Robben, a kávéház-névadó villámszélső

Tudvalevő, hogy Hollandia igazi nagyhatalomnak számít az utánpótlás-nevelés terén, elsősorban az ország három legnagyobb klubja, az Ajax Amsterdam, a Feyenoord és a PSV Eindhoven iskoláiból kerülnek ki nemzetközi klasszisok, akik aztán külföldre szerződve öregbítik országuk hírnevét. Arjen Robben azonban kivétel - ugyan játszott a PSV-ben, de pályáját az FC Groningenben kezdte. A határ pedig a csillagos ég. 22 éves korára a balszélső a világ egyik leggazdagabb klubjában, a Chelsea FC-ben szerepel, a németországi világbajnokságon pedig az Oranje legjobbjaként tündökölt.

2004 nyarán tehát keserű szájízzel távozott hazájából, Londonban azonban José Mourinho hamar tudatosította benne, hogy nagyra értékeli a játékát. Balszerencséje makacsul kitartott, az AS Roma ellen egy felkészülési mérkőzésen Olivier Dacourt úgy megrúgta, hogy eltört egy csont a jobb lábában, az eset miatt két hónapot kénytelen volt kihagyni. Visszatérése után viszont egyenesen ellenállhatatlanul futballozott.

Októberi bemutatkozása alkalmával még csak Joe Cole cseréjeként ismerte meg az angol közönség, november 2-án Oroszországban azonban már kezdett a CSZKA Moszkva elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésen, és ha már ott volt, meg is szerezte első gólját a Kékek színeiben.

Chelsea-játékosként még inkább a védők célkeresztjébe került

A gólgyártás az Everton FC, a Fulham FC és a Newcastle United ellen is folytatódott, aminek köszönhetően november legjobb játékosának választották a Premier League-ben. Sérülései miatt az egész szezonban csupán 18 mérkőzésen szerepelhetett, ezeken viszont hét gólt és kilenc gólpasszt jegyzett - a végül az élen végzett Chelsea FC támadójátéka pedig érezhetően vérszegényebb volt, ha a villámléptű és kiváló technikájú holland csak a cserepadon vagy a lelátón foglalt helyet.

A sok kihagyás mellett még az okozott némi szomorúságot neki, hogy korábbi eindhoveni csatártársa, Kezman nem tudott beilleszkedni a londoni alakulatba, így 2005 nyarán távozott a Kékektől.