Focicsaládból érkezett az új argentin sztár, Mauro Zárate

Kevesen gondolták volna, hogy hat forduló után a Lazio áll majd a Serie A tabellájának élén, és a római együttes remek szereplésének az egyik fő letéteményese a csapat nyáron igazolt argentin csatára, Mauro Zárate. A támadó öt forduló alatt hat találatot ért el, és ha ezt a formát tartani tudja, akkor hamarosan az U20-as válogatott után a nagyválogatottban is bemutatkozhat - követve két bátyja példáját.

A Zárate családban szinte magától értetődőnek számít, hogy a fiúgyermekek futballistának állnak, hiszen Mauro bátyjai közül hárman is magas szinten űzték, űzik ezt a sportágat.

A legidősebb, Sergio az 1990-es években megfordult a Bundesligában az 1. FC Nürnbergben és a Hamburger SV-ben, és egyszer a válogatottban is pályára léphetett (ő egyébként már befejezte pályafutását); az 1973-ben született Ariel a spanyol élvonalig jutott, és jelenleg az argentin másodosztályú All Boys játékosa; a nála öt évvel fiatalabb Rolando pedig a Real Madridban is pályára lépett pár mérkőzésen, kétszeres argentin válogatottnak mondhatja magát, és manapság az ecuadori Barcelona SC-ben kergeti a labdát.

Ami Maurót illeti, ő 1987-ben született, és testvéreihez hasonlóan a Vélez Sarsfield volt az első klubja - az egyesületnél az öltözőben alighanem külön Zárate-sarkot rendeztek be...

A legifjabb testvér akkor került fel az első csapathoz, amikor Rolando is a gárda tagja volt, így aztán 17 esztendősen bátyja mellett mutatkozhatott be az élvonalban 2004 májusában. Első élvonalbeli találatára sem kellett sokat várni, két mérkőzéssel később a Colón ellen máris győztes gólt ért el - és külön öröm lehetett a számára, hogy azon a találkozón a Vélez másik gólját a tesó szerezte.

A következő idényben pedig már a két Zárate alkotta a klub támadó alakzatát, de egyelőre Rolando volt az eredményesebb: a bátyó az aperturában nyolc gólig jutott, míg Mauro mindössze egyszer talált be. Ugyanez volt a helyzet a találatok számát tekintve a clausurában is, azzal a különbséggel, hogy Mauro akkor valamivel kevesebb lehetőséget kapott (Lucas Castromán kiszorította a kezdők közül), ugyanakkor a Vélez megnyerte a bajnokságot.

A legidősebb, az exnürnbergi Sergio

2006-ban így az együttes elindulhatott a Libertadores-kupában, ahol egészen a negyeddöntőig jutott, és a menetelés során az ifjabbik Zárate háromszor talált be. A klub 2006 nyarán eladta bátyját a mexikói UANL-nek, így Mauro lett az együttes első számú támadója, ám ez eleinte a góljainak számában nem nagyon látszott meg.

2006 őszén azonban elkapta a fonalat: első találatát akkor is csak a harmadik játéknapon szerezte meg, de innentől kezdve alig volt olyan meccs, ahol ne lett volna eredményes, és végül tucatnyi találattal fejezte be a bajnokságot, és ezzel megszerezte a gólkirályi címet, holtversenyben a Boca Juniors támadójával, Rodrigo Palacióval. Ezt a teljesítményt az idény második felében már nem tudta megismételni, de ez is elég volt ahhoz, hogy meghívót kapjon az U20-as válogatottba, amely 2007 nyarán a címvédés céljával utazott el a korosztályos világbajnokságra. Az együttes legnagyobb sztárja természetesen Sergio Agüero volt, de Zárate is rendszeresen ott volt a kezdők között, és nem is futballozott rosszul: gólt szerzett a Panama elleni csoportmérkőzésen, ám igazán akkor került az érdeklődés középpontjába, amikor a fináléban ő érte el a mindent eldöntő találatot.