Egyszemélyes csatársor Milánóból

Az AC Milan a vártnál gyengébb eredményekkel kezdte a szezont, és ennek oka elsősorban a rossonerók támadójátéka, illetve annak hiánya volt. A legtöbb kritikát a csapatból Alberto Gilardino kapta, akinek kétségtelenül nem ment valami jól a játék, de a Lazio ellen majd fél év után ismét eredményes volt a Serie A-ban, és a Milan rögtön gólzáporos győzelmet aratott. Bemutatjuk Alberto Gilardinót.

Sokat azonban nem kesereghetett a dolgon, mert következett addigi karrierjének legfontosabb eseménye, a 2006-os világbajnokság, ahol természetesen ott volt az olaszok keretében.

Az első csoportmeccsen Ghána ellen a kezdő tizenegybe került, és bár nem játszott rosszul, a gólszerzés nem jött össze neki, viszont a következő összecsapáson az Egyesült Államok ellen az ő fejesével szerzett vezetést a squadra azzurra. Ezután is benn maradt a kezdők között, egészen az ukránok elleni negyeddöntőig, ahol csak kispados volt, és be sem cserélték.

A németek elleni elődöntőben viszont beállt, és a második olasz találatnál ő passzolt Alessandro del Pieróhoz, a döntőt azonban megint csak a kispadról szurkolta végig - mindez azonban aligha érdekelte, hiszen a finálé végén ő is aranyérmet vehetett át.

A vébét követő eufória közepette aztán gyorsan meghosszabbította szerződését a Milannál, és 2011-ig kötelezte el magát a klubhoz, amely időközben megvált Sevcsenkótól, és Ricardo Oliveirát igazolta a helyére, aki azonban nem vált be. Ebben a helyzetben Carlo Ancelotti módosított a taktikán, és átállt az egyékes rendszerre, amelyben ez előretolt csatár többnyire Gilardino volt - már csak azért is, mert Filippo Inzaghi rengeteget volt sérült.

Túlzás lenne azt állítani, hogy Gila csúcsformában futballozott volna, de ez az egész Milanra igaz volt, és a csatárt azért így is jó volt 12 gólra a bajnokságban - ezzel ő volt az egyetlen futballistája a klubnak, aki tíznél többször volt eredményes a Serie A-ban. Más kérdés, hogy a calciopoli miatti pontlevonás okán az egyesület inkább a Bajnokok Ligájára koncentrált, ahol az RSC Anderlecht elleni csoportmérkőzésen végre Gilardino is megszerezte első találatát, de a nemzetközi porondon sehogyan sem tudott betalálni.

A Manchester United elleni elődöntőn ugyan megint eredményes volt, de a fináléban már nem ő, hanem Inzaghi kezdett, és Gila csak az utolsó percben állt be csereként. Ez persze nem változtatott azon a tényen, hogy ő is BL-győztesnek mondhatta magát.

2007 nyarán aztán az egyesület megint nem vett új támadót, és mivel Ricardo Oliveira is elment, Inzaghi pedig megint lesérült, így Gilardino maradt az egyetlen jelölt a csatárposztra - a gond csak az volt, hogy a gólszerzés sehogyan sem jött össze neki. Ráadásul belekeveredett az Olaszországban csal "vallettopoli" néven elhíresült botrányba, amelynek során egy fotóügynökség tulajdonosa több hírességről is kompromittáló képeket készített csinos lányok társaságában, majd a fotókat jó pénzért eladta az érintetteknek. Gilardino számára ez már csak azért is kellemetlen volt, mert 2006 márciusában jegyezte el a modellként is ismert Alice Bregolit.

Mindez szintén negatívan befolyásolta a csatár teljesítményét, aki április 18. után képtelen volt betalálni a Serie A-ban, és így a válogatott keretből is kikerült. A rossz sorozat végül október 7-én, a Lazio ellen szakadt meg, ahol Gilardino kétszer is betalált - és a Milan drukkerei bíznak benne, hogy ez új energiákat szabadít fel a támadóban, aki a múltban már bebizonyította: remekül érzi a kaput.