19 év, 16 kapitány, nulla eredmény

Maradjon vagy menjen Lothar Matthäus? A magyar futball aktuális kérdését sajnos nem a világbajnoki felkészülés vagy az esetleg még komoly téttel bíró Bulgária és Horvátország elleni utolsó két selejtező jelenti, hanem a jelenlegi kapitány jövője. Összeállításunkban röviden áttekintjük az elmúlt 19 év eredménytelenségét, megvonjuk az utolsó két esztendő mérlegét, megdöbbenünk azon, hogy a német kapitány 70 játékost próbált ki a nemzeti csapatban. Különösebb eredmény nélkül.

2003. december 14-én a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségi ülése után bejelentették, hogy január 1-jétől Lothar Matthäus lesz a válogatott szövetségi kapitánya, s a német szakember megbízatása 2005. december 31-ig szól.

Dr. Bozóky Imre, az MLSZ elnöke újságírói kérdésre válaszolva közölte: "Nem PR-szempontok miatt lett Matthäus a kapitány. Játékosmúltja és emberi tulajdonságai alapján teljesen megfelelő a posztra." Az anyagi részleteket hivatalosan üzleti titokként kezelték a felek, kiszivárgott pletykák szerint Matthäus évente 300 ezer eurót, mintegy 75 millió forintot keres.

"Sok potenciális erő van a jelenlegi magyar válogatottban, ezért is fogadtam el az ajánlatot. Nehéz csoportba kerültünk, mindenkit respektálnunk illik, de el kell érnünk, hogy bennünket is respektáljanak. Azt ígérhetem, hogy az energiámat, szenvedélyemet beleviszem a munkába. Célom továbbá, hogy a játékosokból kihozzam tudásuk maximumát, amellyel örömet okozhatunk a magyar futballrajongóknak. Amennyiben nem jutnánk ki a 2006-os németországi világbajnoki döntőre, az bosszantana és kudarcként fognám fel, mint ahogy a barátságos mérkőzéseken elszenvedett vereséget is nehezen viselem" - mondta székfoglalójában Matthäus.

Jól is kezdett a magyar együttes, a ciprusi tornán egészen addig jól menetelt a csapat, amíg Örményország és Lettország volt az ellenfél, a tartalékos román válogatott viszont már kemény diónak bizonyult.

A vb-selejtezők megkezdése előtt a barátságos mérkőzések felemás képet mutattak: Wales és Brazília itthon, Kína idegenben győzött a csapat ellen, ám a németek és a skótok elleni külföldi parádé már-már feledtetett mindent.

Aztán jött a horvát, majd a svéd pofon, a két 3-0-val már a verseny elején "körhátrányba" került együttesünk, a thaiföldi Király-kupán aratott 5-0-s siker Észtország felett legalább arra jó volt, hogy a válogatott pozitív összmérleggel búcsúzzon a 2004-es évtől.

Idén öt mérkőzést kellett várni az első győzelemre: Izlandon a csapat 3-2-re győzött, a Málta elleni 4-0 után a Puskás-stadionban elszenvedett svéd zakó azonban végérvényesen eldöntötte, nem lesz ott az együttes a 2006-os németországi világbajnokságon. Hiába küzdött s játszott olykor szellemesen a csapat, a labdarúgás olyan, mint a matematika: az eredmények döntenek. Márpedig a szellemes játék és a cselsorozatok ezúttal (sem) párosultak győzelmekkel, pontokkal...

A svéd meccs után a korán távozó szurkolók nem éppen irodalmi stílusban beszéltek a kapitányról a Dózsa György úton - valószínűleg ők jelentik a kisebbséget. A média képviselői mellett (akik megtapsolták a kapitányt a sajtótájékoztatón) a drukkerek és a szakma nagy része is kiáll mellette: a Nemzeti Sport honlapján például elsöprő, 96 százalékos támogatottságot élvez.

Felmerül a kérdés: mi legyen Lothar Matthäus sorsa? A kapitány szeretné, ha már a következő, bulgáriai meccs előtt színt vallana az MLSZ, vele vagy nélküle képzeli el a folytatást. Mert ha vele, akkor tessék megerősíteni őt posztján, a cél nem is lehet más, mint a 2008-as Eb-szereplés kivívása. Amennyiben Matthäus bizalmat kap, akkor az elmúlt két évtizedben - Bicskei újabb regnálása után - ő lesz a második tréner, aki két egymást követő ciklusnak vághat neki.