Danié a múlt, Danié a jövő

 

Gyurta Dani a meglepetések embere. Tizenkilenc éves és már négyszer adta a fel a leckét nekünk. Először, amikor 15 évesen mondhatni filmeken látott hajrával ezüstöt nyert Athénban. Másodszor, amikor eltűnt. Kis híján le is írta mindenki. Harmadszor, amikor itt Pekingben 200 mellen Európa-csúcsot úszott. Gyorsan jegyezni kezdte mindenki. Negyedszer meg a döntő után.

Azt mondta, hogy élete második legjobb idejét nem cserélné el semmire, még egy ezüstre sem. Óvatosan jeleztem neki, mi földhözragadtak bizony igen, ugye nem bánja? Nem tagadta meg tőlünk, de látszott az arcán az a "ti ezt nem érthetitek" kifejezés. Az edzője, Széles Sándor egy fura paradoxonnal állt elő: Danié a múlt, Danié a jövő. Ebben van valami, csak mi ne lennénk ennyire türelmetlenek!

***

Életművész kollégáink vannak. Egyikük azzal lepett meg a reggeli kókadozás közben, hogy este hazaugrik két órára. Először azt hittük viccel. Nem viccelt. Ekkor már feszülten figyeltük. Azt történt, hogy két szponzor dobta össze neki az utazáshoz és a kint tartózkodáshoz szükséges pénzt. És nem egyeztettek egymással, hát persze, hogy két különböző járatra foglaltak neki repülőjegyet.

Az átírás még legalább 200 ezer forintba fájt volna, hát marad az "egyszerűbb" variáció: László ma este felszáll, reggel hatkor le, kicsekkol, majd két óra múlva ismét be és irány Frankfurt. Mert az olyan átszállós, nem direkt járat. Holnap estére már itt is lesz. Azt nem tudja, hogy milyen állapotban, de jön rendületlenül. Kicsit meglepő 10 újságírótól, de pár percig kérdezni sem tudtunk. Egyáltalán kell itt kérdezni valamit?