1991-92: Disztl bajnok, Dzurják gólkirály lett

A magyar labdarúgásban nagyon sokáig nem lehetett külföldre igazolni legálisan, majd a későbbiekben csak egy bizonyos életkor és válogatottság elérése után szerződhetett profiegyüttesbe az itthon játszó labdarúgó. A rendszerváltás után aztán megszűnt ez a tilalom, és megfelelő ajánlat esetén bárki idegenlégiósnak állhatott, aminek köszönhetően megkezdődött a magyar focisták külföldre áramlása. Az első fecskék már a nyolcvanas évek elején elindultak, de a folyamat csak a kilencvenes években indult be. Tekintsük át a magyar légió 1991-92-es történetét!

A topligák közül ebben a szezonban a spanyol bajnokság volt a "legmagyarabb", hiszen a Primera Divisiónban két honfitársunk is szerepelt. Közülük Szendrei József már az előző idényben is a Cádiz kapuját védte, a különbség ezúttal annyi volt a korábbi pontvadászathoz képest, hogy a népszerű Pepe immár kétségbevonhatatlanul az első számú hálóőrnek számított, hiszen csupán egy bajnokin fordult elő, hogy nem ő állt a kapuban.

A Cádiz ezúttal is a kiesés ellen küzdött a bajnokság során, és ismét a 18. helyet szerezte meg, vagyis osztályozóra kényszerült; a Figueres ellen 3-1-es összesítéssel nyert a gárda, és ezzel bennmaradt a legjobbak között. A klub legemlékezetesebb 90 perce a szezon során a Real Madrid elleni idegenbeli 1-1 volt, ahol Szendreinek nagy szerepe volt abban, hogy az Emilio Butraguenóval, Gheorghe Hagival, Luis Enriquével, Míchellel, Fernando Hierróval felálló királyi gárda nem tudott nyerni. A Cádiz találatát ezen a meccsen egyébként az a Moisés Arteaga szerezte, aki később az RCD Espanyolból még válogatott is volt.

A másik spanyolországi légiós Limperger Zsolt volt, aki a szezon előtt szerződött a Ferencvárosból a Real Burgosba, és a tiszteletre méltó kilencedik helyet szerezte meg a csapattal. A magyar védő 27 bajnokin lépett pályára, de gólt nem szerzett, az elsősorban a román Gavril Balint feladata volt.