Vágólapra másolva!
Hetente jelentkező sorozatunkban olyan egyesületek rövid történetével ismertetjük meg olvasóinkat, amelyek ugyan nem tartoznak a sztárklubok közé, azaz nem nyertek sok bajnokságot, kontinentális kupákat, viszont ennek ellenére több klasszist adtak a futballvilágnak, ismert játékosok viselték a mezét. Következik az argentin CA Banfield.

Nem is kezdhetnénk nagyobb névvel a Banfieldben megfordult sztárok felsorolását, mint José Francisco Sanfilippóval. Az argentin bajnokság "örökgóllövőlistáján" ötödik helyén (330/226) álló támadó pályafutása vége felé, 1966-67-ben játszott a Banfieldben. A San Lorenzóban 260 bajnoki mérkőzésen 200, a Boca Juniors mezében 20 összecsapáson hét találatot jegyzett klasszis Uruguayból tért haza, majd a 1968-tól még három évet lehúzott Brazíliában is. A válogatottal Copa Américát is nyert Sanfilippo ötször volt az argentin bajnokság gólkirálya.

Három évvel Sanfilippo távozása után mutatkozott be a Banfieldben egy akkor 20 esztendős kapus, Ricardo La Volpe. A klub saját nevelésű játékosa 1975-ig védett az El Taladróban, majd a San Lorenzóhoz szerződött, ahonnan Mexikóba vezetett az útja. A közép-amerikai országban is fejezte be játékospályafutását, majd edzőként kezdett el dolgozni. Közel tucatnyi mexikói klub szakmai munkáját irányította, érdemei elismeréseként szövetségi kapitánynak is felkérték, a tavalyi világbajnokságon ő dirigálta a válogatottat. A torna után a Boca Juniorshoz írt alá, ahonnan a vezető pozícióból elbukott bajnokság után menesztették, jelenleg a Vélez Sarsfield mestere.

A Banfield 1993-ban egy aprótermetű játékost szerződtetett a Talleres Remedios de Escaladától. A korábban az Independiente korosztályos csapataiban edződött Javier Zanetti napjainkban már valóságos legenda Argentínában és második hazájában, Olaszországban. A Pupi becenevű védő mindössze két évet játszott a zöld-fehéreknél, ám ezen rövid idő alatt is nagy kedvenc lett a Florencio Sola-stadionban. A rendkívül gyors, technikás, csupaszív játékosért már 1994-ben bejelentkezett a River Plate és a Boca Juniors is, ám ő akkor még maradt, esztendővel később azonban már elfogadta az FC Internazionale ajánlatát. A milánói klub és Zanetti azóta egyet jelentenek, szerepéről, olaszországi megítéléséről mindent elmond Massimo Moratti kijelentése, "Hamarabb megválnék a klubtól, mint Javiertől". Az Inter-szurkolók által csak Il Capitanónak szólított védő több mint 500 mérkőzést játszott a neroazzurri mezben, miközben az argentin válogatottat 103 mérkőzésen erősítette.

Forrás: EPA

Julio Cruz lépcsőfokai: Banfield, River, Feyenoord, Bologna, Inter

Az FC Internazionale jelenlegi keretéből a kilencvenes évek közepén Zanetti mellett Julio Cruz is a Banfield labdarúgója volt, így a két játékos 2003 óta ismét csapattárs. Az El Jardinerónak (Kertész) becézett támadó 1994 márciusában mutatkozott be az argentin élvonalban, ahol fél évvel később a Boca Juniors ellen szerezte első gólját. A magas, jól fejelő támadóra 1996-ban csapott le a River Plate (3,4 millió dollárt fizetett érte), Cruznak a "milliomosoknál" az AC Parmához távozott Hernán Crespót kellett pótolnia. Nem is csinálta rosszul (30 mérkőzés, 18 gól), hiszen 1997 nyarán már ő is Európába költözött, a holland Feyenoordhoz írt alá. Mivel Rotterdamban három szezon alatt 44 gólt szerzett, így prognosztizálható volt, hogy rövidesen erősebb bajnokságban folytatódik a karrierje. Így is lett, bolognai kitérővel 2003-ban szerződött az Interhez, ahol hiába szerepel(t) az elmúlt években Christian Vieri, Adriano, Hernán Crespo vagy Zlatan Ibrahimovic, az állandó cserének tartott Cruz így is jó volt 31 bajnoki és 10 nemzetközi kupagólra.

A kilencvenes évek közepén két nyár alatt búcsút mondott a Banfieldnek Cruz, valamint az 1996-os olimpián az ezüstérmes argentin válogatottban Zanetti mellett szerepelt Pablo Paz is, így az El Taladro hívei sejtették, hogy sikertelenebb évek következnek. A szerény költségvetésből gazdálkozó klub irányítói továbbra is alacsonyabb osztályokban keresték a méltó utódokat, így meglepetést okozott, hogy 1997-ben Uruguayból igazoltak játékost. Mauro Camoranesi azonban - akkor még - hazatért, hiszen az Argentínában született játékos idegenlégiósként futballozott a szomszéd országban. A korábban Mexikóban is megfordult középpályás gyorsan meghatározó játékos lett a zöld-fehéreknél, 38 mérkőzésen 16 gólt szerzett, amely teljesítmény esztendő múltán már újabb külföldi szerződéshez segítette. Camoranesi 1998-ban tehát visszatért a közép-amerikai országba, a Cruz Azulból 2000-ben a Hellas Verona hozta Európába, 2002 óta Juventus FC labdarúgója. Torinóban is kíválóan teljesít, nem véletlen, hogy az olaszok gyorsan honosították Maurót, aki tagja volt a tavaly nyáron világbajnoki címet szerzett squadra azzurrának is.