Andrea Pirlo, a hátravont játékmester posztjának megteremtője

Korunk labdarúgásában már meglehetősen nehéz forradalmian új taktikai húzásokat kitalálni, de az AC Milan edzőjének, Carlo Ancelottinak mégis sikerült valami váratlant húznia, amikor a klasszikus irányító középpályásnak, amolyan fantasistának tartott Andrea Pirlót hátrébb vezényelte. A korábban is nagy tehetségnek tartott futballista ennek köszönhetően igazi világklasszis lett, és immár BL-győztesnek, illetve világbajnoknak mondhatja magát. Szerda este Budapesten is megcsodálhatjuk játékát.

Ez volt Pirlo első klubtrófeája, és a szezon sikerét az tette teljessé, hogy a nagyválogatottban is bemutatkozhatott. Más kérdés, hogy a squadra azzurrában Giovanni Trapattoni csak kiegészítő játékosként számított rá, annak ellenére, hogy Pirlo klubjában hétről hétre kiválóan futballozott, és visszavont irányítóként is rendkívül eredményes volt, a 2002-2003-as idényben kilenc, a következő szezonban pedig hat találatot ért el - igaz, ebből a 15 gólból 11-et büntetőből ért el. A 2004-es Európa-bajnokságra azért kivitte a középpályást, aki két csoportmérkőzésen is kezdő volt, de az olasz válogatott nagy csalódást okozva nem jutott be a legjobb négy közé.

Pirlo eközben 2003 októberében meghosszabbította szerződését, 2008-ig kötelezve el magát az egyesülethez, amely 2004-ben a bajnoki címet is elhódította. A focista ezt követően pályafutása második olimpiájára készülhetett, hiszen az egyik túlkorosként kivitték a 2004-es, athéni ötkarikás játékokra, ahol azonban az ugyanebben az esztendőben U21-es Európa-bajnokságot nyert csapatra épülő gárda az elődöntőben vereséget szenvedett a későbbi győztes argentinoktól. Ezzel Pirlo elismertsége egyre nagyobb lett, és a válogatott élére került új szakvezető, Marcello Lippi már rá építette a squadra azzurrát. A középpályás pedig nem okozott csalódást, a skótok elleni hazai vb-selejtezőn például kétszer is betalált - első gólját egy pazar szabadrúgásból szerezte.