Tíz évvel ezelőtt a magyar labdarúgás egyik legnagyobb sikerét érte el a Ferencváros csapata, amely a belga Anderlecht kiverésével bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe, s nemcsak komoly csapatok ellen léphetett pályára, de anyagilag is jól járt - más kérdés, hogy egy évtizedes távlatból mindebből semmi sem látszik. Az évtized legnagyobb sportüzletéből azóta jószerével minden komolyabb futballnemzet kihasította a maga szeletét - a jelenlegi kiírásban például a svájci Thun, illetve a szlovák Artmedia Bratislava is bekerült a nagyok közé. A magyar bravúrok viszont hiányoznak, a világ nemcsak teljesítményben, de eurómilliókban is elszalad mellettünk.
Először és utoljára a Ferencváros labdarúgócsapatának sikerült bejutni a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Nosztalgiával emlékszik már vissza az ember a tíz esztendővel korábban történtekre, a brüsszeli összecsapásra, ahol Lisztes pazar átadásából Kuntic győztes gólt szerzett az Anderlecht ellen. Aztán az Üllői úti, teltházas visszavágóra, amelyen Kopunovic lengethette diadalittasan a mezét gólját követően.
A Novák Dezső-féle csapat aztán a nyerni tudott a Grasshoppers otthonában (ki ne emlékezne Vincze Ottó gyönyörű góljaira?), hazai pályán a svájciak mellett ikszelt a spanyol Real Madriddal, s bár kétszer kikapott, remek meccseket vívott a holland Ajaxszal is.
"Csodás idők voltak, talán soha sem jönnek vissza. Manapság nincsen már annyi alázat a játékosokban, mint akkor bennünk, akik csúsztunk-másztunk a pályán a sikerért" - emlékezett vissza Kopunovic, amikor az [origo] Csevegőszobájában járt.
Komoly gazdálkodással a klub évtizedekre megalapozhatta volna jövőjét, ám a főtáblára jutásért kapott közel félmilliárd forintot felélte a Szívós István által vezetett klub.
Azóta pedig ritkán kínálkozott esély arra, hogy magyar csapat a főtábla közelébe kerüljön. A Fradi sikere és a Debrecen legutóbbi kiesése közötti időszakot vizsgálva megállapítható: reálisan az MTK-nak (1999-2000), illetve tavaly a Fradinak lehetett volna sansza - de egyik sem tudott élni vele.