Ugye nem kell ecsetelni, mi lenne ma, ha egy magyar kupacsapat legyőzné a Real Madridot?
Ehhez először is valamelyik együttesünknek fel kellene kerülnie a BL-főtáblára.
Lassan ez is az utopisztikus kategóriába emelkedő történet, arról meg ne beszéljünk, hogy már a meccs felvezetése is oldalakat foglalna el, nem is beszélve a különböző internetes oldalakról. 1981-ben azonban ez csak egy volt az összes többi nemzetközi kupameccs közül - legalábbis Magyarországon.
Az 1980-81-es spanyol labdarúgó bajnokságot a Real Sociedad nyerte 45 ponttal. A Real Madrid ugyancsak 45 pontot gyűjtött, de rosszabb gólkülönbsége miatt a második helyre szorult.
A spanyol királyi gárda azonban egy ennél sokkal fájóbb vereséget is elszenvedett.
1981. május 27-én Párizsban Palotai Károly játékvezetése mellett a Liverpool Alan Kennedy góljával 1-0-ra verte a Realt a Bajnokcsapatok Európa Kupája döntőjében. Az alábbi fotó a párizsi döntőn készült, fehérben a Real, vörösben a győztes Liverpool.
Ezzel eldőlt, hogy a madridiak semmiképpen sem indulhatnak a BEK-ben, maradt számukra az UEFA Kupa.
1981. július 7-én Svájcban az első forduló sorsolásakor a Real Madrid neve mellé a Tatabányát húzták ki.
A Lakat Károly edzette Bányász az 1980-81-es NB I-es bajnokságban a Ferencváros mögött a második helyen végzett, így indulhatott el az UEFA Kupában. A sorsolás után a Népsport természetesen a címlapon hozta, hogy világhírű, az akkor hatszoros BEK-győztes csapat látogat el Tatabányára. De ez volt ebben a sztoriban az utolsó címlapos megjelenés.
"Talán furcsa és rendhagyó lesz, amit mondok, de én kifejezetten örülök ennek a sorsolásnak - kommentálta az eseményeket Lakat Károly, a Tatabánya edzője.
Túl azon, hogy Tatabányán mindenki elmondhatja majd az unokájának is, hogy volt itt egy olyan csapat, amely a városba hozta a Real Madridot, szakmai-lélektani szempontból sincs ok a letargiára.
Sokkal kínosabb lenne egy Real Madridnál gyengébb csapat ellen kiesni. Továbbjutást ígérni szakmai baklövés lenne, becsületes helytállást, elszánt harcot viszont - kötelesség!"
Lakat doktor azt is elmondta, hogy a lélektani hadviselésben a spanyolok egészen biztosan jobbak lesznek. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Tatabánya játékosai közül jó néhányan csak a környező országokban jártak, olyan stadionban, mint a Santiago Bernabéu egyikük sem futballozott.
Mivel a Tatabánya stadionjában nem volt villanyvilágítás, a mérkőzést délután 3 órakor kellett elkezdeni.
Ez természetesen nagyon szokatlan volt a spanyoloknak, akik több nyilatkozatukban is hangot adtak annak, hogy ők ilyenkor nem futballozni, hanem sziesztázni szoktak. Akinek érvényes belépőjegye volt, azt a munkahelye elengedte, hogy ott lehessen a nagy mérkőzésen.
Azt talán mondanunk sem kell, hogy a mérkőzésre pillanatok alatt elkelt az összes belépőjegy. A Bányász stadionjának akkori befogadóképessége 22.000 fő volt, ennyi jegyet adtak el az összecsapásra. A mérkőzést természetesen mind a Magyar Televízió, mind a Kossuth rádió élőben közvetítette. Némi gondot csupán az jelentett, hogy az összecsapásra érkező rengeteg spanyol újságírót hogyan helyezzék el.
Komoly sajtópáholy akkor nem létezett, így amolyan kényszermegoldásként számos újságírót a kapu mögött felállított iskolai asztalokhoz ültettek le.
Nem könnyítette meg a Real helyzetét, hogy Spanyolországban sztrájk miatt nem tudták elkezdeni a bajnokságot, így bármennyire is hihetetlen, a Realnak a tatabányai fellépés volt az első tétmérkőzése az 1981-82-es idényben.
Sőt, a Madrid úgy utazott el Magyarországra, hogy Spanyolországban edzeni sem tudott, mert a sztrájk miatt a stadionokat is bezárták.
A mérkőzés előtt a tatabányai öltözében Lakat Károly a következő szavakat intézte játékosaihoz: "Kit akartatok ellenfélnek? A Plovdivot? Vagy a Tiranát? Megveritek, aztán holnapra elfelejtik.
Erről a meccsről 30 év múlva is beszélni fognak.
Aki ma játszik, az a Real Madrid ellen volt a pályán, és egy életre része lesz a tatabányai futballtörténelemnek.
Itt van huszonkétezer ember.
Ebből húszezer egy életet húzott le a föld alatt. Fáj a dereka, vizes a térde, cukros, magas a vérnyomása, az asszony csalja, a gyerek megbukik az iskolában. Egyetlen öröme az életben, ha titeket, a Bányászt győzni lát.
Adjuk meg nekik ezt az örömet! Ez a minimum, amivel tartozunk. - mondta dr. Lakat Károly és kiment az öltözőből. Az ajtóból még visszaszólt: - Úgy állunk fel, ahogy vasárnap, Békéscsabán kezdtünk. Lehet kimenni!" Mindezt Lakat doktor fia, Lakat T. Károly írta meg annak idején a FourFourTwo-ban.
A meccs napján, 1981. szeptember 16-án csupán a Népsport közölt hosszabb felvezetőt, a Népszabadság és a Népszava pár sorban intézte el, hogy micsoda ellenfél játszik Magyarországon.
Tegyük hozzá, hogy ezen a kupaszerdán a Tatabánya mellett másik három magyar csapat is pályára lépett.
A BEK-ben a Ferencváros a csehszlovák Banik Ostrava, a KEK-ben a Vasas a ciprusi Paralimni, míg az UEFA Kupában a Videoton az osztrák Rapid Wien ellen játszott.
Tatabányán 22 ezer néző előtt a két csapat a következő összeállításban kezdte a játékot. Tatabánya: Kiss - Szabó, Lakatos, Fejes, Fischer - Emmer, Csapó, Hermann - P. Nagy, Kovács, Weimper. Real Madrid: Miguel Angel - San Jose, Camacho, Navajas, Cortes - Angel, Del Bosque (Hernandez), Gallego (Carcelen) - Juanito, Santillana, Isidro.
Tatabányán az a Vicente del Bosque is pályára lépett,
aki később edzőként a spanyolokkal világbajnokságot és Európa-bajnokságot is nyert. A madridiak bombaerős csapattal érkeztek Tatabányára, szó sem volt arról, hogy a meccset félvállról vették volna.
Minden további szócséplés helyett idézzük fel azt a mérkőzést, amelyen a Real Madrid Weimper István és Csapó Károly góljával 2-1-es vereséget szenvedett a Tatabányától.
P. Nagy László, a Tatabánya akkori játékosa így emlékezett vissza az 1981-es találkozóra.
Bármennyire hihetetlen, ez a mai szemmel világraszóló győzelem nem került a másnapi újságok címoldalára.
(Hogy ma egy hasonló szituációban mi történne, abba most ne menjünk bele.) Sőt, az akkori kollégák - ha nem is fanyalogva - de megjegyezték, hogy bár a Tatabánya győzelme valóban szép dolog, mindez a továbbjutás szempontjából vajmi keveset ér.
"Fekete szerda" - ezzel a címmel jelentek meg a spanyol újságok. Nem csak azért, mert a Real Madrid 2-1-re kikapott Tatabányán, hanem azért is, mert az Atlético Madrid Portóban, a bajnok Real Sociedad pedig Szófiában szenvedett vereséget.
A tatabányai 1-2 meghökkentette a spanyol szurkolókat, akik addig afféle másodrendű ellenfélként, falusi csapatként kezelték a Bányászt.
"Túlságosan magabiztos és kevéssé harcra kész Real bukott el a komoly és harcra kész Tatabányával szemben" - írta a spanyol Marca.
Az El Pais főcíme ez volt: "Harmatgyenge Real bukott el Tatabányán." A lap a továbbiakban azt elemezte, hogy a Real könnyen beleszaladhatott volna egy olyan vereségbe, amely már a továbbjutását is veszélybe sodorja.
A Real edzője, Vujadin Boskov nem volt ekeseredve.
Azt hangoztatta, hogy a visszavágón egy 1-0-s siker is elég lehet csapatának a továbbjutáshoz. Boskov kiváló jósnak bizonyult.
A visszavágón a Tatabánya gigászi küzdelemben úgy kapott ki 1-0-ra, hogy a nyugatnémet Uli Stielike a 74. percben tudta megszerezni a Real egyetlen, továbbjutást érő gólját. Legalábbis a Népsport tudósítása szerint. Mert a jegyzőkönyvek mást mondanak. Abban az áll, hogy a gólszerző a csereként beállt Isidro Díaz González volt. Persze az UEFA sem hibátlan: ha megnézik az adatlapot láthatják, hogy szerintük a Real ellenfele a Pápa volt.
A meccsen az ír Mulhall játékvezető négy piros lapot osztott ki, kettőt ide, kettőt oda.
Lakat Károly meccs utáni nyilatkozatában is elegáns maradt: nem fogta a bíróra a kiesést, annyit azonban megjegyzett, hogy negyvenéves edzői pályafutása alatt ilyen játékvezetéssel még nem találkozott.
A spanyol AS című lap keserves Real-győzelemről írt, na meg arról, hogy a továbbjutásra az ír bíró tette fel a koronát.
Találóan jegyezte meg a meccset a rádióban közvetítő Vass István Zoltán, hogy a két csapat bíró nélkül, önállóan ítélkezve sokkal jobb meccset játszott volna.
Az pedig, hogy a spanyol újságok a kieső Tatabányát méltatták, mindennél többet mondó tény volt.
A Real ebben a kupasorozatban a negyeddöntőig jutott, ott az NSZK-beli Kaiserslautern 6-3-as összesítéssel búcsúztatta a spanyolokat.
Különösen az első meccsen elért 5-0-s nyugatnémet győzelem volt meghökkentő.
A Tatabánya később még szerzett egy nagy skalpot az UEFA Kupában, amikor 1988-ban 2-1-re legyőzte a Vfb Stuttgartot. (Ott az első meccset 2-0-ra nyerték meg a svábok, így a Tatabánya ekkor is kiesett.) Ami azóta történt, az pedig több mint szomorújáték. Magyar kupacsapat hazai pályán 1981 óta nem nyert a Real Madrid ellen. (A Videoton az 1985-ös UEFA Kupa döntőben Madridban viszont 1-0-ra győzött.)
Tatabányán néhány hónappal ezelőtt gyakorlatilag megszűnt a labdarúgás, a Real Madrid meg a tizenkettedik BL-győzelmét érte el a Juventus ellen.
Lakat doktornak pedig igaza lett. Erről a Tatabánya-Real Madrid meccsről 30 év után is beszéltek. Vagy írtak - ahogy most mi megtettük, 36 évvel az eseményeket követően.
A cikkhez forrásként használtuk fel az Időkapszula cikkeit, valamint az elkészítéséhez az Arcanum Digitális Adatbázisát.