A futballban sem csak a méret a lényeg

A modern labdarúgásban a legtöbb játékos már valóságos gladiátornak felel meg, a lehető legjobb fizikai adottságokkal. Kivételek persze itt is akadnak, hiszen az alacsony termetűekből is lehetnek egészen kiváló focisták: gondoljunk csak Diego Maradonára, Alain Giresse-re vagy Allan Simonsenre.

Minden idők egyik legjobb futballistája, Diego Maradona a bizonyíték arra, hogy nem kell egy játékosnak hórihorgasnak lennie ahhoz, hogy kiemelkedjen a mezőnyből.

Az argentin klasszis mindössze 165 centiméterre nőtt, azonban alacsony termetét maximálisan kihasználta a futballpályán: ördöngösen cselezett, és sokak szerint kiváló rúgótechnikájához hozzájárult az is, hogy értelemszerűen a lába is kicsi volt. És apró termet ide vagy oda, Maradona pályafutása egyik leghíresebb góljánál a levegőben verte meg a kapust: az 1986-os világbajnokság negyeddöntőjében magasra felugorva előzte meg az angolok portását, Peter Shiltont. Más kérdés, hogy végül nem fejjel, hanem kézzel juttatta a labdát a hálóba, vagy ahogyan ő fogalmazott: "egy kicsit Maradona feje, és egy kicsit Isten keze" volt a gólban.

Az isteni Diego "hagyatékaként" Argentínában ma is közkedveltek a hasonló típusú futballisták, és az utóbbi időben kifejezetten sok rendkívül alacsony támadó lett ismert. A 2007-es U20-as világbajnokságon aranyérmet nyert gárdából például ketten is csak 161 centiméterre nőttek: Pablo Piatti jelenleg a spanyol élvonalban, az Almeríában kergeti a labdát, míg Maxi Morález, akit a torna második legjobb játékosának is megválasztottak, a Vélez Sarsfieldben ontja a gólokat. Azonban ők valóságos óriásnak számítanak a River Plate focistájához, Diego Buonanottéhoz képest, aki csak 157 centiméter "alacsony". A 21 esztendős támadó, aki tavaly ott volt a pekingi olimpián aranyérmet nyert argentin csapatban, persze még nőhet pár centit...

Diego Buonanotte

Persze nem Piatti az egyetlen, 165 centiméternél alacsonyabb focista, akik jelenleg is a topligákban futballozik, még ha túl sok ilyen játékost nem is találunk a legjobbnak tartott európai pontvadászatokban. A jelenleg is aktív "törpeszuperek" közül alighanem a Paris Saint-Germain támadója, Ludovic Giuly a legnagyobb név: a francia focista 17 alkalommal szerepelt hazája válogatottjában, megfordult az Olympique Lyonban, az AS Monacóban, az FC Barcelonában és az AS Romában is, a katalánokkal pedig Bajnokok Ligáját nyert. Ahhoz képest, hogy csak 164 centiméteresre nőtt, ez nem rossz teljesítmény...

De ugyanekkora a testmagassága a Juventus fiatal tehetségének, Sebastian Giovincónak is, akit jelenleg az egyik legígéretesebb olasz játékosnak tartanak. A középpályás idén múlt 22 esztendős, tehát elméletileg még nőhet - de a beceneve már aligha változik. Apró termete és lendületes játéka miatt csak "formica tomicának", azaz "Atom Antinak" szokták nevezni az ismert rajzfilmfigura nyomán.

Sebastian "Atom Anti" Giovinco

Náluk is alacsonyabb egyetlen centiméterrel az Olympique Marseille elefántcsontparti támadója, Bakari Koné, aki szintén nem a fejjátékáról lett híres. Játéktudásáról ugyanakkor sok mindent elárul, hogy az OM tavaly nyáron kilencmillió eurót fizetett érte, és legutóbbi őt választották meg az év játékosának Elefántcsontparton - olyan focistákat előzött meg, mint Didier Drogba vagy Yaya Touré.

Igaz, a francia bajnokságban még így sem ő a legalacsonyabb, hiszen a Caen középpályása, Anthony Deroin egy centivel nála is kisebb - így is játszott közel 300 bajnokit a klub színeiben, ebből 90-et az élvonalban. A topligákban jelenleg azonban nem ő a rekorder: a CD Numancia csatára, Juan Quero mindössze 160 centiméter.

Ami a régi nagyságokat illeti (bár ez esetben a szó használata kissé mulatságos), elsőként minden idők legalacsonyabb Aranylabdás játékosát illik említeni. A France Football trófeáját 1977-ben az az Allan Simonsen nyerte meg, aki csupán 165 centiméterre nőtt (akárcsak Maradona), ám így is egészen kiváló labdarúgó volt.

Játszott a Borussia Mönchengladbachban és az FC Barcelonában is, és ő az egyetlen futballista, aki elmondhatja magáról, hogy gólt szerzett a BEK, a KEK és az UEFA-kupa döntőjében is. Simonsen ott volt az 1984-es Európa-bajnokságon is, ahol a franciák elleni csoportmeccsen az ellenfélnél akadt egy nála is alacsonyabb játékos: a gallok középpályás-sorában ugyanis szerepelt Alain Giresse (163 cm).

A pályafutása nagy részét a Girondins Bordeaux-ban töltő középpályás apró termete ellenére valóságos energiabomba volt a pályán, nem csoda, hogy 47 alkalommal szerepelt hazája válogatottjában, és az 1984-es Eb megnyerése mellett játszott az 1982-es és az 1986-os vébén is.

Jimmy Johnstone

Sikeres pályafutása volt a skót Jimmy Johnstone-nak is, aki 1967-ben a Celtickel BEK-et nyert, és a Kelták szurkolói a klub történetének legjobb játékosának is megválasztották. Pedig a szélvészgyors szélső mindössze 157 centiméter volt - ki túlzással a hátvédek lábai között is át tudott bújni.

www.global-soccer.eu