Vágólapra másolva!
Magyarország nemcsak tízmillió szövetségi kapitány hazája, de a megrögzött reménykedőké is. A húsz éve szakadatlan csalódássorozat még mindig nem törte le a szurkolók lelkesedését, a 2008-as Eb-selejtezők nyitányán 13 ezer néző buzdította a helyszínen, majd adott hangot elkeseredettségének, miután a norvégok tönkreverték az amatőröktől is kínosnak számító hibákat elkövető válogatottat. A máltai zakót már megmagyarázni sem lehet... A drukkereknek sikerek híján marad a kritizálás joga, és bár a bírálatok szólhatnak akár taktikáról, motiváltságról vagy a válogatott felkészítéséről, a slágertéma azért mindig az aktuális csapatösszeállítás marad. Cikkünkben sorra veszzük, milyen játékosok beválogatásával borzolták a kedélyeket az elmúlt idők kapitányai.

A kínos 1986-os, mexikói fiaskó óta 17-szer volt kapitányváltás a magyar labdarúgó-válogatott kispadján, Verebes József, Bicskei Bertalan és Mészöly Kálmán duplázni is tudott - eredményt elérni nem.

Komora Imre 1986 szeptembere és novembere között dolgozott a nemzeti csapat élén, Norvégia ellen két perc erejéig pályára is küldte Kvaszta Lajost, a Ferencváros labdarúgóját. Szerencsére több melléfogása nem akadt, hiszen a hollandoktól és a görögöktől elszenvedett Eb-selejtezőbeli vereség után menesztették.

Következett Verebes József első regnálása, miután megláttuk, hogy "Mester menni fog", öt hónap alatt olyan váratlan húzások történtek, mint Híres Gábor (nem mintha az "Európa legjobb középhátvédjének" kikiáltott labdarúgó olyan rossz ötlet lett volna - csak ne lett volna az őt magasztaló jelzős szerkezet!), Rostás Sándor vagy Kékesi Rezső beválogatása.

Emlékeznek még Détári Lajos feledhetetlen, szinte alapvonalról beakasztott szabadrúgására a lengyelek ellen? Nos, 1987. május 17-én így állt fel a válogatott a Népstadionban: Gáspár József, Farkas Tibor, Híres Gábor, Sallai Sándor, Péter Zoltán (Preszeller Tamás, 68.), Rostás Sándor (Kékesi Rezső, 46.), Garaba Imre, Détári Lajos - Szekeres József, Kiprich József, Vincze István.
És nyertünk 5-3-ra!

1987. végén Garami József következett, aki Hírest saját pécsi emberére, Toma Árpádra cserélte, de a glasgow-i Hampden Parkban lehetőséget kapott csereként a szintén pécsi (majd újpesti) Lovász Ferenc is. A lengyelek elleni idegenbeli meccsen ugyancsak csereként válogatottbeli strigulát kapott Handel György, míg a novemberi, NSZK elleni meccsen Sass János is belekóstolhatott a válogatott légkörbe.

1988 márciusában Bálint László kapott megbízatást, igaz, mindössze két hónap erejéig. A törökök elleni barátságos meccsen - amelyet Kiprich 89. percben szerzett találatával sikerült 1-0-ra megnyerni - az egykori Fradi, illetve Vasas-csatár, Szabadi László jutott szóhoz, őt az MTK-s Katona György váltotta.

Az esztendő végén Mezey György következett, sokat nem kockáztatott, kipróbált harcosokban bízott, igaz, a görögök elleni barátságos meccsen kipróbálta a Fehérváron jó formában játszó Máriási Zsoltot és Csucsánszky Zoltánt, különösebb eredmény nélkül.

1989 márciusa és novembere között Bicskei Bertalan kapott bizalmat, nála kapott először bizalmat Gregor József - no nem a híres operaénekes, hanem a Honvéd gólkirálya -, általa lett egyszeres válogatott Zsinka János (4-0-s zakóval az olaszok ellen) és Csehi Tibor.