubban kezdte el pályafutását. Még tizenévesen a Skoda Plzenhez szerződött, az élvonalban azonban a Dukla Praha színeiben mutatkozott be, ahová katonaideje alatt került. Egy évre rá már a Sparta Praha futballistája volt, és hamarosan itt is meghatározó ember lett, a drukkerek csak Rakétának becézték távoli lövései miatt.

Huszonkét évesen debütált a válogatottban, és a nemzetközi közvélemény először az 1996-os Európa-bajnokságon figyelt fel rá: első gólját a nemzeti csapatban az olaszok elleni csoportmeccse szerezte. Hívta a PSV Eindhoven is, de ő a Lazióba szerződött az Eb után, és hamarosan itt is közönségkedvenc lett csupaszív játéka miatt. Előbb KEK-et, majd bajnokságot nyert a rómaiakkal, hívta az Atlético Madrid és a Manchester United is, végül azonban a Juventusben kötött ki, ahová 2001 nyarán írt alá. Eleinte nem ment neki a játék Torinóban, de miután beilleszkedett, a gárda vezéregyénisége és alapembere lett - ugyanezt a cseh válogatottban már korábban elérte.

A cseh középpályás már a tavalyi év második felében is remek formában futballozott, de idén még erre is rátett egy lapással: ő volt az egyetlen labdarúgó a Juventusban, aki "megúszta" Lippi mester rotációs szisztémáját, ha egészséges volt, akkor biztosan ott volt a kezdő tizenegyben. Nem véletlenül: a csapat motorjaként hatalmas futómennyisége mellett az ellenfél kapujára is rendkívül veszélyes volt, a bajokságban tavasszal öt gólt ért el, ebből egyet az Inter, egyet pedig a Milan elleni rangadón.

A BL-ben is nagyon fontos találatokat szerzett: a Barcelona elleni negyeddöntőn idegenben talált be, a Real Madrid ellen az elődöntőben pedig a visszavágón a gólja mellett hihetetlenül nagyot focizott. Ám elég volt egyetlen rövidzárlat, egy teljesen felesleges szabálytalanság a kezdőkörben, hogy sárga lapot kapjon, ami azt jelentette, hogy a fináléban eltiltás miatt nem játszhat. Pavel vigasztalhatatlan volt, különösen azután, hogy a Juve nélküle elveszítette a döntőt. Sokáig azonban nem kesergett, hanem megfogadta: a következő idényben nem hagyja kicsúszni kezéből a trófeát, és egyelőre ennek megfelelően is futballozik.

Az Olympiakosz elleni idegenbeli mérkőzést két góljával egymaga nyerte meg a Juvének, majd a Sociedad ellen két olyan gólpasszt adott, amire csak a legnagyobbak képesek, miközben a bajnokságban 12 forduló alatt három gólt ért el. Már ez is elég lenne az Aranylabdához, de Nedved a cseh válogatottban is remekelt: az Eb-selejtezők során egy gólt ért el, és volt olyan találkozó (az osztrákok elleni), ahol három gólpasszt adott... A 2003-ban nyújtott teljesítménye alapján egyértelmű, hogy ő érdemelné az Aranylabdát, de a múltban már többször előfordult, hogy nem az arra leginkább hivatott kapta meg az elismerést.