Essien szereti a magányt és nem húzza vissza a lábát

Michael Essien, a Chelsea ghánai középpályása az elmúlt két idényben mindössze 25 bajnokin lépett sérülései miatt, és a világbajnokságot is ki kellett hagyni, ám immár teljesen egészséges, és ismét alapember a londoniaknál, akik fantasztikusan kezdték az idényt. Essien úgy véli, kicsit olyan a helyzete, mint egy új igazolásnak, és végre ismét élvezi a játékot.

- Milyen érzés volt egyedül edzeni, amikor a keret nagy része még a világbajnokság utáni extra pihenőjét töltötte?
- Számomra nem jelentett problémát, igaz, nem voltam teljesen egyedül a klub edzőközpontjában. Ott volt a szintén sérülés után rehabilitációs munkát végző John Obi Mikel, és a tartalékcsapat néhány tagja is. Olyan típusú ember vagyok, aki szereti a magányt, így jobban tudtam a célomra koncentrálni. Összeszorított fogakkal dolgoztam, hogy teljesen felépüljek, és most, hogy visszatértem a pályára, úgy érzem, hogy maximálisan megérte.

- Csak ön és Mikel játszott az összes felkészülési meccsen, és mind a három bajnokin kezdő volt. Ez nagy elégtételt jelentett?
- Fantasztikus érzés volt, és egyben nagy megkönnyebbülés. Nagyon frusztráló volt, hogy amikor azt hittem, már teljesen egészséges vagyok, ismét megsérültem, de ilyen az élet. A térdem most tökéletes állapotban van, egyik edzés vagy meccs után sem fájt, és úgy érzem, erősebb vagyok, mint voltam. Egyáltalán nem félek belemenni a keményebb helyzetekbe, nem húzom vissza a lábam.

- Ön is kiemelte, hogy nem volt új a szituáció.
- Igen, tisztában voltam azzal, hogy mire számíthatok. Az előző szezonban is sokat hiányoztam, de mentálisan erős vagyok - meg kellett tanulnom, hogy az legyek. Egyszerűen csak keményen dolgoztam, hogy ismét fitt legyek. Van időszak, amikor ez nagyon nehéz, amikor úgy érzi az ember, hogy a partvonalon kívül van, de őszintén mondom, hogy az előző idény bajnoki aranyérme legalább annyit jelentett a számomra, mint az első. Ugyanúgy együtt örültem a többiekkel, és ott voltam a pályán a srácokkal a Wigan elleni, utolsó fordulóban lejátszott meccs után. Ugyanazt éreztem, mint amikor az első Chelsea-szezonomban José Mourinho irányítása alatt bajnokok lettünk. Ezúttal is kaptam aranyérmet, és ugyanolyan sokat jelent a számomra. Persze jobb lett volna, ha én is játszom, ha ott vagyok a Wembleyben, amikor a csapat megnyerte az FA-kupa döntőjét, de reálisan kell látni az életet. Az volt a legfontosabb, hogy teljes erővel a felépülésre koncentráljak.

- Mire számít az új idényben?
- Kicsit olyan a helyzetem, mint egy új igazolásnak, olyan sokat hiányoztam, és remélem, hogy rendszeresen ott leszek a kezdő tizenegyben. Úgy vélem, hogy ez az idény rendkívül sikeres lehet, de nem hiszem, hogy bármit is bizonyítanom kellene Carlo Ancelottinak. Tudja, mire vagyok képes, rengeteg látott játszani, már azelőtt is, hogy az edzőnk lett. Tisztában van azzal, hogy hétről hétre keményen odateszem magam a csapat érdekében.

- Mintha a szerepe is változott volna, nem klasszikus védekező középpályásként futballozik.
- Az átigazolási szezon izgalmasan alakult a klubnál: sokan távoztak, de megszereztük a brazil Ramirest, akit ugyan nem láttam sokat játszani, de biztos, hogy remek focista, hiszen a brazil válogatottba nem könnyű bekerülni. Csak az edzőtől függ, hogy milyen poszton játszom. Mindig is szerettem előretörni, csatlakozni a támadásokhoz, és azt hiszem, hogy ezt középső középpályásként is meg tudom tenni. Nem kell állandóan hátul maradni. De bármilyen pozícióban is futballozom, mindig remek érzés ebben a csapatban játszani - látszik a gárdán, hogy élvezi a futballt, ami a gólok számában is megmutatkozik.

- Mivel magyarázza, hogy az első két fordulóban egyaránt gólzáporos győzelmet arattak?
- Az edző arra kért bennünket, hogy ha csak tehetjük, menjünk előre, és támadjunk. Sokan azzal vádolták, hogy a Milannál túlságosan is védekező taktikával játszott, de szerintem ez azzal is magyarázható, hogy Olaszországban más típusú futballisták álltak a rendelkezésére. Jól látszik, hogy milyen játékot vár tőlünk: az ellenfelek szinte félnek pályára lépni a Stamford Bridge-en, és ha sikerül betalálnunk, akkor már nyert ügyünk van.

Forrás: Guardian

www.global-soccer.eu