A magyar futball egyik legnagyobb és legjellemzőbb ellentmondása, hogy míg szakembereink évek óta egyöntetűen hitet tesznek a hazai fiatalok szerepeltetése mellett, az átigazolási időszakokban ennek ellenére sokszor követhetetlenül töltik fel a csapatok kereteit ugyancsak vegyes minőséget képviselő külföldi játékosokkal. Az idegenlégiósok jelenléte persze a világ legtöbb helyén természetesnek számít, szerződtetésükre normális esetben olyankor kerül sor, ha képesek valami pluszt adni az adott csapat játékához. A messziről jött ember aztán nem mindig váltja be a hozzá fűzött reményeket, mint ahogy a hazánkban a kilencvenes évektől fogva megfordult több száz vendégmunkás között is akadtak jó futballisták és egészen elképesztő melléfogások is. Nosztalgia-összeállításunkban a teljesség igénye nélkül megemlékezünk légiósaink legjaváról, csakúgy, mint a legérthetetlenebb tranzakciókról az internetről igazolt védőtől a karikalábú csatáron át a csomagban vásárolt különítményekig.
"Massaro a Mecsekalján!"- közölte tényként a szenzációs hírt címlapján a sportnapilap tizenkét évvel ezelőtt, s a technika vívmányait felhasználva máris pécsi mezbe öltöztette az az olasz válogatott támadót. Mint később kiderült, a baranyai menedzserek erőfeszítései ellenére a Barcelona elleni BEK-döntőn duplázó játékos még csak nem is hallott a magyar ajánlatról, a média lelkesedése mindazonáltal érthető volt, hiszen soha korábban nem akadt rá példa, hogy egy igazi világsztár az NB I-ben képzelje el a jövőjét.
Tavaly októberben aztán nagy meglepetésre mégiscsak sikerült egy világbajnoki ezüstérmes csatárt Magyarországra csábítani, a 38 éves Giuseppe Signori aláírt a Sopronhoz, és noha az egykori olasz gólkirály nem rejtette véka alá, hogy a szórakozáson és a kényelmes levezetésen kívül nincsenek már különösebb céljai a labdarúgással, játékával így is elkápráztatta az európai minőségű futballra kiéhezett magyar publikumot.
 |
Signori és Selymes Sopronban |
Babatunde Fatusival Pécsett ismerkedhetett meg a magyar közönség és a helyi kórház. A 18. életévét még be sem töltő játékos az első fordulóban még minden összecsapást felvállalt, kétszer mentővel kellett elszállítani, s mindkétszer Tüske Csaba, a Pécs akkor technikai vezetője "váltotta ki", mintegy kezességet vállalva a tinisztárért. Fatusi az 1995-96-os szezonban a Ferencvároshoz került, igaz, az idény végén már nem tartott rá igényt Novák Dezső. Ennek ellenére tagja lehetetett az Atlantában olimpiai bajnok nigériai válogatottnak, különösen az elődöntőben brazilok elleni 4-3-as győzelem alkalmával játszott remekül, amikor gólpasszt is adott.
A higanymozgású Onyeabor Monye már Nigéria nagyválogatottjáig jutott, itthon pedig a Videoton, Újpest, Győr csapataihoz vetette a sors. A nemzeti csapat 17-szer magára öltő hátvéd-középpályás az olasz első ligás Reggianától került Fehérvárra 1995-ben.
 |
Nigériai-brazil párharc az Üllői úton |
Emmy
Szintén edzőnek állt a korábban a Videotont és a Győrt erősítő Muzsnay Zsolt, aki hatszor szerepelt a román válogatottban. A Haladásban és a Debrecenben is meghatározó teljesítményt nyújtó, illetve a Sopron edzői posztját rövid időn belül immár harmadszor betöltő Selymes Tibor nevét minden focibarát ismeri Romániában, hiszen a 46-szoros válogatott védő az '94-es világbajnokságon, majd a két évvel későbbi Európa-bajnokságon is a román tizenegy egyik alapembere volt.
Volt román válogatott Sorin Cigan is (akinek a fia, Cristian Cigan is NB I-es játékos lett Sopronban), a csatár Szegeden, Újpesten, a Fradiban és a Stadlerben is termelte a gólokat, a kiskőrösieknél aztán vesztegetési gyanúba keveredett egy '95-ös békéscsabai meccs kapcsán.